Tegnap Dagóval elmentem sí-túrázni. 10-re értem oda, a parkoló már tömve volt. Ekkora tömeggel Mönichkirhenben még nem találkoztam. A pálya szélén sem lehetett sí-túrázni, ezért az erdei utat választottam. Néha le kellett csatolni - főleg az elején - mert nem volt elég hó. aztán bementem az erdőbe, követve az előttem túrázók nyomait Az idő csodálatos volt 13h-ra értem a csúcsra, fél kettőkor már a kocsmában (Hallerhaus) ültem. A lejövet kicsit bonyolult volt a kutya miatt, egyszer rám is szóltak, hogy tartsam pórázon (indokolatlanul, a pálya szélén az összetúrt hóban mentünk.) Rengeteg gyerek volt, az volt a gond, hogy az apróságok a kutyát bámulták s nem a pályára,szülőkre figyeltek és persze potyogtak rendesen. Levontam a tanulságot! A két ünnep között maradok a fenekemen otthon, majd 3. után megyek akkor rajtunk kívül senki sem lesz a pályán.