Óhatatlan, hogy le ne írjam: Apám reggel, harmatban, lekaszálta a lucernát. Délután befogott, hogy kimegy a földre és megforgatja. Indulás előtt ivott egy pohárból, elköszönt anyámtól, hogy indul. Mire kiért a kocsihor, hirtelen beborult és esni kezdett. Anyám kiállt a gangra, csípőre tett kézzel és oda szólt: - Most mi lesz Apus? Anyukám- válaszolt a bakról Apám: Ezt nem mi csesztük el! / akkor olyan szót használt, amit csak akkor mondott ki, mérgében, ha a könyökét beverte az istáló ajtó keretébe.- Mindent a maga idejében! tanította nagyapám, akit nem ismertem, nem láttam, csak hallottam róla. Ja az idén láttam egy 1916-os képet nagyanyámról, nagyapámról és Jóska bátyámról, aki ott maradt a fronton 1943.évében./