Hóekekanyarok. Melyik a legjobb?

Persze, szívesen.

Amit most írsz, azzal teljesen egyetértek. Megegyeznek a véleményeink.
Volna kedved elovasni a könyvemet?

Én nem vagyok síoktató, de nagyon sokat beszélgettem oktatókkal, sokkal. Sőt elolvastam a síoktatási módszertant is, most épp nem jut eszembe, ki által írtat.

Az alaptéma a hóeke volt, és csak erre építettem a mondanivalómat.

A hóeke nem egy cél, hogy ezzel közlekedjünk akár a kék pályákon is, élesben, hanem egy tanulási folyamat része, ami a kezdeti időkben jól jön, amivel a kezdő síelő stabilabban áll a lábán, és az első "lépéseket"-métereket azzal teszi meg. Síelni pedig párhuzamos lécvezetéssel kell. Nálam itt a pont.

A veszélyt az hordozza, hogy ismerünk olyan kék pályát, ami már-már piros, vagy épp egy szakasza az. (Elismerve, hogy létezik olyan pálya is, ami kezdő gyakorlásra alkalmas is lehet.) Nem kéne buzdítani azokat, akiknek a hóeke is épp csak megy(eget), hogy ilyenen zúgjanak, vagy épp botorkáljanak lefelé. Egy jegesedő, vagy buckásodó pályáról nem is beszélve.

A síkresz egyértelmű, ez nem lehet vita alapja. ;)

A könyv jó dolog, engem érdekel az elmélet is. Az oktatóm is folyton kérdezte, elmagyarázza, mit miért? Persze, nekem így sokkal könnyebb volt. De nem hiszem, hogy a nagy tömeget igen. Azt meg végképp nem gondolom, hogy könyből meg lehet tanulni síelni. A youtube-on lévő összes síoktató videót láttam már. De nem látom, hogy bármelyik órát, amit az oktatással töltöttem, helyettesíteni tudná. Azt viszont elismerem, jól kiegészítette azt! :D

Csak megjegyzem, én is "elszórakoztam" vele, hogy végig leírtam, hogyan tanlultam meg síelni. De inkább csak a magam zórakoztatására. ;)

Tegezödjünk, ha megengeded!
Már alakul a véleményed, de még mindig nem egészen jó.
A legtöbb sízö manöverei nehezen kiszámíthatók, nem tudhatod, hogy az elötted haladó élváltást fog e csinálni egy kiszámítható jó helyen, vagy éppen elkezd keresztbe haladni a pályán. De igaz, hogy a kezdökkel van a legnagyobb gond. Viszont figyelembe kell venni, hogy aki a völgyi oldaladon van, az nem tud meglátni téged, neked kötelezö alkalmazkodnod hozzá.
Igazad van, hogy elvárod, hogy mindenki tanuljon meg uralkodni a lécei fölött, de ez tanulási idövel jár és akik tanulnak nem tudnak máshova menni, mint az éles pályákra. Nem zavarhatjuk el a kezdöket a kék pályákról. Én ha lehet piros vagy fekete pályákat használok legszívesebben, ha sok a síelö.
A kezdö kénytelen egymaga is síelni. Nem várhatjuk el azt, hogy béreljen síoktatót egész idö alatt. Mondjuk felbérel egy oktatót egy-két órára naponta és 6 órát síel naponta.
A sítanulás csak akkor fog jól müködni, ha a síelö jól el tudja magában képzelni, hogy mit, mikor és miért kell csinálnia. Tehát fontossági sorrendbe tudja állítani amegtanulnivalókat és a legfontosabbal kezdi a begyakorlást és így halad tovább. Erre tanulással fel lehet készülni. Ezután a sítanárnak már sokkal könnyebb dolga lesz.
Ez vett rá engem arra, hogy könyvet írjak kezdök számára.

Nem azt mondom, hogy nem lehet kikerülni őket, csak azt, hogy veszélyes, mivel az ő manővereik gyakran kiszámíthatatlanok. Persze, lehet mindenki toleráns, hiszen mindenki volt kezdő, de azt ne várják el, hogy a nagy közösség már-már az élvezeti síelés kárára folyton a pálya közepén szerte széjjel fekvő-guruló embereket kerülgesse. Sokszor láttam ebben a szezonban is a tanulók garmadát, néha bosszankodva, néha megmosolyogva, és hála istennek tőlük független is volt jó néhány rendes csúszás.

Én egyébként - mielőtt félre értené - abszolút pártolom, hogy mindenki tanuljon meg síelni, akit csak érdekel, igazi szenvedéllyé is vállhat, akárcsak nálam. Csak annyit szeretnék tőlük kérni, szánjanak időt, és fáradtságot (esetleg anyagiakat) a technika helyes elsajátítására, és ne az első hóekés oktatási óra után akarjon felmenni bármelyik pályára.

Azzal pedig egyébként nem értek egyet, hogy kezdő saját maga akarjon megtanulni, kvázi élesben, külső segítség nélkül. A hibákat csak szakemberrel lehet kijavítani, aki folyamatosan figyeli a mozdulatokat. Elfogadom, hogy anyagilag kell rá, sokszor nem keveset áldozni, de annak megspórolása nem biztos, hogy megéri.

Én azt gondolom, hogy nem nagyon vannak olyan pályák, amik tanulók számára lennének fenntartva!
Ezért minden tanuló kénytelen a könnyebb, de mások által is használt pályákon síelni, vagy tanárral, vagy maga. Ez kikerülhetetlen.
Minden síelönek számolnia kell azzal, hogy lesznek a pályán kezdök, akik nem nagyon tudják kontroll alatt tarnai a léceiket. Ez nem lehet másképp.
A lényeg az, hogy a kezdönek tudatában kell lennie a lehetöségeivel és olyan síelést kell alkazmania, olyan pályát kell választania amin a legbiztonságosabban tud közlekedni.
A többieknek pedig az a dolguk, hogy vigyázzanak rájuk, alkalmazkodjanak hozzájuk, úgy elözzenek, hogy ez bizotnságos legyen, és ha esetleg kell, akkor segítsenek nekik.

Távol álljon tőlem, hogy bárkit bántsak, de ezért kell előtte oktatóval azt megtanulni. Ezen a fórumon is sok hozzászólásban olvasható negatív kritika azokkal szemben, akik "félig" tanulnak meg síelni. (Bár a reklámból tudjuk, félig nem lehet semmit.) :D

Tőlem is lehet ilyet hallani, olvasni. Amikor a kezdő síelő, mintegy gyakorlásképpen jön lefelé a lejtőn, egy bizonyos ponton a hiányos tudás miatt elveszti a kontrollt, és elesik, aztán jön mögötte a következő bizonytalan, és puff bele, az már bocsánat, de életveszélyes. (Megtörtént példa.)

Tanuló fázisban eszem ágában sem volt (de lehet ezzel csak én vagyok így), hogy mintegy élesben jöjjek le bármelyik nem tanuló pályán. Ez egy nagyon sérüléssel fenyegető sport, megfelelő tudás nélkül sokan ön,- és közveszélyesek. Ez az én véleményem. Autóversenyezni sem lehet, ha csak a gázt, és a féket ismerjük, de a kormányt nem. ;)

Én azért más véleményen vagyok.
Persze ha már tudsz párhuzamosabban tartott lécekkel síkanyarokat jól beindítani és végigcsinálni, akkor ez jobb mint a hóeke. De a legtöbb kezdö sokkal jobban jár a hóekével mint a párhuzamsnak tervezett kanyarokkal.
Egy nehezebb pályán nem olyan nehéz karcolásig élezni az ívkülsö lécet és teljesen felemelni az ívbelsöt így felfelé lehet futtani a lécet, amig elég lassan haladsz ahhoz, lécet válthassál a måasik irányba.
Ez a megoldás minden kék pályán és sok piroson is sokkal biztonságosabb, mint egy rosszul beindított párhuzamos kanyarív.

Azért én nem bíztatnék senkit, hogy mondjuk akár Eplényben is ezzel a technikával jöjjön le bárki a pályán. Szóval nem véletlenül "találták ki" a párhuzamos lécvezetést. Persze látunk sokat, akik ezzel megelégszenek, de a biztonság, és az élmény stb. összehasonlíthatatlan. ;)

Igazad van.
Azt lehet mondani, hogy az asszimetrikus esetében soha nem lesznek egymás ellen élezve a lécek. Ha az ívbelsö élezödik akkor ugyanabba az irányba fog élezödni mnt a másik, együtt tud a 2 léc fordulni.
Pont a szimmetria teszi lehetövé, hogy egymás ellen élezödjeneka lécek.

Teljesen egyetértek veled abban, hogy a szimmetrikus sokkal könnyebb. Én láttam a sítanár jeölteket az asszimetrikussal küzködni és a legtöbbnek nem nagyon sikerült. Akkor mit várnak a kezdöktöl?

A szimmetrikus hóekekanyarokkal le lehet jönni a legtöbb kék pályán. Csak arra kell ügyelni, hogy eléggé tehermentesítsend az új ívbelsö lécet.Ez is oka annak, hogy én erre szavazok.

A ma reggeli M4 Szabadidő Magazinban volt pár szó éppen róla, (lehet visszanézhető) ahol az asszimetrikust ajánlották, valami olyan magyarázattal, hogy ha szimmetrikus, akkor az ívbelső léc hajlamos elakadni, ezért azt a lapján kell(ene) tartani. (ha sikerül)

Mindazonáltal én az asszimetrikussal nem tudtam megbarátkozni, nekem nehezebb volt, mint a szimmetrikus, de a szimmetrikussal is sikerült a párhuzamos lécvezetést elsajátítani. ;)

Mi a jobb a szimmetrikus, vagy az aszimmetrikus hóekekanyar?
Érdemes-e megtanulnia egy kezdőnek a szimmetrikus hóekekanyarokat?

A modern magyar sítanárok nem tanítják a szimmetrikus hóekekanyarokat. De ez csak Magyarországon van, a legtöbb más országokban, ha hóekekanyarokat tanítanak kezdőknek, akkor ez kizárólag a szimmetrikus lesz.

Mi a különbség?
Minden hóekében arra törekszünk, hogy ne legyenek párhuzamosan tartva a lécek.
A szimmetrikus hóekekanyar nem szimmetrikus, ha már egyszer beindult. Ezt csak szimmetrikus hóekehaladásból indítják be. A két léc szöge az egyenes haladás folyamán egyenlő az esésvonalhoz képest, a test a két léc közötti középvonalban halad, a lécek sodródnak. Innen élezzük és beforgatjuk az új ívkülső lécünket és ehhez tehermentesítenünk kell az új ívbelsőt.
Az aszimmetrikus hóekekanyart egyenes haladásból indítjuk be, mikor a két léc párhuzamos és lapjain fekszenek, az útirány itt is az esésvonal lesz. Innen úgy indítjuk be a kanyarívet, hogy kitesszük a farkát és élezzük az új ívkülső lécet és egyúttal nagyon stabilan tarjuk az új ívbelső lécet, magunk alá húzva, hogy nehogy beleütközzön a másik lécbe.

Meggyőződésem az, hogy az aszimmetrikus változat sokkal nehezebben megtanulható egy kezdő számára, gyerekeknek is elég sok síszezonra van ehhez szüksége. Viszont innen könnyebb lesz a karcolásos kanyarokat megtanulni. A szimmetrikust sokkal könnyebb megtanulni egy kezdőnek. Itt arra kell odafigyelnie legjobban, hogy pontosan elegendő mértékben tehermentesítse az új ívbelső lécét. Innen továbbléphet sodródásos párhuzamosabb kanyarok felé majd onnan tovább a karcolásosok felé lépcsőzetesen.
Te mit gondolsz, melyik a jobb?