2024. 01.27. – 02.02. között egy hetet töltöttünk a Campiglio Dolomiti Di Brenta síterepen. Ezt a beszámolót elsősorban azok figyelmébe ajánlom, akik már jártak ezen a síterepen, de már jó régen és most terveznek visszamenni újra. Mi kihasználva egy hirtelen jött lehetőséget, több mint 20 év után tértünk vissza újra ide síelni. Friss tapasztalatainkat lásd alább.
Utazás: az útvonaltervezők legalább 3-4 különböző útvonalat ajánlanak fel, az egyik rövidebb, de fárasztóbb, a másik hosszabb, de kényelmesebb. Bármelyiket is választjuk, minimum 11 órás, az ország közepétől számítva 900 - 1000 km körüli útra kell felkészülnünk.
Szállás: ezúttal is Marilleva 1400-on volt a szállásunk, de nem a Sole Altóban, mint korábban, hanem a lifteknél található Residence Il Vigo nevezetű 3 csillagos apartman szállóban. Ez egy kb. 1000 személyes szállodaszerű vasbeton-alumínium-üveg épület, amely az 1970-es években épülhetett, de sajnos megállt benne az idő kb. 30 évvel ezelőtt, amikor az egyetlen luxus elemet, egy mosogatógépet telepitettek a hűtő-főzőlap-villanysütő mellé. Egyéb konyhai kiegészítőt ne is keressünk, még bérelni sem lehet. Így aki nem tud lemondani a kedvenc kapszulás kávéjáról, vagy minden reggel vajas pirítóst szeretne reggelizni, annak sajnos hoznia kell ezeket az eszközöket. Sorolhatnám még a borzalmakat, pl. emeletes ágy, falak helyett elhúzható paravánok, stb., de fel kell menni a netre, beleolvasni a kommentekbe vagy megnézni a fotókat. Sajnos meg tudom erősíteni ezeket. De az épület fekvése sok mindenért kárpótol, a síléctárolótól 50 méterre indulnak a liftek, a kijárattól max. 150 méteren belül szinte minden megtalálható, éttermek, boltok, bárok.
Pályák, liftek: aki régen volt itt, az sok újdonsággal találkozhat, új pályák és új liftek épültek, némelyik liftet korszerűsítették. A legfontosabb változás az, hogy megépült egy megalift Madonna és Pinzolo között, aminek következtében a 4 régió egyesült, így már 150 km-es pályarendszert lehet besíelni. Mi is kipróbáltuk ezt az új liftet, egyszer átmentünk Pinzoloba. Szerintem ez megér kétszer 16 percnyi liftezést, mert Pinzolo maga a nyugalom a marillevai vagy folgaridai „őrülethez” képest. A pinzoloi pályák nagyszerűek, nagy kár, hogy itt még a legtöbb lift elavult és lassú, de már megépült egy szupermodern felvonó a csúcsra, remélhetőleg hamarosan megindul majd a többi lift cseréje is.
Ami a többi pályát illeti, mi alapvetően piros és kék jelzésű pályákon síeltünk, de kipróbáltunk két feketét is (26 és 37). Hat nap alatt besíeltük az egész régiót, ha találtunk egy jó pályát, lementünk rajta többször is, de a kíváncsiság mindig tovább vitt bennünket. A pályák állapota változó volt, volt, ahol a tömegek már 11 órára feltúrták a havat (pl. 11-es szűk részei), de voltak olyan pályák, amelyen kevesen jártak és még délután is kiváló volt rajta a hó (pl. 20, 47, 88, 89). Pinzoloról már írtam, hasonló jó pályákat szinte mindenütt találni, de ezek közül a régiók közötti átvezető pályák délutánra menthetetlenül elestek (pl. 11, 23, 46 alja, 85 alja).
Hütték: Nekem újdonság volt, de a legtöbb hütte nagyobb komplexum, mint pl. Ausztriában és három különböző része van. Szinte mindegyikben van egy szabadtéri büfé street food-dal, az épület belsejében van egy tálcás önkiszolgáló rész és van egy különálló klasszikus étterem is abrosszal, pincérrel. Így mindenki megtalálja az igényeinek és a pénztárcájának megfelelő kiszolgálást egy helyen. Nekünk az első helyet a Pinzoló tetején épült 360 fokos körpanorámás étterem vitte el, de meg tudom erősíteni azt is, hogy a legjobb pizzát a Orso Bruno tetején sütik.
Az „őrület”-ről: mi ezt nem tudtuk, de a január-február közös hetére esett a lengyel barátainknál az országos síszünet. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a Marilleva-Folgarida régiót megszállták a lengyelek úgy mindenestől, síiskolástól, buszostól, jó parasztosan, persze tisztelet a kivételnek. Ennek köszönhetően nappal a pályákon tömegek, a kék pályákon síiskolák tízesével, a többi pályán meg a rokonság, néhány felvonónál tumultus és tolakodás, este a szállodákban gyerekzsivaj, a folyosókon rohangálás, egyesek szerint főszezoni mértékben. Ha nyugodtabb körülmények között akartunk síelni, akkor át kellett menni más területekre Marilleva-Folgarida területéről, mert ott ugyanez nem volt annyira jellemző. De az is lehet, hogy a régiós és a helyi bérletárak közötti 80 eurós különbség tette, nem tudni. Egy biztos, magyar-lengyel barátság ide vagy oda, ez most nem esett jól.
Konklúzió: Mi jót tudtunk síelni, mert a terület hű volt a nevéhez (Val di Sole – a nap völgye), nagyon jó volt az idő, 5/6 napsütés, a hatodik napon is csak felhő, semmi köd, semmi hóesés, még éppen elfogadható meleg. Jót tudtunk síelni, mert megkerestük a nekünk való pályákat, nem hajszoltuk a kilométereket, nem feszegettük a határainkat (elfelejtettem az elején mondani, hogy több mint 45 éve síelünk, a csapat átlag életkora 67 év volt). Mindezek ellenére mi már valószínűleg többet nem jövünk ide. Ha adhatok egy tanácsot az ide vágyóknak, azt javaslom, hogy az időpontot és a szállást körültekintően válasszák meg, mert a hely kiváló a síeléshez, nagyon sok örömöt tud okozni, mindenki talál itt a tudásának megfelelő pályát, de a fentebb leírt kellemetlenségek sajnos el is tudják rontani az ember kedvét. Én egy január közepi időpontot javaslok és egy folgaridai új építésű pályaszállást valahol a liftek közelében. Ezzel nem nagyon lehet hibázni.