01.26 és 01.31. között síeltem Isolán a Travelex szervezésében és mivel a bérletünk Auronra is érvényes volt, egy alkalommal fakultatív programként átvittek a szervezők 5 euro fejében, hogy az itteni pályákat is kipróbálhassuk.
Auron nagyjából Isola nagyságú terep, 130 km pályát foglal magában. Az már a térképen is szembetűnő, hogy valamivel kevesebb a pálya, viszont hosszabbaknak tűnnek és erről a valóságban is meggyőződhettem. Már Isola is tetszett a változatos kitűnő pályáival és ebben itt sem volt hiány, viszont itt lehetőség nyílt több km-es egyben csúszásokra is. Az egyik ilyen fantasztikus piros pálya a Dome felvonó tetejétől 2450 m magasról induló és a Butieres felvonó aljába érkező Riounet nevű.
A buszút kb. 1 órát vett igénybe, isolai szerpentinen le, auroni szerpentinen fel. Egy hatalmas szinte üres parkolóba érkeztünk. Verőfényes napsütés és -4 fok fogadott 1600 méteren. A parkoló közvetlenül a pálya mellett terül el és itt választhattunk, hogy a terep bal szélén lévő Blainon négyes ülős, vagy a Las Donnas nevű kabinnal megyünk-e fel. Mivel a kabin épp akkor ment el, a Blainont választottuk. Első csúszásunk a Traversée 2000 kék átcsúszó pályán vezetett az Abris nevű lift aljába, amivel feljutottunk a 2474 m-es Las Donnas csúcsra. Onnan a Baudric, Traversée colombier és Blainon egymásba fonódó kék pályákon lecsúsztunk 1600 méterre a Blainon 4-es ülös lift aljába. Ez egy szép hosszú csúszás, egy lankás, sima, kezdőknek is nyugodtan ajánlható kék pályán, ami inkább a tájban gyönyörködésre alkalmas, mint tempósabb síelésre. A bemelegítés után újra a Blaion liften ültünk és látva az alatta lévő Colombier nevezetű piros, nagyon jó esésű, bár sajnos nem túl hosszú pályát, kedvet kaptunk a kipróbálására. Fantasztikus adrenalin bomba, remek, tempós csúszás volt, így még kétszer megismételtük. Ezután újra az Abris lift felé vettük az irányt és kipróbáltuk Las Donnasról induló fekete Combre des abris nevű pályát ami nem volt veszélyes, sem buckás, sem túl hosszú, talán csak keskenyebb mint egy átlagos piros, ezért a fekete besorolás. Ez aztán a tényleg piros, szélesebb, jó esésvonalú Ciavalet nevű pályában folytatódik, majd kék Vallons-ként ér le a völgybe. Mivel a nap a Las Donnas csúcs fölött halad, így az itt lévő pályák jelentős részére a csúcs árnyéka vetül, így nem is romlik az állaguk délutánra sem. Eddig hibátlan, fantasztikus, nem buckás, nem jeges nagyon jó minőségű pályákon csúsztunk. És még előttünk állt a másik oldal, az igazi napos pályák felfedezése. A Dome felvonóval felérve a már említett Riounet pályára jutottunk és a széles, hullámos, remek kanyarokkal és letörésekkel tarkított hosszú piros pályán "lezúztunk" a Butieres lift aljába. Itt újabb csodás, jobbnál jobb pályákra bukkantunk, mint pl. a Coupé nevű piros, vagy a Roche igliere fekete. Sajnos ezek is elég rövidek voltak. A chalvet nevű két üléses lift sajnos nem ment, de a Butieres, vagy a Haute Plane nevű felvonókkal minden pálya elérhető volt. Sajnos a Butieres liftet többször leállították pár percre, aminek nem sikerült megfejteni az okát. Utoljára A lieusoni rész felfedezése maradt, ide egy laza kék átcsúszón, vagy a croix nevű fekete pályán lehetett eljutni. A fekete nem volt túl meredek, vagy nagyon buckás, de egy szakaszon egy nagyon keskeny párkányon vitt az út, bal kézre a szakadék, nem volt túl komfortos érzés. Délutánra már itt is árnyékban voltak a pályák és egy lassúbb 3-as ülős lift vitt fel, így nem sokszor csúsztam le itt. A 3-as ülős tetejéről, ami ugyanoda érkezik mint a Butiers, két útvonalon lehet visszatérni Auron 1600-ra. Az egyik visszacsúszási lehetőség a croix fekete pályán elindulva a Puy nevű jó kis pirosban folytatódva, vagy a másik irányba a Haute Plane felé, egy szép hosszú úton, ezt választotta a sítársak 90 %-a. Ennek a felső része délutánra már kicsit buckásodott a nagyobb forgalom miatt és a végén ugyancsak állva csúszós kilátásban gyönyörködős, de szerencsére botozni azért nem kell. Középen a Haute Plane lift mellett is remek piros és kék pályákon lehetett csúszni, ki is próbáltam mindet. Hó minden pályán volt elég.
Összességében nagyon tetszett ez a síterep. Bár egy nap alatt szinte minden pályáját kipróbáltam (2 nagyon meredek ill. nagyon buckás fekete kivételével) mégsem gondolom, hogy ne tudtam volna még 2-3 napot eltölteni itt, mert sok pálya volt amin még sokszor szívesen lecsúsztam volna. Isolával összehasonlítva, itt sokkal korszerűbb, modernebb a felvonó park, hosszabb egyben csúszásokra van lehetőség, a pályák is ugyanolyan változatosak és minden tudásszinthez van több pálya is, még akár a kezdők is lecsúszhatnak a csúcsról a legaljába minden nehézség nélkül. Tömeg nem volt, a pályákon és a felvonóknál sem, talán csak Butieres liftnél gyűlt össze néha kicsit több ember, illetve az Auron 1600-ra visszavezető pályán volt kissé nagyobb forgalom, de nem volt zavaró. Egy fantasztikus, hibátlan sínapot töltöttem Auron síterepén, nagyon jól éreztem magam. A 130 km pályát azonban kicsit túlzónak tartom, mert így, hogy szinte minden pályán csúsztam, volt ahol többször is, 80 pálya kilométert sikerült összehozni. Kár hogy csak 1 napot lehettem itt.

Sziasztok!

Márc. 13-20 között egy hetet töltöttünk el Auronban a Skinet szervezésében. Négyen utaztunk kocsival, az út odafelé 13 és fél óra volt, vissza 15 (mivel beletettünk egy Monte Carlo-i kitérőt, valamint megálltunk egy gyönyörű olasz kisvárosban, Cervo-ban).

Szállásunk a Residence St.Etienne, a húzós felvonótól kb. 2 percnyire volt. A szállás a szokásos francia színvonal, viszont hatalmas balkonnal rendelkeztünk, szép kilátással a hegyekre. Magyar szót egész héten nem hallottunk, régiónkat egy cseh buszos csoport képviselte rajtunk kívül. A szállástól két percnyire van egy nagyobb bolt (ami sajnos vasárnap du. és hétfőn egész nap zárva van), ahol friss meleg kenyeret is lehet kapni, de nem sokkal messzebb van egy pékség is.

Az idővel hatalmas szerencsénk volt: 6 napig ragyogó napsütés, kiváló hóviszonyokkal, jól karbantartott pályákkal, csupán az utolsó nap délután volt kásásodás.

A pályákról: a teljesen kezdők a kabinos középső állomásánál kedvükre gyakorolhatnak zöld, és könnyű kék pályákon. A haldók számára is van elég piros pálya, az egyik kedvencünk a Blainon nevű gyors felvonó melletti Colombier (itt a pálya fele a versenyzőké, de így is elég széles a száguldáshoz). Továbbhaladva nagyon jó a Clavalet a Combe Armand (itt a húzós felvonó 16:40-ig járt) és a Fournet is. Meglepő módon sok fekete pályát ratrakoltak, így kiváló volt az Olympique, a Croix teteje, a Roche Igliere pedig már inkább kékespirosnak számított. A buckamenetet kedvelők - az off-road lehetőségeken kívül - a Face és a Cables pályán gyakorolhatnak.
Kipróbáltuk a - térkép alapján misztikus ködbe vesző - Puy nevű pályát is: egyszer át kell menni a műúton, de aztán a húzós felvonó parkolójáig le lehetett csúszni.

Két negatívum: egyrészt a központban az Adret nevű ülős felvonó csak hétvégén járt, így - mivel a nagy kabinos liftet inkább elkerültük - sokszor kellett végigcsúszni a Traverse nevű lassú kék úton, másrészt a Melezes nevű piros pálya szinte mindig le volt zárva a versenyzők számára. Ja, és a Chalvet nevű lassú ülős is csak hétvégén üzemelt, de ez nem volt különösebb probléma.

A Mercantour síbérlet kb. 10 Euróval drágább a helyi bérletnél, és érvényes a szomszédos Isolára is: mi kétszer is átmentünk, és ott is nagyon jókat lehetett síelni, én nem nagyok tudnék választani a két terep között.

Mindent egybevetve nagyon klassz hetet töltöttünk el, két jó terep ennyi pénzért mindenképpen jó választás volt.