December 28 és január 2 között Bovecben töltöttük a szilveszteri csúszásunkat a 10 fős baráti társaságunkkal. Mivel a Julian Alps (JA) síbérletet sikerült elég jól kimaxolnunk, elsősorban az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat osztanám meg egy kis élménybeszámolóval együtt, napokra lebontva. Előljáróban annyit a bérletről, hogy jól összefoglalja a környék pályáit igen kedvező áron, azonban a rendszeren van még mit finomítani.

1.napra Kanin volt a terv. A szállásunkról síbusz ment (volna) a völgyállomásra, azonban fél óra várakozás után gyanús lett a dolog. A sípálya weboldalán tájékoztattak, hogy nagy szél miatt nem működik a szlovén oldal és ezért a síbusz sem jár. Arról is tájékoztattak, hogy rossz idő esetén síbusz visz át az olasz oldalra, azonban erre előző nap jelentkezni kell, a sípálya szerint a tourinformnál, a tourinform szerint pedig a szállás recepcióján, szóval itt volt káosz bőven. Inkább beültünk az autóinkba és 45 perc múlva Sella Neveában voltunk. Itt nagy tömeg és fél óra várakozás várt ránk a kasszánál, majd ugyan ez a felvonónál. A következő pofon az volt, hogy itt vettük volna meg az 5 napos Julian Alps bérletet, de egy kis levelezgetés után kiderült, hogy az olasz síterepeken nem vásárolható meg, mert régebbi rendszert használnak. Mivel elment a fél nap, ezért egy 3 órás jegyre maradt időnk ami többe került mint az 5 napos JA bérlet 1 napja.
Miután felértünk a hegyre minden szuper volt gyönyörű környezet, szép idő és jó kis pályák vártak. Zárásig a völgypályán sikerült pár jót csúszni, a nap végére eléggé kijegesedett és megjött a szél is.

2. nap megint arra ébredtünk, hogy Kanin szlovén oldala nem működik, de mivel az egyik napra amúgy is Tarvisiót terveztük, ezért nem estünk kétségbe. Az előző napból tanulva viszont a kanini pénztárnál kezdtünk és megvettük a 4 napos JA bérletet. Ez már hibátlanul működött Tarvisióban, ahol még meglehetősen takarékon működtek a pályák. A völgyállomásban a tanulópályák üzemeltek, viszont a gerincről csak felvonóval lehetett visszajutni ide. Ennek köszönhetően a társaság két részre szakadt, a tanulók lent maradtak a többiek meg a templom melletti hangulatos hüttékben a gyönyörű kilátással és grappával, mert a pályák a nagy tömegnek köszönhetően sportolásra csak korlátozottan voltak alkalmasak. Aki nagyon akart a kabinos felvonó alatti völgypálya feléig azért tudodd néhány jót csúszni. A jóidő és a kilátás kárpótolt minket.

3. nap végre kinyitott Kanin és a síbusz is időben érkezett a szállásunkhoz. Ugyan a völgypálya itt is csak a feléig működött, de mivel sikerült időben kiérnünk ezért a buckák és a jég előtt sikerült pár egész jót csúsznunk, utána pedig a hegy másik oldalán az olasz határig csúszkáltunk szikrázó napsütésben. Mivel szilveszter napja volt a hütte teraszon már alakult a hangulat, de azt meg kell jegyeznem, hogy egyik helyszín sem az őrjítő apres ski hangulatról híres. 
A sieléshez annyira nem, viszont a sztorihoz hozzá tartozik, hogy Bovec belvárosában egész hangulatos szilveszteri utcabuli volt koncertekkel, utcai árusokkal, meg mindennel ami ilyenkor kell.

4. napi síelésünk összefoglalójának végéhez érkeztem, viszont minenki figyelmébe ajánlanám a Thirsty River nevű kézműves sörözőt Bovecben, ahol magyar viszonylatban is igen kedvező árú saját gyógysör kapható nagy választékban.

5. nap a hazafelé útba eső Arnoldstein – Dreilandereck síterepet választottuk, ami szintén látogatható (lenne) JA síbérlettel, ha beengedett volna a forgóvilla. A kasszánál nagyon segítőkészek voltak, kicserélték a bérletünket ingyenes napijegyre, és mivel az utolsó napunk volt, az 5 euró kauciót is visszakaptuk a bérleteink után. Azonban itt is látszik, hogy valami még nem kerek ezzel a rendszerrel, a mai napig nem tudjuk mi lehetett a gond.
A síterep egyébként óriási kellemes csalódás volt, az 5 (4) nap alatt itt csúsztuk a legjobbat és legtöbbet. A völgypálya teljes hosszában, nagyszerű minőségben síelhető volt, annak ellenére, hogy itt volt a legkevesebb természetes hó. Azt mondanom sem kell hogy itt is szikrázó napsütésben telt a napunk.

Összefoglalva nagyon jól éreztük magunkat. A felsorolt kellemetlenségeken sem akadtunk fent, inkább tanácsként írtam le azoknak akik most indulnának útra a régióba. Bovec nyáron egy rafting paradicsommá változik, így megfogadtuk hogy nyáron is visszatérünk. Különböző társaságokkal régóta szlovákiába járunk síelni, azonban az elmúlt években egyszer sem volt ilyen szép időnk mint itt, most, és a szlovák árak is már lekörözték a szlovént, így az elkövetkező évekre valószinűleg újratervezés következik. :)