Hónézőben a Nagy hideg-hegyen!

Mivel a mi szintünkön csak eső esik, a kedd reggeli, hegytető kamera képeket nézve, meglepődve láttam, hogy a Börzsöny tetején -1 C fok van, és hó esik. Nálunk egész napos esőt jeleztek, és ugyan mondták a hegytetőkön a havazást, de magam sem hittem. Kékestetőn semmi, délután váltott havas esőre, de a Börzsöny tetején egész nap havazott.
Nosza, ebéd után összekaptuk magunkat, hogy megnézzük ezt a csodát, amiben ezen a télen kevés részünk volt. Már nagyon vágyom a hóra, talán ezért is szántam rá magam a hókészítésre, de az igazi, a természet által produkált, és az energiatakarékos is.
Szóval rendületlenül esett nálunk, a legrövidebb időt akartuk esőben tölteni, így autóval felmentünk a Királyrét fölötti Cseresznyefa parkolóig, majd beöltözve megcéloztuk a Hegyet. Még a régi szép időkből, emlékeztem a legrövidebb gyalogos feljutásra (annak idején cipő zsákban, léc a vállra). Meg is találtam a kisinóci bánya tetején haladó régi nyomot, majd keresztezve a villany nyiladékot, már fent is voltunk a Magas-Taxon, a rétnél. Közben az eső átváltott havas esőbe, és a réten már összefüggő volt a hóréteg, de a léptekre hamar átvizesedett, jelezve, hogy itt még nemrég eső esett. Ahogy kapaszkodtunk fel a piros jelzés mentén, a K-i sípálya aljára érve, már igazi tél fogadott. Már-már sajnáltam, hogy nem hoztam sílécet, mert akár csúszni is lehetett volna egyet, annyi hó esett. Sajnálva néztem a Tatrapoma felvonót, vajon mikor működött utoljára? A turistaházhoz érve, már nem maradt időnk, hogy beköszönjünk (nem akartunk sötétbe lefelé menni), így csúcsfotó után, az É-i pályát is megnéztük, ahol szintén árválkodnak a felvonók. Fent meseszép volt minden, jóval 10 cm fölött volt a hóréteg, csak a feltámadó szélben kezdett a karunknál ránk fagyni a ruha, így visszafelé vettük az irányt. Közben elhaladtunk a hóágyúk mellett, amiből az alsó csatlakoztatva is volt, de úgy tudom nemigen működött, mivel ott fent alig van víz. A taxi rét alatt folyamatosan csökkent a hóréteg, de újra már nem áztunk el, mert szerencsére elállt az égi áldás. Visszafelé kicsit nehezen találtuk meg a nyomot, ami a parkolóhoz vezet, de végül még világosban leértünk, jól elfáradva pakoltuk el botjainkat, ami nagy segítség volt a csúszós úton. 3 óra alatt teljesítettük a távot, ami a fenti bámészkodást is beleszámítva nem volt rossz idő, és a látvány minden erőfeszítést megért, szinte még most sem akarom elhinni, hogy igazi havat láttunk. Hazafelé, a Dunába rohanó, bővizű patakok látványa, megint a hókészítést juttatta eszembe, ha Királyrétről, a villany nyiladékban amúgy is terveznek egy ülős felvonót, alatta a vizet is fel lehetne vinni, így Géza bátyánk nagy álma válna valóra.
Tegnap a visegrádi sípályáról irigykedve néztem a szemközti hegyen, a fehér csíkot, ha ma ránéz valaki az idokep/kamerak/hegyteto oldalra, az még mindig láthatja a havas csúcsot, ahol tartja még magát a hó. Mai sielok hír, hogy már az Alpok után, a szlovák hegyekben is havazik, előbb utóbb a mi szintünkön is itt a tél, bár ez, ma még, hihetetlenül hangzik.

Jó télvárást mindenkinek! Üdv! Gutbrod Rezső hóoptimista