Tonale és társai

No. Így néhány nappal a hazaérkezésünk után egy rövid beszámoló:

Én még soha nem voltam egy ilyen jó adottságú síterepen. Mind a pályák, mind a hóviszonyok remekek voltak, akárcsak az időjárás.
Ezzel a részével tehát maradéktalanul elégedett vagyok.

Ennek ellenére nem hiszem, hogy valaha újra Olaszországba megyek síelni. Egyrészt a Tonale fölötti pályák kissé egysíkúak, másrészt viszont az olasz mentalitás nekünk nagyon nem jött be. Néha nem ment egy-két lift és nem lehetett tudni miért. Hatalmas sorok alakultak ki néhány liftnél, mert a 4 üléses felvonóban átlag 2 ember ült. Az étteremben kész őrület volt, hogy nem tudhatta az ember mikor kerül sorba, mert a pultnál is olaszos lazaság volt.
Sífutó pályán 10 percig káromkodott nekem egy olasz, de természetesen csak olaszul és visszamenni sem engedett, míg el nem mondta a magáét. Se angolul, se németül nem volt hajlandó egy szót se kibökni. Azt se tudtam mi baja. Az tuti, hogy jegyet nem kért és mivel még csak a bejáratnál voltam...
Sífutó pályáról amúgy sem sikerült sokat megtudni, mert akárhol kérdeztük mindenhol csak a sablont mondták, miszerint a síbérlet az összes liftre jó. :)
Ennek ellenére én 2x is sífutottam, de a mai napig nem tudom tilosban jártam-e külön jegy hiányában, vagy sem.

Mindegy. A lényeg rendben volt. Különösen tetszettek a 16:45-ig is nyitva tartó pályák, ráadásul reggel is korábban nyitottak, mint az általam eddig megismert helyeken.

Érdekesség, hogy a gleccseren minden nap folyamatosan mentek a hóágyúk (2 darab). Lehet e nélkül már nem is lenne gleccser?