Március 10-től pár napot a Hargitában töltöttünk. Szállásunk Szentegyházán volt egy családi panzióban reggelivel, vacsorával 12000ft/éj. 5 és fél éves kislányom után semmit nem kellett fizetni.

Eredeti terv az volt, hogy a közelben lévő Hargitafürdőn és a Madarasi-Hargitán fogunk síelni. Sajnos a december óta folyamatosan üzemelő Hargitafürdő érkezésünk napján kapott egy egész napos esőt. Így a pályákat nem nyitották meg. A kislányom síoktatását is itt beszéltük le egy helyi síoktatóval (Imre Attila, Szaky) aki viszont közölte a síoktatás nem marad el. Irány a Madarasi Hargita! Ez neki plusz költségekbe került de ezt nem számolta fel nekünk!

Szentegyházáról 2 úton lehet feljutni, de télen csak a Szentegyháza-Zetelaka-Ivómezeje-Madarasi Hargita útvonal ajánlott. Az utolsó 10km előtt egy sorompóval ellátott faház áll, ahol útdíjat szedhetnek és figyelmeztető táblák vannak a 4x4 vagy a hólánc használatra. A felfelé tartó szerpentinen az utolsó 3km-en szükség is volt a hóláncra, nélküle elég veszélyes lett volna a kanyarokkal tarkított jeges emelkedőn. Lent útdíjat tőlünk nem szedtek, fent viszont 17 lei parkólást fizettünk. A síbérletet óra lebontásban is vásárólható volt. És itt a kislányomnak, mint minden 6 év alatti gyermeknek ingyenes volt a síbérlet. Csak a 15 leies chip kártya kaukciót kellett kifizetni, ami az utolsó síelés után visszaváltható volt. Ez a 15 lei viszont csak kézpénzben fizethető!

Első napon enyhén szeles felhős volt a idő, de néha néha előbukkant a nap. Az összes pálya és felvonó nyitva volt. A pályák kezeltek, a személyzet nagyon segítőkész volt. A kislányom első síóráját is megtartotta Szaky bácsi ,ami rettentő vidáman telt el. Ebédelni a síterepen lévő Súgó Panzió éttermébe mentünk, ahol nagyon kedves a felszólgáló személyzet (és természetesen itt is mint szinte az egész Székelyföldön, magyarúl beszéltek). Az ételek és italok ízletesek, finomak voltak ,ezért a következő napokban is itt ebédeltünk. Általában 2 felnőtt és egy gyerek ebédért és italért 10-15 ezer forintot fizettünk, ami renkívüli jónak mondható szerintünk.

A 2. és 3. napon megmutatta a Madarasi Hargita az igazi szépségét ,több órás napsütésben volt részünk. Kislányom is egyre jobban kezdett ráérezni a síelésre vagy sízésre, ahogy a helyiek mondják. Az utolsó síóra megkezdése előtt, nagy meglepetésünkre a síoktató a kislányunkat még 1 pár síbottal is megajándékozta, hogy a közeljövőben szüksége lesz rá. Az utolsó óra befejeztével beültünk a Súgóba egy kicsi beszélgetésre. (Itt is kapott a kislányom búcsúzóul egy doboz Raffaellot). És a beszélgetés végén arra jutottunk, visszatérünk, de már úgy hogy a feleségem aki mindig elzárkozódott a síeléstől vagy snowboardozástól jövőre kipróbálja. :)

Én aki már több síterepen is jártam Franciaországban, Svájcban, Ausztriában nagyon nagyon kellemesen csalódtam. Azoknak tudom ajánlani, akik esetleg most akarják kipróbálni a síelést, nem akarnak bajlódni a nyelvi nehézségekkel és nem akarnak pár nap síelésért hatalmas összegeket kifizetni. Ha viszont valaki naponta 30-100 km síeléshez, beülős vagy kabinos liftekhez van szokva, annak nem biztos, hogy jó választás.