Szia!
Tök jó, amit írsz, tökéletesen igazad van az X lábbal, soha nem törjük be a térdet.
Ahogy írod, a lécet nem a térd betörésével állítjuk élre, hanem azzal hogy a testet és a súlypontot nem a léc fölött tartjuk, hanem a kanyar "középpontja" felé visszük, "bedöntjük".
És igen, ez úgy jön létre, hogy a síelő külső oldala nyújt, a belső oldala pedig aktívan húzódik össze.
Csak érdekességképpen: ezt a mozgást tanítjuk már legelső nap az aszimmetrikus hóekében is, enélkül nem működne a forgatás.
A fotók jó példák. Az elsőt még nézni is rossz! :-(
A 3. 4. és 5. képen a pacák éppen borít, élváltásban van szinte terheletlenül, akkor kezdi meg a kanyart, ilyenkor kevésbé hajlamos a síelő a térdszögre.
(Persze ezek később sem fogják rátörni a térdüket, mert jól síelnek. :-) )
Nekem kedvencem az utolsó kép, ott a kikormányzásban, nagy terhelésben van a fickó, mégis gyögyörűen egyenes marad, semmi térdből élezés vagy egyebek. Tökéletes.
A csípőszög és megengedett mértéke egy megosztó téma, főleg, hogy nem olyan egyértelműen egészségtelen dolog, mint a térdszög.
És például rövidlendületet nem is lehet csípőszög nélkül csinálni, mert akkor egy billegős izé lesz belőle, nem rövidlendület.
A te képeiden mind hosszúlendületek vannak, ahol van idő a testnek együtt menni a lécekkel, egyenesnek maradni, de a rövidben erre nincs idő, és követelmén yis, hogy a törzs nyogodt maradjon, ne billegjen, tehát valamennyi csípőszög magától is kialakul.
Sokan amúgy nem ezért erőltetik a csípőszöget, hanem mert lehet vele csalni, beülve a kanyarba kényelmesen elérni élszögeket. Egy időben ez volt a követendő technika, a "divat".
Keresés
25 cm
