Múlt héten három napot töltöttünk családommal a Schladming sírégióban. Pénteken és szombaton a Reiteralmot céloztuk meg. Számunkra kedves ez a hely, hisz itt tettük meg az első métereket sílécen. De a terepet nem ismerjük, hisz 9 éve, 2015-ben csak a gumiszőnyeges tanuló pályákon oktatott minket Kálmán "bácsi" és Péter "bácsi" és azóta bár sok helyen jártunk a környéken (is), de ide nem jöttünk vissza. Mi, a két "örök kezdő" szülő és gyermekeink, a jól síelő tinik most visszatértek a kezdetekhez.

Péntek délelőtt a 7-es gyakorló pályán csúszkáltunk. Én mondjuk már elég magabiztos voltam, de a feleségemben kialakult egy pszichikai "gát" néhány éve és azóta, ha meredekebb letörést lát, akkor automatikusan "házikóban" jön csak le. Így számára nem volt más pálya opció. Ez a gyakorló pálya a bal elején egy erős letörést is magába foglalt és én ezért a letörésért maradtam a nejemmel. Azt mondtam magamban, hogy akkor lépek innét tovább, amikor ezt a letörést is "megcsúszom" és nem kerülöm ki a jobb oldali lankás részen.

Egyszer elmentem a tányéros felvonó túloldalára, ahol emlékeim szerint 9 éve egy mese pálya volt. Most csak egy erdei szerpentint találtam, ahol előttem csak ketten csúszhattak a nyomokból ítélve, de meg is értem. Hiába szereztem sebességet a hó valahogy mindíg vissza fogta a csúszást. Nagyon kellemetlen érzés volt, így többet nem is próbálkoztam. Visszatértem inkább a feleségemhez.

Ebéd után megérkeztek jól síelő ismerőseink. A pár hölgy tagja hosszú évtizedeken át oktatta a diákjait síelni, merthogy ő tanár (volt nyugdíjazásáig) és végtelen türelemmel segített pár éve a nejemnek Filtzmoosban. Most is nagy örömmel vállalta, hogy ezen a délutánon ott marad vele a gyakorló pályán és addig nyüstölik a lankákat, míg fel nem hozza magát egy normális kék pályának megfelelő szintre.

Én addig a pár férfi tagjával elindultam felfedezni a feljebb lévő pályákat. Főleg az 5-ös piros és a 6-os kék pályákat jártuk be többször is. Nagyon jó kis délután volt. Ugyan konkrét tanítást nem kaptam tőle, mert azt mondta, hogy ő a párjával ellentétben nem tanár, nem tud oktatni, de azért egy jó tanáccsal ellátott és azt próbáltam gyakorolni. Hamar ráéreztem az által javasolt technikára és tényleg sokat javult ez által a kanyar technikám. Pár csúszás után már meg ís dícsért, hogy milyen jól megy. Viszont azt mindketten megállapítottuk, hogy az erőnlétem finoman szólva is hagy kívánni valót maga után. Érdemes lesz majd azt a jótanácsát is megszívlelni, hogy a síelés az legkésőbb nyár végén kezdőik, heti 1-2 bringázással és/vagy futással, de legalábbis intenzív gyaloglással és pár otthon végezhető lábizom erősítéssel.

A gyerekeinket megint csak hébe-hóba láttuk, mert közben találkoztak osztálytársakkal és délután velük voltak. Pályazáráskor találkoztunk ismét.

Szombaton csak négyen voltunk, mert ismerőseinknek más dolga akadt, ők csak délután jöttek fel, de hagytuk őket a saját útjukat járni és az osztálytársak meg hazamenetek. A gyerekek ismét sok felé jártak, bár a lányom fázott, úgyhogy ő pár csúszás után beült egy hüttébe. Mi a 6-os pályán róttuk a köröket, immár a feleségem is bátran lejött ott, ahol előző nap még nem mert volna.

Az időjárás a harmadik napra megjavult, napsütés volt az uralkodó, de erős széllel és jópár fokkal alacsonyabb hőmérséklettel. A felhők nyargalásztak felettünk az erős szélben, így ha épp nem sütött a nap, akkor hideg volt. Ha megállt az ember, akkor már kevés volt az aláöltözet+síkabát.

Nagyon jól éreztük magunkat itt a Reiteralmon, biztos visszatérünk még ide.