Hosszú évek után rászántam magam, hogy meglátogassam az általam kitalált, helyét kijelölt Bagolyirtási sípályát egy tavaszi kirándulás keretében (2021.06.03-án). Kellemes-kellemetlen élmény volt.
Kellemes, hogy minden a helyén, a síház érintetlen, lakat rajta, nyilván a legutóbbi "szezonzárás" után leszerelt vonszolók is benne vannak. A felvonó oszlopait nem marja a rozsda (igen jó felületkezelést írhattunk elő annak idején a Paksi Atomerőműre hivatkozva).
Kellemetlen (?) - a természet kezdi visszahódítani azt, ami az övé! Ez csak azért kellemetlen, mert alighanem itt már nemigen fogunk síelni.
75 éves létemre képes voltam végigjárni a felvonó nyomvonalát kb.230 m 30 m szintkülömbség (!!). Amikor létrehoztuk, üzemeltettük (1984-től) - még fiatalosan se igen vállaltam be a gyalogos feljövetelt, legfeljebb vészhelyzetben (hál'Isten ritkán fordult elő), de most úgy éreztem még utoljára bejárom a saját pályámat!
A csatolt képek talán elszomorítóak, talán szép időkre emlékeztetőek.
WFeri
P.S.: utánanéztem, pontosítok: a felvonó 285 m hosszú, 45 m szintkülömbségre volt tervezve. 1,8 m/sec sebesség mellett 500 fő/óra kapacitású, 11 kW-os motor!