Csak egy napot töltöttünk Les 2 Alpes-on, tehát nyilván nem alakult ki atombiztos képen a terepről, de azért leírom, mit tapasztaltam.
Les 2 Alpes egész biztosan nagyon különleges síterep, de ez a szónak jó és rossz értelmében is így van. Ugyanis szokatlan a "formája", nem oldalirányba ágazik szét több hegyoldalon, mint a legtöbb francia pálya, hanem hosszanti irányba, nem véletlen, hogy az első nagy felvonó hosszú időn keresztül nem is felfelé megy, hanem vízszintesen távolodik a központtól. Aminek az is köszönhető, hogy alighanem itt van a világ legjobb gyakorlópályája, a legmagasabb, 3421 méteres csúcsról egészen a faluig tartó Jandri 5-4-3-2-1 kék pálya, amelyen megszakítás nélkül, kellemes lankákon 11 kilométert lehet csúszni.
De a terep hátrányai is ennek köszönhetőek. Például, hogy lényegében mindenki ezt az egy fő felvonót használja, így reggel több száz méteres sor áll itt. Vagy hogy a faluból visszajutni újra a csúcsra épp 60 perc (!!) felvonózásba kerül, csúszás nélkül (pontosabban a harmadik felvonó, a nagyon különleges, gleccser alatt közlekedő "metrókocsi" előtt kell egyetlen apró kanyart csúszni). És az is elég kellemetlen, hogy a faluba egyetlen egy kék pálya vezet vissza, ennélfogva délután MINDENKI ezen csúszik: mi még főszezon előtt voltunk, de délután háromkor már így is élvezhetetlenül sokan voltak az amúgy is élvezhetetlenné gyalult és buckásított kék szakaszon, de nem túlzok, ennyi embert egy pályán még soha életemben nem láttam, ráadásul a kék szín és az egyetlen lehetőség nélkül tudásszintre való tekintet nélkül, minden szakaszon a földön fekvőket és az óvodáscsoportokat kell kerülgetni.
A pályákról: mindenképp érdemes a hosszú felvonózás ellenére is felmenni a csúcsra, a gleccser tetejére a csodálatos panoráma miatt, és legalább egyszer érdemes innen nem a "fő" pályán, a Jandrin elindulni, hanem a Puy Salién, mert bár nagyon lankás, de végig gyönyörű róla a kilátás. És mielőtt nekifog az ember a hosszú csúszásnak, érdemes elcsúszni a Signal felvonóhoz is egy jó piros, majd kék pályán.
A csúcsról induló Signal 3 érthetetlen, miért piros, egy nagyon kellemes, kezdőknek is megfelelő kék pályáról van szó valójában. Az ellenkezője a helyzet viszont a Bellecombe 3-mal: bár kéknek van jelölve, olyan meredek, hogy bárhol máshol piros lenne, épp olyan, mint a Vallons du Diable 1, amely pont jó kihívás a középhaladóknak.
Ami viszont rettentően zavaró és több másik francia pálya ismeretében teljesen érthetetlen is, hogy mennyivel rosszabbul lehet itt tájékozódni, mint máshol. A legtöbb francia terepen jól bevált gyakorlat, hogy minden elágazásnál kint van, hogy melyik pálya milyen színű, mi a neve, melyik felvonóhoz vezet, sőt sokszor még az is, melyik pályarészhez tartozik. Ehhez képest itt mintha a táblák árával akartak volna spórolni, sokszor mindössze annyi van kiírva, melyik pályarész felé lehet továbbhaladni, sőt itt életemben legelőször az is megtörtént, hogy egy hosszú szakaszon úgy csúsztam le, hogy azóta se tudom, milyen színű pálya volt és mi volt a neve, mert sem egy tábla nem jelezte, de még a pálya szélén se volt egyetlen tájékoztató cölöp sem. És hogy a helyzet még rosszabb legyen, a térkép is kevésbé érthető, mint más pályákon, sokszor egy kék háttéren egyetlen apró kék nyilacskával jelölik azt is, hogy egyáltalán lefelé vagy felfelé megy az adott domboldal, és a kereszteződések is elnagyoltak, amíg ki nem alakul a helyismeret, nehéz eligazodni rajtuk.
Összességében: örülök, hogy kipróbáltam Les 2 Alpes-t, tényleg nagyszerű 11 km-t siklani megállás nélkül, de nem jönnék vissza ide egy teljes hétre.