Február 9-16 között síeltünk itt. Besieltük Marilleva, Folgarida, Madonna di Campiglio szinte összes pályáját és Pinzolo nagy részét is.
Utóbbi 2 terepre 2 napot szántunk, a bérletet is így vettük meg, így ezek a napok beillettek egy síszafarinak, hiszen folyamatosan más-más pályán voltunk.
Szállásunk Marilleva 1400-on volt. Abszolút pályaszállás a 60-as 70-es évek retro stílusában építve. Hatalmas beton és üvegkolosszus szállodákról van szó, kb. 10 egyforma épület a síterepen. Sok ezer vendég elszállásolására alkalmas. A vendégek 70%-a lengyel, lengyel síiskolák és síoktatók sok száz lengyel síiskolás gyerkőccel minden napos látvány.
Az épületek a koruk ellenére rendben voltak, mindenféle szolgáltatás megtalálható az üdülőtelepen. Tényleg minden.
A kilátás a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően pedig pazar, bár ehhez kell némi szerencse is, attól függően, hogy épp merre néz az ablak.
Marilleva síterepe talán a legzsúfoltabb az összes közül, ennek oka lehet, hogy több völgyet ölel fel völgyenként 1-2 pályával. Ennek ellenére változatosak, a kezdőknek több kék pálya, hosszú pirosak, és kellemes feketék, valamint a pályarendszer legmeredekebb fekete pályája (37) is itt található 71%-os lejtővel.
A völgybevezető piros pálya (23) használódik el leggyorsabban. Érdemes délelőtt menni rajta 1-2 kört, mert hosszú és kellemes, de estére bizony már buckásak a szűkebb, meredekebb részek. A fekete pályák még a nap végén is jók voltak, aránylag kevesen síeltek rajta. Szerettük a 26-os feketét, ez inkább döngetősebb, nem extrém meredek, lehet rajta tempót menni, kellemesen hosszú, nem zsúfolt pálya.
Gyerkőcöknek kicsúszásbiztos ülőszékes felvonóval a 22-es pálya nyújt nagy élményt, kacsakaringós vonalvezetéssel, a végén alagúttal, de itt található a snowpark is különböző méretű ugratókkal, gyerkőcöknek, felnőtteknek egyaránt.
Gyönyörű a kilátás a Doss Della Pesa csúcsról, ahol egy kék pályán skimovie van tűzött kapukkal, időmérővel, letölthető videofelvétellel, mindez ingyen. (Sógoréknál több helyen 1-2 Eu). A kezdők erről a csúcsról egy világos piros pályán tudnak lejönni (20). Erről a csúcsról érhető el a 25-ös fekete is, aminek régi kétülésese már a múlté, így saját felvonóval már nem rendelkezik. A tanulók kedvencei még a 29-es 30-as pályák, amelyek egy nagyon szép katlanban találhatók, körbevéve hegyekkel.
Az egyik nagyon kedves pályám a 10-es piros, amely azonban a reggeli, kora délelőtti órákban a legjobb, mert nagyon megsüti a nap, így később már puha hó fogadja a síelőket, ha nincs extrém hideg.
Folgarida síterepén már jobban találunk kevésbé forgalmas pályákat. Főként a Monte Vigo csúcsra vivő pályák terheltek.
Így érdemes használni a völgybe vivő pályákat, még a nap végén is pazar állapotban vannak. Itt nagy kedvenc volt az új 32-es pálya. Szintén döngetős, széles nagyon jó lejtésű és jó hosszú. Mindenféle tudásszintnek megfelelő völgypálya található Folgaridán. A fekete 1-est kimondottan haladóknak javaslom, nagyon komoly meredek szakaszok vannak rajta, (közel 70%), ráadásul abszolút nem süti a nap, így még délután is kemény, jeges. Többszöri ott jártamkor senki nem ment rajta. Nagyon barátságos viszont a piros 3-as és kezdőknek a kék 2-es. Ezen pályák tetején van a kezdők és síiskolások paradicsoma mindenféle szükséges kellékkel, a varázsszőnyegtől a tűzött pályáig. Titkos tipp haladóknak a 8-as piros. Szélső pályaként kevesen használják, igazi retro - tényleg székes - felvonóval.
A Monte Vigo csúcson található Orso Bruno turistaházban nagyon finom pizzákat lehet enni, helyben sütik látványkemencében.
A Madonna di Campiglioba való átcsúszás és a visszajövetel is piros pályákon lehetséges, ezért gyakorlott síelőknek ajánlom. 10 óra magasságában zsúfoltak az átvivő liftek, a várakozás akár 10 percbe is telhet, visszafelé 3-4 óra között akár fél óra sorakozás is normális. Így mi még forogtunk a völgypályákon - főként a 45 piros volt üres, mert az a többi felvonóról nem járható be - és fél 5 előtt már nem kellett sorba állni.
Mindenképp érdemes átmenni a szemközti hegyre, a Passo Grosste-ra. Egykoron még az úttesten kellett átkelni a kabinoshoz, ma már egy síelőknek épített felüljárón lehet ezt megtenni, amit úgy építettek meg, hogy az egyik irányba lejt, visszafelé pedig varázsszőnyeg hoz.
Ha abszolváltuk a csúcsközelébe vivő hosszú kabinost, pazar látványban lesz részünk. Érdemes felmenni azonban a 47-es felvonóval a csúcsra is. Kék és piros pályák jönnek le, valamint itt is megtalálható a snowpark, kisebb és nagyobb ugratókkal.
A csúcsról akár egész a völgyig lejöhetünk egy nagyon hosszú kék pályán, aminek az alján már több sétálós szakasz is van. De nem szabad egyből lesiklani, hisz annyi szép és jó pálya van útközben, amelyeket vétek lenne kihagyni. Ilyenek a 71-72-es pályák, vagy a gyönyörű vonalvezetésű 85-ös.
Akik nem szeretik a sétálós szakaszokat, azoknak a 41-es felvonót célszerű választani, az ottani csúcsról, akárcsak a Monte Spinale-ról gond nélkül vissza lehet jutni Madonna di Campiglioba kezdetben piros, később akár kék pályán is.
A visszaútnál érdemes betervezni, hogy már a visszahozó 32-es liftnél is nagyon nagy a zsúfoltság délután, több, mint fél órát várakoztunk, amihez hozzá kell még adni Marilleva-Folgarida irányába a 6-os liftnél való már korábban említett várakozást is. Így bizony a lesiklásokat is beleszámítva több mint 1 óra a visszajutás.
A Pinzoloba látogatókat ez a tumultus nem érinti, hiszen ők a völgy másik oldalán közlekednek.
De menjünk itt is sorjában. Ha már Madonnára átmentünk a 35-ös lifttel válasszuk a 48-as, vagy 49-es pályát. Így ismét egy kicsúszásbiztos gyermekbarát lifthez érkezünk, amelynek a tetején gyerkőcök számára kialakított Barna Medve Park van, mindenféle ketyerével, ami a kicsiknek fontos. Tűzött pályák, ugratók, hóvár, amin át lehet csúszni... Itt van tárcsás is a kezdőknek. A városközpont felé tovább haladhatunk a fekete 57-esen (ezt érdemes a csúcsról is kipróbálni, mert úgy kimondottan hosszú és talán a legjobb fekete - bár ez szubjektív), de akár a piros 53 - kék 56 kombináción is eljuthatunk az 31-es kabinos lifthez, ami a Pradalago csúcsra visz. Innen indul a kedvenc fekete 57, de akár kék pályán is csúszhatunk egy jó hosszút. Mindkét variáción lejöttünk és tovább mentünk az 55-ös kabinos lifthez. Ezt a liftet kell választaniuk azoknak is, akik tovább akarnak menni Pinzolora, mert az odavivő hosszú kabinos a 86-os pálya mellől indul.
De ne szaladjunk egyből Pinzolora, mert a csúcsról lejövő lejövő pályák megérnek néhány menetet. Amilyen rövid, annyira meredek a fekete 87 (70%). Beletorkollik a piros 86-ba, ami FIS pálya és annyira nagyszerű, hogy érdemes a székessel egész a tetejéig menni, és siklani még 2-3-at. Hosszú, széles, fantasztikus. És kevesen síelnek ezen a részen. Ez a többi itteni pályára is igaz. Aki szereti a sebességet, ezen a FIS pályán megtalálja a számítását. Akár egész nap el tudtam volna itt síelgetni.
Pinzolora a már említett kabinos visz át bő negyed óra alatt. (Azért a banskoi kabinos (Bulgária) hosszabb.) A síterepet csak gyakorlott síelőknek ajánlom, mert alapvetően piros és fekete pályák vannak. Ottjártunkkor a fekete sajnos le volt zárva.
A hegyeket bejárva kialakult bennem egy erősen szubjektív lista a kedvenc pályákról. Ezek Madonnán a 86-os FIS pálya, mindent visz, az összes többi közül. Ezt követi ugyanitt az 57-es fekete apró szépséghibával, az alja nagyon kék.
A 3. helyen a folgaridai piros 32-es pálya végzett.
De nagyon szerethető hely nagyon sok jó pályával az egész pályarendszer. Mindenki megtalálja a számítását. Nagyon sok helyen meg tudtuk tenni, hogy amíg a feleségem a kék pályán ment egyet, addig én a feketén kettőt. A pirosakon pedig együtt a legkisebb gyerkőccel.
A marillevai fekete 26-os pedig kb. a bánkúti 1-es pálya, csak sokkal hosszabb. Azt még a legkisebb gyermekünk is bevállalta, 45-46%-os legmeredekebb szakaszokkal.
A tömegről:
Marilleva piros pályái a legzsúfoltabbak, ott nem szabad száguldozni. Folgaridán a Monte Vigo csúcspályái szintén erősen látogatottak, ott egyértelműen a völgybe vivő pályákat kell besíelni. Madonnán és Pinzolon nem volt sehol tömeg, sőt sok helyütt szinte üres pályákon síeltünk.
Hütték:
Olaszország Ausztriánál drágább. Általában 45-50 Euroból étkeztünk, amibe 2 helyben sütött pizza, egy nagy korsó sör és 4 üdítő fért bele, vagy a 2 pizza helyett 4 bármilyen tésztás étel. Nem szabad kihagyni a Bombardino-t sem, alapból a jól ismert tojáslikör gőzölve tejszínhabbal, de mi a kávés változatát is kipróbáltuk, nagyon finom.
Mivel már másodszor jártam erre, így egyhamar nem valószínű, hogy visszatérünk, hisz annyi szép hely van, akár közelebb is. Nekünk ez 1000km volt háztól házig Ausztrián keresztül, hisz így rövidebb és a matrica is olcsóbb, mint Szlovéniának menve.
És végül megválaszolva saját kérdésemet a Marilleva 1400-re vivő SP206-os út meredek, de kellően széles, jól karbantartott út.
Aki még nem járt erre, annak mindenképpen ajánlom, hiszen a Dolomitok az Alpok egyik legszebb része.