Aflenzben a hátizsákunk járt be érdekes utat. Reggel leraktuk a hütte oldalfalához, egy másik hátizsák mellé, aztán irány a hegy. Kb. 2 óra múlva megálltam pihenni, de a hátizsák nem volt ott. Gondoltam, hogy vagy a párom tette más helyre (bár miért tette volna?) vagy hüttés bevitte. Milyen rendes! Délben megyünk a hüttébe, látom a párom már ott van, a hátizsákunk pedig 2 asztallal arrébb, a padon hevert. Kérdezem tőle, hogy miért nem hozta közelebb? Ő nem is látta, hogy ott van. Ő pedig azt hitte, én tüntettem el. De aztán közös megegyezéssel ráfogtuk a hüttésre. De tényleg milyen rendes, ebédtájt ki is hozta nekünk. Ittunk a forralt borból, ettünk a szendvicsből + rendeltünk rendes ebédet, mert a gyerekcsapattól, akik mellettünk ebédeltek megkívántuk a sült krumplit.(Szegényeknek elég agresszív tanárnőjük volt) Most a síléctartóra akasztottunk a hátizsákunkat - hogy szem előtt legyen. Kb. 2 óra múlva vettük észre, hogy megint nincs a helyén a hátizsák. Gyanús. Ennyire nem lehet rendes ez a hüttés. Bementünk, megkérdeztük tőle, tud-e valamit a zsákunkról. Kiderült, nem ő volt a "tettes". Szerinte a gyerekek vitték el, mert tegnap sok mindent elhagytak, így most a tanárnő biztosan rájuk parancsolt, hogy mindent szedjenek össze. Elmagyarázták, merre találjuk őket, hol vannak az ő csomagjaik. Szerencsére meg is találtuk, a többi csomag között. Jobbnak láttuk a tanárnőnek nem szólni, hogy mi történt, mert szegény gyerekek most meg azért kaptak volna, mert semmit nem hagytak ott.
A másik: A nap végén elmentünk sílécet bérelni. Mialatt a beállítást végezte a kölcsönzős, kellemesen elbeszélgettünk.
A szállásunkon pakolunk ki, de hol a bakancs??? A kölcsönzőben hagytuk! Már vártak minket.
Keresés
47 cm
