Síbiztosítás

Az ún. EU-s kártya (lejárata) esetében véleményem szerint az (egészség)biztosítási jogviszony megléte a fontos, azaz, ha valakinek van hosszabb ideje munkaviszonya vagy más módon, mondjuk nyugdíjasként vagy tanulóként "alanyi jogon" jogosult egészségbiztosításra (alapjogviszony), akkor max. csak az lehet a technikai kérdés, hogy milyen sorrendben és milyen gyorsan intéződnek el a dolgok (utólag).

Persze, nem lehet kellemes dolog előre kifizetni mondjuk egy jelentősebb kórházi ellátást a kártya és a biztosítás hiányában, de ha valakinek van mondjuk foglalkoztatása által érvényes biztosítási jogviszonya, az a személy szerintem jogosult az egészségbiztosítási szerv utólagos térítésére (még ha le is járt a "plasztik" kártyája), persze, ha nem valami totál magán (és persze, ha nem EU-s vagy azzal egészségbiztosítási szempontból nem partner ország területén) egészségügyi intézményben látják el, amely nem működik együtt az egészségbiztosítási szervekkel.

Feltételezem már az egészségügyi szolgáltatói járulék (akinek nincs aktuálisan jogviszonya, ezt kell megfizetni tételes járulékként) is keletkeztet ilyen egészségbiztosítási viszonyt, persze az más kérdés, hogy mennyire etikus havi 11.300,-Ft ellenében "nem olcsó szabadidős" tevékenységből eredő baleset miatt milliókra megterhelni az egészségbiztosítási tárcát, azaz a valós vagyoni, jövedelmi viszonyuk szerint fizetők állampolgárok zsebeit.
Bár nem ismerem az esetleges "kisbetűs" (jogszabályi) feltételeket e tekintetben.

Továbbra is azt javaslom, hogy mindkettő legyen, azaz társadalombiztosítási jogviszony (foglalkoztatott, főállású vállalkozó, tanuló, nyugdíjas, stb.) és utasbiztosítás is, mert önállóan egyik sem nyújt mindenre fedezetet.
A magánbiztosítások sokszor kikötik a szerződési feltételeikben (persze nem hívják kellően fel a figyelmet rá), hogy szükséges az "állami" biztosítási jogviszony (EU-s kártya) is, ugyanis nem feltétlenül ezek a magánbiztosítók fizetik ki a teljes kórházi ellátás költségeit, szívesen támaszkodnak a háttérben a nemzeti egészségbiztosítási alapokra (ettől lesz nekik ez kifizetendő üzlet:). A magánbiztosítók viszont olyan szolgáltatásokra is nyújtanak fedezetet, amelyre az "állami" egészségbiztosítás már nem feltétlenül.

Egy időben még én is voltam tagja az Österreichischer Alpenverein-nek, ugyanis ott találtam - ahogy más is említette már - igazán komoly mértékű felelősségbiztosítási fedezetet.
A szimpla utasbiztosítások egy jó része tartalmaz ilyen fedezetet is, de elég marginális kárfedezettel ahhoz képest, hogy milyen kártérítési összegek is "előkerülhetnek".

Nagyon komoly károkat tudnak keletkeztetni bizonyos baleseti szituációk, ahol ha nem vétlen (mondjuk szimplán gondatlan) az adott szituációban az ember vagy nem tudja kellően a per során a vétlenségét, gondosságát bizonyítani az ellene felhozottak tükrében (idegen "pályán" játszani és anyagilag bírni egy ilyen eljárást is már kimerítő lehet), akkor akár tízmilliókra is perelhetnek (például egy baleseti szituációban a másik fél (is) tartós, akár élete végéig szóló egészségkárosodást szenved, így azzal összefüggésbe hozható jövedelem csökkenés, illetve anyagi és nem anyagi kárigények nagyon komolyak lehetnek, amit a másik fél támaszthat).