Viszonylag kezdő síelő (januárban kezdtem és március 16-17 között voltunk ezen a helyen) és kezdő sítúrázó szemszögből írok erről a síterepről.

Eddigi legjobb síterep, ahol síeltem. Március 16-án szombaton egész nap síeltünk. Az ár nem számít magasnak, 53 euró a napijegy. A környék többi síterepétől az különbözteti meg, hogy az egész magasan van, így a meleg kora-tavasz ellenére a pályák alja is jó volt, illetve körülötte is sok volt a hó. A pályák nem olyan hosszúak, mint pl. Galsterbergalm vagy a 4 hegy Schladmingnál, viszont ugyanezen időszakban azoknál is úgyis a felső pályákon síelne az ember.

Csak csupa jó tapasztalatokat szereztünk, a pályák jól kezeltek, amit síútnak neveznek, azok is ratrakolva voltak, kivéve az 1-es, ami hivatalosan le volt zárva. Nagy tömeg sem volt, eloszlottak az emberek a pályák és a felvonók között. Rengeteg emellett a freeride lehetőség a pályák között, ebbe szombaton az inkább pályára tervezett léceinkkel annyira nem kóstoltunk bele, csak minimálisan, de sokan tették.

Ami a konkrét pályákat (és utakat) illeti, az összesen síeltem. Alapvetően a gyerekfelvonókat nem számítva 4 felvonó van, két darab 4 üléses, egy rövid és egy hosszú csákányos. Aki nálam is kezdőbb, az a rövid csákányost használva tud úgy síelni, hogy a piros pályák meredekebb részét kihagyja, az alsó része a 3-as és a 4-es pályának bárminek is jelölik, gyakorlatilag könnyű kék és nagyon széles.

Amúgy lentről nézve balról jobbra vannak számozva a pályák. Nekem legjobban a 3-as, 5-ös és a 8-as tetszettek. A 3-as a balszélső 4 üléses tetejétől indul, a tetején kettéágazik, egy keskeny piros és egy széles fekete szakasza van, a fekete valójában a szélessége miatt könnyebb és nekem élvezetesebb is volt, én nem is mondanám feketének. Az 5-ös pálya (síútnak van jelölve) talán a legmeredekebb, egy ideig viszonylag kevesen síeltek rajta, így mikor már a 4-es (ebből ágazik le a középső 4 üléses tetejétől indulva) szét volt rúgdosva rendesen, ez akkor is kiváló állapotú volt, és szintén nagyon élvezetes. A 8-as pedig jobbszélen a nagy csákányostól az egyik ág, a teteje fekete és keskeny, az kevésbé tetszett, viszont az alatta lévő részen nagyon jól váltogatják egymást a meredek és kifutó részek, nagyon élvezetes volt és kevesen is voltak rajta, kiváló volt a hóminőség. A csákányossal viszont óvatosan, voltak akik kiestek, olyan is volt, aki mellém akart kéreszkedni, de mondtam hogy nem, nincs benne sok tapasztalatom, a végén még én is kiesek.

Megemlítem még a 6-ost, a panoráma pályát, ami a bal szélső 4 ülésestől indul, oldalazva elmegy a másik 4 üléses mellett, majd még oldalazik, és utána le. Tényleg nagyon látványos, tényleg nagyon kellemes, de egy szakaszon elég rossz állapotban volt a nap közepén, ahol sokan elestek, de ezt leszámítva amúgy ez is egy jó pálya, nagyon látványos, egyébként az oldalazó után nem túl meredek, inkább kéknek kellene osztályozni.

Összességében ami a pályák nehézségét illeti, szerintem felül vannak értékelve nehézségben, a 3-as fekete szakasza nem fekete, és a 7-es teteje sem az, egyedül az 5-ös és a 8-as tetejét lehet talán annak nevezni.

Vasárnap sítúráztunk. Ez esetben 8 eurót kell fizetni a parkolásért, bár nem derült ki hogy fejenként vagy autónként, valószínűleg autónként, de én mire rájöttem, már 2-t kifizettem. Hivatalosan a pályákon tilos felfelé menni. Mi kezdőként nem akartunk teljesen off-piste menni, így a pályák melletti erdős részekben fókáztunk fel, néhol kénytelenek voltunk keresztezni a pályát. Haladóbbaknak vannak jó útvonalak pl. Jochspitze vagy a Hochrettelstein felé. Mi a 6-7 majd a 7-8 pályák között mentünk fel, majd a 7-est keresztezve megmásztuk a Grosser Rotbühelt, innen lecsúsztunk a pályára, majd le a pályán, másodszorra az 1-es síút mentén a Plannerkreutz-ig, majd lecsúsztunk a 2-es pályáig és onnan le a pályán, ami egy könnyű, kezdőknek való túraútvonal.

Mi tavaly voltunk itt a gyerekekkel talán 4 napot. Nekem is nagy kedvenc és titkos tipp Planneralm, és megfelelő hóviszonyok esetén tényleg az egyik legbiztonságosabb - és még megfizethető árú - terep a freeride-dal való ismerkedésre, gyerekek bevezetésére az erdőben csúszás élményébe. Annak ellenére, hogy itt nincs nagyon sok pálya és lift, én nagyon szeretem az atmoszféráját, még vissza tudja hozni a régebbi időket, amikor a síelés nem volt ennyire "tömegsport".

Fellelkesedve a tavaly januári sízésünkön, úgy gondoltam menjünk ismét. A gyerekesek miatt a téli szünet végét céloztuk meg. Így csak egy nappal rövidebb időre tudtam lefoglalni az utolsó két szabad apartmant a SKI HANS-nál, de örültem, hogy egyáltalán sikerült. Az előőrsünk már csütörtök korán megérkezett, így ők aznap is csúszták egy jót, de a többségünk ekkor még úton volt. Hat felnőtt, három gyerek és egy kutya alkotta a csapatot. Öten sível, Bélapó és két unokája boarddal, míg Ariella eszköz nélkül élvezte a havat.
Mindenféle fóromon az volt olvasható, hogy kevés a hó, meg a melegedés és sok az ember. Nos itt minden másképpen volt. Pénteken kellemes mínuszokban, kiváló pályákon kezdtük meg azt amiért jöttünk. Párunkat ennél sokkal jobban izgatott, hogy mit találunk a pályákon kívül. Annak ellenére, hogy nem volt friss hó, nagyon jó állapotú, kompakt hóviszonyok fogadtak, persze minden össze volt már járva. Kihasználva a jó látási viszonyokat - még a nap is ki-ki bújt - bekalandoztuk a teljes pályarendszert, végre a csákányos teteje is sorra került. De azért az igazán jó részek lejjebb, a csákányos alsóbb kiszállásánál voltak. Egy kisebb ebédszünettől eltekintve végig nyomtuk a napot. A legjobb körök azok voltak amikor a csákányosból kiszállva messze balra kicsúsztunk, - itt még érintetlen foltok is voltak - és a sífutó pályákat keresztezve, a kis tanuló kapaszkodós felvonóhoz értünk ki.
Másnapra a látási viszonyok jelentősen leromlottak, cserébe viszont elkezdett esni a hó. Így egyértelmű volt, hogy lejjebb az erdős részen kell maradni. És ahogy esett a hó, minden menet egyre jobb és jobb lett! Persze nem mozdultunk a csákányostól, a pályákat szinte csak kereszteztük. Nem volt akkora új hó mint tavaly, de így sem volt hiányérzetünk. Egyszerűen nem bírtuk abbahagyni, mentünk vagy négy utolsót, szinte zárásig maradtunk.
Ismét megállapítottuk, hogy ez egy csoda hely - nekünk bizonyosan.
Szeretnék még ebben a szezonban visszatérni ide.

Január 19-21 között töltöttünk itt három sínapot. Tudatosan olyan helyet kerestünk, ahol a helyi adottságok a friss hóval lehetőséget teremtenek a pályán kívüli síelésre, esetleg sítúrára. Nos a várakozásaink szinte teljesen bejöttek. Az élmény faktort nagyban növelte, hogy sikerült itt az oldalon szereplő Ski Hans apartman házban foglalni szállást. Abszolút pályaszállás, a sítároló ajtajáig lehetett csúszni délután. A szélső ülős lift, közvetlenül a ház mellől indul. Ottlétünk alatt kisebb nagyobb intenzitással végig esett a hó, -8-10 fok volt a nappali hőmérséklet, fent igen korlátozott látási viszonyok, néha delta feeling. Ez így kevesek öröme, de legalább alig voltak.

Tényleg nem túloznak a leírások, fantasztikus mikroklímája van a helynek, bár van néhány hóágyú, de igazából nem kell. Két öregecske nyitott ülőlift és két csákányos felvonó tökéletesen kiszolgálja ezt a nem túl nagy, de jól kitalált rendszert. Sajnos a felső részen uralkodó igen rossz látási viszonyok miatt a 2000 méter körüli részeket nem tudtuk kipróbálni, így a Gläsenboderlift igen meredek részét is kihagytuk. Lejjebb viszont a törpefenyves és az erdő maga volt a csoda. Az első két nap alig voltak, - csütörtökön talán ha tízen voltunk a pályákon kívül - így a jó helyek sem fogytak el. Akit vonz a freeride, ennél jobb tanuló helyet nem kívánhat. Abszolút biztonságos, nincsenek szakadékok, legfeljebb egy kisebb gödörből, lyukból kell kimászni, ha eltéveszti az ember. Az erdőben kevés a szint, így lehet bátran menni, fent kicsit meredekebb, de még bőven jó. Ahol mi járunk az teljesen lavina biztos is. És mindent szabad! Nincsenek tiltó táblák, mehetsz amerre akarsz. Az se gond ha néhol a csak a csákányos nyomvonalának szélén tudsz csúszni. Persze megcsúsztuk az összes, a térképen S-el jelölt freeride utat, kivéve a legjobbnak tűnő 4-est - a már említett viszonyok miatt. Sajnos a pályakarbantartók túl alaposak voltak, nem bántuk volna, ha egyáltalán nem járják a gépek pályákat. Azért a 8-as sítúra útnak jelölt pályán a felső meredekebb részen reggelente sikerült 30 cm friss púdert találni.
Hétvéghez közeledve azért szaporodott a nép, de még bőven a tolerálható szinten belül. (Főképp a széles lécek-bordok.) Jellemző, hogy a három nap alatt a négyes ülősökben soha senki nem ült mellénk.
Ahogy felfedeztük három beülős hely van alul, kettőt próbáltunk ki, és ilyen finom, sűrű, tartalmas leveseket régen ettem sípályán.
Akinek nem létfeltétel a wifis kabin és fűtött ülés az vélhetően jól fogja magát érezni. Kis időutazás, de ez egyáltalán nem baj.

Egyértelmű, hogy jönni kell még ide.