Kedves Laci!
Szerintem egy dologban alapvetően egyetértünk síelni jó! Amúgy én a vesenysí ellést nem tartom a legfontosabbnak, főleg a mai teljesítmény hajhászás mellett.
De az amatőr versenyzést és a magyar sí verseny sportot lelkes amatőrök gyülekezetének tartom (tisztelet a kivételnek), akiknek azért fontosabb az hogy az egyetemet elvégezzék lassan vagy gyorsabban és hogy ne rúgják ki a munkahelyről.
Én a verseny sportot egy lépcsőnek tekintem, ami segít abban, hogy megértsük a síelést, magunkat és a természetet. Ha nem mész kapuk között fogalmad sincs, hogy nem tudsz ott kanyarodni arra, amerre akkor akarsz és most nem beszélünk szürke jégről. Egy iskolának ami megtanít arra, hogy a sílécünknek objektív körülmények (betudtam venni a kaput vagy nem- jobb esetben úgy tudtam beveni a kaput ahogyan gondoltam) alapján is 100 %-osan úrai legyünk.
Én amúgy a magyarosan a big moutain freeridot tekintem a síelés csúcsának, ahova hosszú évek fáradságos sielései után, ilyen vagy olyan úton elér a sielő. Ott nem az elenfeleidet, a gyakorlatot kell legyőzni, hanem a természetben harmóniában lenni, úgy egy hiba akkár végzetes is lehet.
Sajnos a média hatására sokkan fizetnek is érte.
Ott minden teknikát tökéletesen szükséges alkalmazni hiba mentesen. Nagy sebességgel carvingolni a porhóban vagy élről élre ugrálni a szinte vertikális falon, avagy csak jussunk le alapon rúccsolni a széláltal kifagyasztott rázos vertikális falon. Mindeközeben úgy, hogy félszemmel a lavinára utaló jeleket keresek és elemzed, folyamatosan a lehetséges menekülést szemelött tartva.
És mindenkinek szeretném átadadni ezt a tudást, mert gyönyörú érzés az ammikor egy jó barátoddal vagy barátaiddal egyedül vagytok a hegyen és megálltok körbe néztek felnéztek a nyomaitokra és érzitek, hogy harmóniában vagytok a heggyel a természettel a barátokkal.
De miért is mondom ezt mert a sínek szinte mindig élen kell lennie, a sebességet lehetőleg nem sodratással, hanem a kanyar ívének és hosszának tudatos megválasztásával szükséges szabályozni (ez tölled van és tetszik, mármint a 3. tagmondta), amennyiben lehetséges vagy tudásunk erönlétünk engedi. Természetesen a sodratásos lasítást, mint ahogyan a hóekét is kell tudni alkalmazni, én is szoktam, sőt hóekézni még szeretek is, de a cél a ívről ívre történő közlekedés és az ív során a sí élén fut, így kontrol alatt tarthatjuk a leceket és így magunkat is.
Én tisztelem amit csinálsz és örülök hogy nagy lelkesédessel egy csomó embert bevezetsz a sielésbe, csak azt tanácsolom, javaslom hogy az élen való sielést fontosságát hangsúlyozd munkád során.
Nagyon érdekes volt tavaly amikkor Franciországot a Fundango snowattack alatt megszállták a magyarok, akkor a megállapítottam, hogy van egy sajátságos magyar sí stílus, aminek alapeleme a sodratásos kanyarodás, a kenés :-) és ennek az iskolának az elterjesztésében azt hiszem nagy szerepe van hazai sí oktatóknak, bár így ránézésre mozgásról meg lehet állípítani, hogy az adott sportoló magyar, ami néha elöny föleg, ha hölgy a delikvens :-), vagy egy tagba szakad aranynyakláncos kétajtós szekrény a kellemetlenségek elkerülése érdekében.
.
Keresés
