Pár éve rákattantunk erre a kis terepre, mert nagyon a kedvünkre való. Semmi flanc, meg fűtött, wi-fis felvonó, csak egy végtelen játszótér. Egész télen figyeltük, hogy mikor jön le végre annyi hó, hogy érdemes legyen elindulni. Végre március közepén úgy tűnt jó lesz. Gyorsan lefoglaltuk a már ismert kis appartmant a SKI-Hansnál és 14-én lényegében végig esőben kiautóztunk. De hát ezért indultunk el, és különösebben nem aggódtunk ismerve a hely mikroklímáját.
Másnap reggel örömmel láttuk, hogy kb. 8-10 cm friss hó esett lenn, fent talán több is. A pályaszállásnak megvan az ez előnye, hogy bármennyit is szöszmötölsz reggel, nyitáskor ott vagy. Megvettük a három napost-sajnos senior itt nincs. Viszonylag jó látási viszonyok mellett csaptunk bele, de az mindjárt látszott, hogy egy méterrel kisebb a hó mint szokott lenni. Az éjszakai friss hó miatt először néhány körben letudtuk a pálya freerideot a csákányos két oldalán, aztán gyorsan összejártuk a csákányos meredek részén a pálya melletti igencsak combos részeket. Aztán következett az alsó erdő. A 11 órás sört kicsit megkésve a csákányos alatti hotel éttermében fogyasztottuk el a egy tartalmas sítúrázó leves kiséretében. Ezt már ismertük, nem is csalódtunk benne. Délután az idő melegedett, a hó romlott. Azért csak kinéztünk a csákányos jobb oldalára, ahol korábban annyit jártunk. Egészen fent, közvetlenül a kiszállásnál kezdünk el traverzálni egy régebbi nyomot követve. Már ez is kalandos volt. Itt a felső meredek részen igencsak hiányzott az a méter hó. Kint voltak a törpefenyők, meg a sziklák, úgyhogy ki kellett számítani a fordulókat. A vége ilyenkor a sífutó pálya meg a varázsszőnyeg melletti rész. Három óra felé elég is lett, a lécem beadtam egy vakszolásra. A gyönyörű napsütésben kicsit még elüldögéltünk a ház elött, meg egy sörrel a teraszon.
Másnapra Balázs sajnos megbetegedett, így egyedül maradtam. Igazából olyan sokat nem vesztett. A pályákat ugyan szépen összerakták, de mi nem ezért járunk ide. Próbálgattam mindenhol a pályán kívül de sok köszönet nem volt benne. Eléggé kedvetlenül róttam a köröket, aztán elég korán be is fejeztem.
Az utolsó napra megint hatalmasat fordult az idő. Különböző intenzitással egész éjjel havazott és viharos lett a szél. Reggel sem javultak a viszonyok, így nem láttuk értelmét nyitásra kimenni. Aztán 10 óra felé határozott javulást mutatott az idő, így belecsaptunk. Annyi hó sajnos nem esett, hogy az összetúrt részeket kisimítsa, de azok a részek amelyek nem voltak összejárva hatalmasat javultak. Így a csákányos jobb felén, meg alatta az erdőben volt pár igencsak élvezetes körünk. Az idő egészen megjavult, már a napkrémen gondolkodtam. Balázsnak ennyi elég volt mára, elkísértem a szállásig, majd elindultam vissza a bal oldali lassabb ülősön vissza. Mire ezen felértem, ismét annyira elromlott az idő, hogy semmi értelmét nem láttam a hosszú 6-os gerincpályán átküzdeni magam a csákányoshoz. Gondoltam, ha már itt vagyok ezen a végen, megnézem az 1-es siútnak jelölt pályát. A látási viszonyokról annyit, hogy nem találtam meg, a 2-es piroson egerésztem le. Kivárásra játszva mentem pár kört az itt lévő rövidebb csákányoson, mert alul valamit azért lehetett látni. Végül feladtam és bementem. Persze mire felértem a szobába, ismét kisütött a nap. Már azon voltam, hogy visszamegyek, de újra változott minden, így inkább ittam egy sört.
Az biztos, hogy jövünk még ide, remélem jobb hóviszonyok mellett.