Január utolsó hetét töltöttük 3 Vallées-ban. 2020 elején írtam hosszan és részletesen a síterepről, a beszámolók közt elolvasható, és most is tartom minden mondatomat, hozzátéve, hogy azóta megismertem még öt nagy francia síterepet, de még így is azt gondolom, hogy ez messze a legjobb. 2020 óta láthatóan folyamatosan fejlesztik a terepet, sőt, őszintén szólva nekem még kicsit túlzottan is: most már alig találni olyan fontosabb útvonalon lévő felvonót, ami ne kabinos lenne, ami persze jól jön rossz időben, de így állandóan le-fel kell veszegetni a léceket, és rengetegszer kell cipelni relatíve hosszan a beszállásig. Tárcsás felvonó szinte már nincs is, mi hat nap alatt régimódi, túl lassú lifttel se találkoztunk, egyre több a buborékos is - szóval persze alapvetően jó irányú a fejlődés.

Néhány korábbi véleményt cáfolnék: épp az az egyik legjobb a síterepben, hogy szinte semmi időt nem vesz igénybe a völgyek közti átkelés, hiszen egy-egy hegyoldalon 3-4 különböző lehetőség is van az átjutásra. Mi simán megcsináltuk, hogy nap közepén Menuires széléről gondoltunk egyet, és átsíeltünk a leges-legtávolabbi Courchevelbe, és aztán még a délutáni hazaúton se kellett sietni. Ha pedig rossz idő van, korántsem igaz, hogy összetömörödnek az emberek, hiszen a 600 kilométernyi ember ÖT, máshol önmagában is egésznek számító terep között oszlik el (Courchevel, Meribel, Menuires, Val Thorens, Orelle).

A hat évvel ezelőttihez képest idén azért több ember volt, a központi részeken (többirányú felvonók csomópontjain és az azokhoz vezető pályákon) azért most kellett embereket kerülgetni, de nem volt olyan napszak, hogy ne találtunk volna olyan pályát is, ahol szó szerint egyedül voltunk: akit zavar a tömeg, érdemes a kieső részeket célba vennie, 100-200 kilométernyi ilyen van. Javaslatok: a St. Martinba vezető sok kilométeres út a csúcsról, Courcehevel "szélei" a Marmottes, a Chapelles, a Tania felvonóknál, a Tougnete 2. felvonóhoz vezető, a felvonótól távolabb induló piros pálya, szinte egész Orelle, de tényleg elég megnézni a térképen, hol vannak "zárványnak" tűnő leágazások.

Javaslom a Courchevel "elejétől végéig" való csúszást, a Sauliere pályától a centrumon át az Amoreux pálya végéig. A Pointe de la Masse felvonó melletti öt kilométeres piros, majd kék pálya is remek.

Amit még sporolósoknak ajánlok: több helyen vannak a terepen úgynevezett "piknik-termek" (Salle Hors-Sac), ezek közül némelyikben - azokban, amik völgyben vannak - van kávégép, ételautomata és akár még mikrosütő is.

Szóval mindenkinek ajánlom a terepet, de csakis az összes völgyre érvényes bérlettel, megéri! :) További pályatippek pedig a 2020-as beszámolóban odalent.