Túrázás Svájcban

Minden döntésnek két oldala van: azzal, hogy március közepén bezárták a sílifteket azt jelenti, hogy felvonóval nem lehet síelni. Attól még síelni lehet, például túrázni.
Szerda óta Svájcban anticiklon van és most azt mutatják legalább még egy hétig ilyen lesz az idő. Így lehet menni sítúrázni. Szerencsére ezt még nem tiltják, ha nem megyek déli kantonba és tartom a megfeleő távolságot,nincs kontaktom attól még mehetek kirándulni.

Szóval a túra célpontját már az előző túrázásom alkalmával kinéztem, most a következő hegy volt tervben az előzőtől egyel balra. Az kiindulópont ugyanaz, Realpból indultam(tfsz. 1550m) a Furka basistunel parkolója mellől. A cél pedig a Passo dei Sabbioni(2967m), amelynek nagyon olaszos neve van ugyanis Uri illetve Tessin(Ticino) kanton határán fekszik. Az útvonal egyszerű, végig a Reuss patak mentén kell felfele menni amíg a hegygerincet el nem érem. Itt ered a Reuss amely végighalad Uri kantonon majd létrejön előbb az Urnersee majd Vierwaldstettersee, Luzernnél kifolyik (angolok szokták mondani Lake Luzern-nek) majd ismét Reussként folyik tovább, majd északon beömlik a Rajnába.

Szóval szép időt ígértek, korán elindultam (5:30-kor), hogy virradatkor már túrázhassak. Mikor Andermattba érkeztem 6:40-körül akkor kelet felé az Oberalppass irányába már látszott, hogy virrad, nyugat felé még szürkeség volt. Megálltam 1-2 percig fotózni közben 10 kocsi elhúzott mellettem. Mondom magamba mindenki túrázni jött mert előtte, utána senki nem volt az úton. 7 órakor elkezdtem a túrázást Realpból(1550m), akkor a Nap már a 2500 méteres hegyek csúcsait sütötte. Tőlem délre a gerincen húzódott Uri illetve Tessin kanton határa, abba az irányba van a Gotthárd hágó, előttem délnyugat felé pedig Wallis kanton található a hegyen túl.

A parkolóból kb. 20-an indultunk túrázni, persze mindenki külön és betartva a 2m távolságot, nem csak én voltam az egyetlen hülye akinek mindenképpen sítúrázni kellett menni. Volt aki snowboardal jött, kíváncsi voltam azzal, hogy lehet felmenni. Nagyon egyszerűen: az illető hozott hótalpat, felfelé azzal ment a hátára volt kötve a snowboard. A Gotthárd hegyei nagyon jól takarták a Napot, a völgyben -4C volt nekem ez tökéletes megfelelt, mert nem izzadtam felfelé. 1800 méteren ért a meglepetés, egy istálló mellett a betonon azt láttam fel van húzva a sátor két 50-60 év körüli pár akkor készítette a forró teát, ugyanis az éjjel kint aludtak. Valószínűleg nem izzadtak előző éjjel alvás közben.

A Nap csak 9:30 után sütött, mert a mellettem levő hegy takarta a napot, árnyékban nagyon kellemes idő volt. Utána jött a +10C felmelegedés. Szerencsére addig már 2000 méter fölé értem, ekkor terveztem reggelizni. Más túrázók is hasonló képen gondolták mert mindenki leült és napozott. Eltévedni nem lehetett az úton mert végig a patak mellett kellett felfele menni, 200 méterenként voltak 2-3 méteres oszlopok amelyek mutatták az irányt. Ez ahol ma voltam egy nyári útvonal, 1800 méterig még aszfaltozott részt is láttam.

Az időjárásra nem volt panaszom, szuper idő volt kék ég, gyenge széllel de az nem zavart mert kellett a hűtés felfele menet. 2400 méter könyékén majdnem abbahagytam a túrázást mert a bal lábam csontja nagyon fájt minden lépésnél olyan érzésem volt minta egy szeget ütnének be a csontomba. Gondoltam visszafordulok de szerencsére sikerült megigazítanom a bakancsot, nem új csak valami elcsúszhatott benne azért szúrt.

2400 méter környékén döntöttem el melyik csúcs lesz a végcél. Előttem 5-en mentek a tervezett csúcsra akkor csinálták a nyomokat először mert semmi sínyom nem volt a hegyoldalban. Később kiderült, hogy ez a Passo dei Sabbioni(2967m). Délre Tessin kanton látszott, láttam a Gotthárd hegységet, alattam dél felé 5-600 méter mély szakadék. Tessinbe nem léptem be mert az végzetes lett volna(a mélység miatt), csak a határig mentem a gerincen, tehát betartottam amit kértek az egészségügyesek, hogy ha lehet hétvégén ne látogassuk ezt a kantont mert itt van a legtöbb Covid19-es fertőzött Svájcban. A táj csodálatos volt, szemben velem dél felé egy hágót láttam ez volt a Nufenenpass ami Tessin kantont köti össze Wallissal. Wallisból nem sokat láttam mert a mellettem levő 3ezer feletti hegy takarta de azért a Schreckhorn illetve Lauteraarhornt láttam a berni Alpok 4 ezresei közül, illetve visszafelé látszott a völgy ahonnan jöttem.

Akik előttem felmentek öten azok nem ugyanott mentek vissza, én ezt az utat nem vállaltam be mivel nem tudtam mennyire meredek illetve mennyire sziklás. Addigra már nagyon elfáradtam több mint 1400 méter szint volt a lábamban. Visszafele ugyanazon az úton mentem ahol jöttem. Érdekesség, hogy ott még senki nem síelt lefele, a pálya olyan volt mint a beton, mintha leratrakolták volna pedig délután 14 óra elmúlt mikor lefele indutam. Áprilisban ilyen tökéletes pályán még nem síeltem, igaz minden nap olvad majd éjszaka megfagy a hó, ott olyan volt mintha jég lenne. Ha jobban megnézem lefele a Winterwasseren gleccseren síeltem. Ez volt a nap fénypontja 2900-tól 2200 méterig tökéletes volt a hó nem süllyed bele a lécem. 2200 alatt természetesen olvadt, de hát mit várjuk áprilisban.

Nekem ez volt a legjobb túrám eddig, azért mondom ezt mert tetszett a pálya vonalvezetése, 2.5 óráig nem sütött a Nap nem izzadtam felfele. 2500m felett sem izzadtam pedig nyári cuccra vetkőztem akkor. Nem nehéz a pálya, nem kell négykézláb felfele menni a meredekség miatt, a túra lécnek két magassági fokozata van ma én csak az egyiket használtam. A hó pedig tökéletes volt. Igaz, hogy bruttó 6 órát mentem felfelé de szerintem megérte, ilyen jót rég nem síeltem (túráztam).