Iberian Airlines-al repültem Madridon keresztül Buenos Airesbe. Optimális csatlakozása van, este hétkor száll fel Ferihegyen, Madridban csak két és fél óra a várakozás, de közben terminált kell váltani, szóval gyorsan elmegy az idő, hajnali 0:40-kor száll fel a nagygép, és 13 óra utazás után (amit jobb esetben végigalszol, mint most én) landol Buenos Airesben reggel 8-kor. Akár még aznap tovább lehetne utazni Ushuaiaba, mert vagy 5 gép megy egy nap, de nekem dolgom volt a városban, így csak reggel utaztam tovább. Ez egy jó négy órás út, szerencsére a végén már nem volt felhős az ég, amint azt a korábbi fotókból is láthatjátok.

Ushuaia kisváros, 17ezer lakossal, a reptér 10 perc busszal a központtól, és minden kényelmesen bejárható gyalog. Mi a városban lakunk egy hotelben, kulturált, kényelmes, meleg, ennyi. A város főutcáján jó sok shop és étterem van, előbbiek közül a legtöbb outdoor cuccokat és ajándékokat árul, míg a kajáldákban nagyon látványosan, szabad tűz felett sütik a szétnyitott egész bárányokat, egész borjúcombokat és különböző helyi kolbászokat. Menő még a seafood is, óriási rákok vannak errefelé, amik nem hasonlítanak északi pajtásaikhoz, és bármikor ehetsz még lámát és hódot, mert ezek is igen leterjedtek. Persze az argentin steak mindent visz, elképesztő jó alapanyagokból dolgoznak, nem tudom leírni sajnos (illetve le tudnám, csak nem érdemes) milyen látvány, amikor belevágsz egy négy centi vastag, medium-rare megsütött T-bone szeletbe.

A városból minibusszal (30 pesos, 1 peso 56 Ft) vagy taxival (140 pesos, ez jó drága) lehet eljutni a pályákhoz.

A pályák mellett nincsenek szállások, legalábbis én egyet sem láttam. Pár kilométerrel lejjebb a Panamerican mentén van egy kis üdülőfalunak kinéző telep, de nincs nagy mozgás. A hütték egészen modernek, azonban helyi, hagyományos stílusban építették őket, kőből, vastag farönkökből és fából. Klasszul néznek ki. A lenti amolyan picike pláza, mint pl Zauchensee központi épülete, csak nincs alatta parkoló, és hozza ugyanúgy a többi stílusát, vannak benne boltok, éttermek, síkölcsönző, pénztár, melegedő, stb. Emellett még két kisebb kölcsönző-kajálda combó található a völgyben, közvetlen szomszédságban. A középállomásnál van egy nagy önkiszolgáló hütte komoly választékkal, és a hátsó székesnél egy kisebb hütte, itt csak néhány főétel, snack és piák kaphatók. Mindenhol nagy vaskandallókban fűtenek, nagyon jó a hangulatuk a nyílt tűz miatt.

A fák egyébként nem havasak, ez furcsa volt először. Egyrészt nem fenyvesben, hanem lombhullató erdők között mennek a pályák, és kb 600 méter az erdőhatár. A fák viszonylag alacsonyak és sűrűn nőttek, szinte bokrosak, ezért egyelőre csak ott mertünk bemenni az erdőbe, ahol jól beláthatóan irtás volt. Talán a hóminőség lehet még az oka a "szürke" erdőknek, annyira finom és száraz hogy nem tapad meg az ágakon.

És hogy miért éppen Cerro Castor? Nem én választottam. Tagja vagyok egy SCIJ (Ski Club of International Journalists) nevű szervezetnek, minden évben van egy egyhetes meetingünk valamelyik tagország szervezésében(sípályán of course), és Argentína nyerte el az idei tábor rendezési jogát (illetve volt már egy februárban Marokkóban, de mivel itt most van tél, így kettő van ebben az évben). Egy 26 országból érkezett, 90 fős társaság egyik emberkéje vagyok tehát, közösen síelünk, ismerkedünk a világgal, beszélgetünk a dolgokról, eszünk-iszunk, mulatunk.
A verseny, amit korábban említettem, szintén ennek a tábornak a része, 25-től 70 felettig mindenki indul rajta, giant slalomnak nevezik de olyan pályát tűznek, hogy mindenki abszolválhassa. Holnap pedig cross country race, soha nem próbáltam még és mindjárt egy 5 kilométeres versennyel kezdeni, hát lesz itt nevetgélés (és talán sírás is). Inkább a "versenytársakat" nézegetem majd, pl a finn Kimmo-t, aki futóléccel jár télen (novembertől áprilisig) dolgozni, vagy a svédeket, akik halálosan komolyan vesznek minden versenyt.

Ez vár rám holnap :)