Sziasztok!
2013-ban voltunk itt barátaimmal.
Beleszerettem!
Elég tagolt terep, sok átfelvonózással bejárható, de minket a gyönyörű fenyőerdők érdekeltek. És itt volt az gazdagon.
Az az érzés, mikor km-ekre a pályáktól néma csöndben, csak a gondolataiddal összezárva, fenyőket kerülgetsz, átbújsz az ágak alatt, nézed az állatok nyomait, és ezt a barátaiddal teszed, na annál többet nem igazán lehet kihozni a saját létezésedből.
Valami ilyesmit érezhetnek a zen meditáció végén.
Itt döntöttem el, hogy amíg élek, minden évben, egy hét hó terápia a barátaimmal kell nekem.
Kb. 40 pályarendszeren jártam, de ilyen csodában nem igazán volt részem.
Tervben van, hogy visszalátogatok, de nem szeretek kétszer ugyan oda menni. :D
Balázs