Szia Laci!
Ennek a bejegyzésednek a végén felvetsz még egy érdekes kérdést, amiről érdemes szólni, és ez a hibajavítás témaköre.
Néhány évtizeddel ezelőtt túlságosan is sűrűn lehetett hallani a hibajavításokat, lehet mondani, hogy a hibajavításos síoktatás volt divatban. Néha egészen durva formát öltött ez a fajta síoktatás, (pl. síoktató bottal verte a tanuló térdhajlatát). Egyfajta kései példája ennek az a videó, amit jól kicikiztünk itt valamelyik topikban. Lehet mondani, hogy ez volt a "tézis" időszaka.
Aztán a nemzetközi sí szakirodalom (teljesen jogosan) elkezdte helyteleníteni ezt a módszert, hiszen (tényleg) nem valószínű, hogy ennyire ügyetlen lehetne bárki is. Sőt! A sikerélmény annyira fontos, hogy dícsérni kell. Így aztán szép lassan elkezdett visszájára fordulni a dolog, és ma már sokszor olyasmit is megdícsér az "oktató" ami bizony nem jogos. Lehet mondani, hogy ez az "antitézis" időszaka.
Bizonyos, hogy előbb - utóbb (legalább a jól képzett oktatóknál) eljön a "szintézis" ideje. Ami jó, azt dícsérni kell, ami nem jó, azt javítani.
Itt, mondjuk van egy bökkenő. Dícsérni könnyebb, mint hibát javítani. A korszerű síelés mozgássora pedig már annyira összetett, hogy a könyvekből kitanult gyakorlatokon nevelődött "síoktatók" nem igazán képesek mélyreható és hatékony hibajavításokat alkalmazni. Ahhoz már nélkülözhetetlen a mindennapok sűrű gyakorlatának a rutinja is.
Lehet, hogy nem így van, de nekem most ez a véleményem.
Keresés
21 cm
