Az elmúlt szezon itt Salzburg tartományban freeride szempontjából kecsegtetően kezdődött, különösen a karácsonyi időszakban csalt mosolyt az arcunkra, utána hideg idő maradt és időnként havazott is, de az igazi nagy havazások, úgy fél méter és felette valahogyan elmaradtak 2000 méter alatt.

Én azért bíztam még a télben és tavasszal meg is érkezett, méghozzá március utolsó napjaiban úgy igazán. A havazások előtt egy másfél hétig „nagyontavasz” honolt az osztrák hegyekben és amikor a Breiteckbahn hatülésessel (1-es pálya mellett, 1900 méterre visz) utaztunk a lábunk alatt már a havasi gyep teljes mellszélességgel élvezte a tavaszi napsugarakat. Ugyanakkor az északi (magasabb) lejtőkön még tartotta magát a hóréteg.

Aztán március 29-én megérkezett Holle Anyó, a völgyekben induló kabinokon monoton eső zaja, odafenn már tél, igaz egyelőre amolyan hóember építős hóval. A következő napokban a hóhatár is alább kúszott, egyre fehéredett a táj, sőt a hópelyhek már a völgyekben is vidám táncukat járták.

A felső fenyvesekben hirtelen mélytél lett, fél méter? Nem ennél jóval több esett és elérkezett a szezon freeride-ja legalábbis itt a varázserdőben. Egyes igazán jó szezonok telei jelentek meg előttünk, így a 16/17-es vagy éppen a 18/19-es, de ilyen volt 20/21 tél és a 21/22 is. Amikor örömujjongatástól volt hangos a hegyoldal, mintha egy hatalmas liszteszsákba dobtak volna bennünket és légiesen suhanunk, repülünk.

A síelők és snowboardosok nagy része már letette a lantot (hiba volt), így sokszor a nagyon kézenfekvő lakossági részeken, mint a Kettingbahn hatos erdőjében is miénk volt a pálya. Nem nagyon kellett kimenni, túrázni, szinte előttünk volt Disneyland.

A hütték nagy része bezárt, csak a 8-as pálya melleti Ederhütte üzemelt a külső bárjával (ital és snack), illetve 1900 méteren a Panoráma étterem továbbá az 1-es pálya mentén 1700 méteren az egyik kedvenc a Breiteckhütte. Ez egy igazi klasszikus osztrák hütte sok faelemmel, régi ereklyékkel. Nagyon finom, jórészt házilag készített ételekkel, a véreshurka gröstli kifejezetten jól jött egy Jagatee társaságában ezen a mélytelet idéző napon.

A pár nappal ezelőtt már kopár déli hegyoldalak is a legszebb januári ruhájukat öltötték, mélyen behavazott fenyőfák, hol lágyan táncolt, hol sűrű pelyhekben hullt a hó. Március 31. és április 1. a szezon legjobb freeride napjai lettek, megérte várni. Az idei szezonra sok hasonlót :)

Mindez képekben:

https://sielok.hu/fotoalbum/zellamsee20250401/galeria/

Múlt péntekre ismét visszatért a tél,amit másnap (február 15.) igazi képeslapidő követett.

A hófelhők tovaszálltak és teret engedtek a napsütés és kék ég nászának. Frissen behavazott fenyőerdők, csillogó hegyoldalak, ropogós mínuszok és a hegyoldalakat sejtelmesen simogató felhőfoszlányok.

Csodás délután volt ! A pályáknak kifejezetten jót tett Holle Anyó, amit azért a liftársaság is megtámogatott, elég sok pályán múlt péntek óta üzemelnek a hóágyúk, a völgybe futó lejtők mellett a 2, 3, 8, 15 pályákon, hogy csak egy-kettőt ragadjak ki.

Ami a freeride részét illeti:

Az északi oldalon 1400 méterig levegős porhó. A hó minőségével ez alatt sincs gond, a mennyiség viszont sakkozós meneteket tesz csak lehetővé az alacsonyabb térszíneken. A Glemm völgyébe kifutó erdészutak viszont nagyszerűen járhatók, stabil alappal.

Beszéljenek tovább a fotók:

https://sielok.hu/fotoalbum/zellamsee20250216/galeria/

Január 28-án délután havazás kezdődött ami másnap a reggeli órákig is kitartott, bár már jelentősen gyengülve. A szomszédos Magas-Tauernben 30-50 cm esett, attól északra szerényebb mennyiségek, de hegyen egy 20+ cm itt is összejött, amit természetesen akkor , illetve február első hétvégéjén kellően kihasználtunk.

A déli (1500 méterig jórészt hómentes) oldalakat nézve csaknem hihetetlen, hogy az árnyoldalon milyen jó kis porhó van. Természetesen a megszokottól azért még messze van, de lassan alakulgat és most úgy tűnik február második felében újrakeveri Holle Anyó a (hó)kártyákat, legalábbis itt Salzburg tartományban mindenképpen.

Zell am See – december 8. és 9.
A síterep december 6-án nyitott meg négy ülőlifttel és nagy kabinossal.

A Standard (13) feketén már a nyitóhétvégén a völgyig csúszhattunk. Mindkét nap kellően télies volt, időnkénti havazással (a vasárnap kifejezetten havas volt). Az időnek köszönhetően (és előszezon) sokan nem voltak, csak a 3-as pályán volt időnként kisebb tömeg az ilyenkor megszokott sí-, és snowboardoktató képzések miatt.

Hütték közül már nyitva volt a Breiteckalm (1-es pálya), ahol egy tiroli gröstli csaknem 17 eurót kóstál, de az Eder Hüttében (8-as pálya) egy forralt bor is 7 euró felett.

Időközben már a rendszer nagy része üzemel, így a Sonnealm és a saalbachi völgy fele a ZellamSeeXpress.

Pályán kívül a felső részeken (úgy 1500 méterig) már vannak élvezetes körök, de a megszokott örömittas porhavazásokhoz még egy adag hó elkél, ami talán a jövő hétvége környékén megérkezhet.

Szombaton a déli órák tavaszi napsütésében senki se gondolta volna, hogy ugyanott három óra múlva mínuszok, sűrű havazás lesz és még a freeride lécek is előkerülnek...

Egy markáns hidegfront érte el a térséget folyamatosan csökkenő hóhatárral. A viharos szél miatt a felső lifteket leállították majd a TrassXpress és a Schmittenhöhebahn is beadta a derekát.
A Sonnenalm oldalon klasszikusan "szélbiztos", talán az idei szezonban ez volt az első olyan alkalom, amikor a szél a síterep nagy részét térde kényszerítette.

Kevéssel három óra után érkeztem fel a Sonnenalmra, ebben szűk másfél órában igazi privát síterep feeling volt, rajtam kívül mást nem láttam a pályákon. Üzemelt a két csákányos a fenti hágónál (Osthanglift és a Parklift), és a két hatüléses, pályán is freeride volt, de már az erdőben is szállt a porhó.

Másnap -8 fok fogadott 2000 méteren, pályán kívül a felső részeken igen levegős porhó.

A hóágyúk is üzemeltek, meglehetősen intenzíven hóágyúzták a 2-es , 3-as pályákat. Utóbbira már nagyon ráfért, így érthető.


Hétfőn a hófelhők elvonultak és teret engedtek a napsütésnek, már nyolc órakor a kabinban ültem. A korai indulás jónak bizonyult, csend, nyugalom és fantasztikus télies hangulat, így március végén.
Zellben egyértelműen ez volt a hónap legszebb reggele, frissen behavazott fenyőfákkal, csillogó hómezőkkel és szokásos csodás kilátással.

A délelőtt másik felében a Maurerkogelre túráztam fel, rajtam kívül még négy sítározó volt ezen a hegyen.

Időközben megérkezett az enyhülés, így marad a jól megszokott Kaprun a porhavas pályák kedvelőinek, ahol csütörtökre virradóra némi friss hóra is számíthatunk.


Meséljenek tovább a képek:

Márciusi január vasárnap:
https://sielok.hu/fotoalbum/zellamsee20240324/galeria/

Hétfői csoda:
https://sielok.hu/fotoalbum/zellamsee20240325/galeria/

Sziasztok,
január 3-7-ig voltunk Zell am See és Kaprun síterepeken.
Az utazás odafelé teljesen eseménytelen, kb 7 óra, se rövid, se hosszú nem volt. Budapestről – Sopron felé – Liezen keresztül, amit a Google legrövidebbnek ajánlott.
Visszafelé hatalmas havazást jeleztek, ezért inkább szerettem volna Salzburg – Linz – Bécs szinte végig autópályás verziót választani, de az A10-en egy alagútban szörnyű baleset történt, 40 perc egyhelyben állás után inkább ugyanazt választottam, mint amerre jöttünk. Kicsit tartottam az utak állapotától, de a két nap folyamatos hóesés ellenére még a legkisebb, legelhagyatottabb utak is tökéletesen voltak takarítva. Hát, a halódó nyugat, ugye. 😊

Szállásunk egy kellemes hotelben volt Piesendorfban, reggelivel, a vacsora „a la carte”. A reggeli páratlan volt, hihetetlen választékkal, a vacsora ehhez képest csalódás, eléggé szűkös választékkal. A hotel wellness részlege nagyon igényes volt, két szauna, pihenővel.

Első nap irány Schmittenhöhe, amit nagyon vártunk. Nos, az „Ide egyszer mindenkinek el kell látogatnia”, „fantasztikus síterep”, „csodás a Zell-i tó látványa” stb lózungokat mi is megettük. Nekem Zell am See síterepe hatalmas csalódásvolt. Nem a tömeg, vagy a sok/kevés hó, hanem az egész egyben. Nem tetszettek a pályák, rövidek és egy típuson belül röviden meredek és hosszan botozol utána. A kezdők többsége az 1-2 esetleg 3-as pályát használják, ami átlag szintben jó lenne, de fele részben az életükért küzdenek, másik felében botoznak. Nem élvezetes. Az 5-ös kék kellemes lenne kezdőnek is de a vége fekete, ha ki szeretné kerülni, akkor az 5a, 5b, a 7-es nem is sípálya, hanem erdei út. Ez a marketing fogás, hogy beleszámolják a pályakilométerbe az erdei utakat itt nagyon látványos. A felvonók elég vegyesek, van beülős, fullfapad, de van buborékos fűtött is. A kabinosok is vegyesek, felváltva zsúfoltak vagy üresek nem jól oszlatják el a tömeget. A személyzet viszont nagyon kedves, segítőkész.

Nem így terveztük, de az előző nap miatt, másnap irány Kitzsteinhorn. Én jártam már itt kb 10 éve, de nem igazán emlékeztem a terepre csak enyhén a fenti kilátóra. Lehet az előző napi csalódás miatt, de az egész család imádta. Jó pályák, gyors felvonók az egész nagyon kellemes volt. Kedvencek: 1 vagy 4a után 8a vagy 8b; és 1 vagy 4a után 6 vagy 12, utána a gyerekek bevállalták a Black Mambát én azt inkább kihagytam 😊.

Harmadik napon az erős hóesés miatt, inkább visszamentünk a Schmittenhöhere, mert 3000-en nem lehetett sokat látni. Kár volt, később Kaprunban is javult az idő.

Összegezve: véleményem szerint Zell am See nagyon tútértékelt, a közelben ugyanazzal a bérlettel Saalbach, Kaprun sokkal élvezetesebb.

Még egy pár szó az árakról. Az utóbbi időben nem csak itthon, de a sógoroknál is megizmosodtak az árak. Hüttében 4 főétel + üdítő (skiwasser/bubisvíz) 90-100EUR, esti vacsora 110-130Eur (itt az egyik üdítő leváltásra került egy sörre 😊).