Legek sorozat: A folyamatos sízés rekorderei

A folyamatos sízés lényege, hogy szinte „megállás nélkül” a lehető legtöbb ideig síeljünk, s itt nem csak a hátra hagyott órák, napok mennyisége számít, hanem az ezen idő alatt megtett kilométerek száma és persze az összesített szintkülönbség is.

CHRISTIAN FLÜHR, A "HOSSZANTARTÓS"

A ’90-es évek végén egy 24 éves SFOR katona, nevezetesen Christian Flühr volt az, aki a korábbi 60 óra 56 perces rekordot megdöntötte. Flühr december 15. és 18. között az osztrák Obertauern síterepén állította fel, az akkori új rekordot 68 óra és 23 perc folyamatos sízéssel. Ezenfelül a távolság/szintkülönbséget is megdöntötte, ugyanis ez eddig 107 km volt, ő azonban összességében 137 km-t teljesített. Kizárólag akkor tartott egy kis szünetet, amikor a „természet” szólította, na és persze a felvonón eltöltött röpke percek is adtak alkalmat egy kis lazításra.

Flühr így emlékszik vissza: az első nap nagy vihar volt, köddel és hóval, a helyiek nem igazán akarták elhinni, hogy ilyen körülmények között sikerül megdöntenem a rekordot. Hiszen még is csak más verőfényes napsütésben sízni, mint olyan időben, amikor szinte a síléced orrát is nehezen látod. Ennek ellenére sikerült neki. A rekorder egyébiránt megrögzött síző, egy szezonban 180-200 napot sízik. Boszniai szolgálatom alatt többször is volt alkalmam az országban síelni, nagyon érdekes terepek vannak itt, ezenkívül nyaranta 4-6 hetet szoktam az Andokba tölteni, 2000-ben például Las Lenasban voltam hat hétig – mondta.

FRANK FLAR REKORDER: A KOR NEM SZÁMÍT

2002-ben aztán ismételten rekorddöntésre került sor, igaz ekkor nem Christian Flühr, hanem az 50 éves Frank Flar személyében. 2002 január 27. és február 2. között került sor az eseményre Wagrainban, amelynek eredménye: 150 óra és 44 perc sízés, 1659,7 hátrahagyott kilométer (nagyjából ennyi a távolság Budapest és Marseille között) és 401 737 méter szintkülönbség. „A mindig mellettem álló negyven fős team nélkül nem hiszem, hogy sikerülhetett volna ez a rekord, minden egyes lesiklást és felvonózást jegyeztek a bírák, a testemen mérőkészüléket hordtam, amely állandóan küldte az információkat az orvoscsapatnak” – így Flar. Wagrainban még ott volt két további rekorder, a fentebb már említett Flühr és a tiroli Thomas Seiwald, de ők 130 óránál feladták a versenyt.

FLAR 150 ÓRÁS WAGRAINI SÍZÉSE

Január 27.

Délelőtt 10 órakor Frank Flar beül a Flying Mozart kabinosba, hogy feljutva a hegyre megkezdje az első lesiklást, és vele együtt a nagyszabású kísérletet. A cél minimum 130 óra megtétele, de az időnél fontosabb neki a megtett szintkülönbség, ugyanis korábbi (2001) rekordja 238 626 méter volt. Az első nap borúsan kezdődött, aztán este ráadásként az eső is eleredt, úgy látszik az időjárás nem fogadta kegyeibe az új Guiness rekord várományosát.

Január 28.

A második nap már szebben kezdődött. Wagrain felett végre eloszlottak a felhők és a Nap is kezdett előbújni a fellegek közül. Délelőtt 11 órakor Flar átlépi az 50 000 m szintkülönbséget. Egyébként egy lesiklás alatt 900 méter szintkülönbséget tesz meg a kabinos hegyállomásától kiindulva, egészen az aljáig. Éjfél előtt aztán már a 94 000 m-t is elérte a komputeres mérések szerint. A kivilágott pályán a friss ratrak nyomokban igazán nagy élmény most a sízés. Az orvosok meg vannak elégedve a sportoló egészségügyi állapotával. Majd jön egy gyors sícipő és szemüveg csere, a kabinban pedig energiaként banánt és forró teát adnak neki.

Január 29.

Az ördög nem alszik. Hajnali három órakor meghibásodik a kabinos felvonó, a liftkezelők azonnal munkába látnak, s Forma 1-es szervizcsapatot megszégyenítő gyorsasággal hárítják el a felmerült hibát. Délelőtt 10 órakor már 48 órát, két napot és két éjszakát tudhat a háta mögött, vagyis már a rekord több mint 1/3-át sikeresen teljesítette. A számítógépes összesítés szerint már 122 880 m szintkülönbségnél tart. A mai napon az idő is végre kegyibe fogadta; szép napsütés, fenn a hegyen már tavaszt idéző hőmérsékletek, lenn a völgyben azonban hideg és kemény pálya.

Január 30.

Hajnali öt óra van, a pálya szinte teljesen kihalt, a lelkes szurkolok álmukat alusszák, Frank Flar azonban továbbra is köszöni szépen jól van, teljesen fit és a fáradtságnak semmi nyoma sem látszik rajta. A ratrakok ilyenkor folyamatosan dolgoznak, hogy az időközben felpuhult havat újra simává egyengessék, hogy a Flar még gyorsabban tudja szelni a lejtőt. Délelőtt 10 órakor immáron 3 napon és 3 éjszakán van túl, na és persze 180 000 m szintkülönbségen. Napközben egyre több hobbisíző csatlakozik Frankhoz, azonban legtöbben 4-5 óra folyamatos sízés után inkább a napozóágy kényelmét választják. Este hat órakor már 80 órája folyamatosan talpon, akarom írni síléceken van, közben a kabinosban egy gyors interjút ad a Salzburg Tv-nek.

Január 31.

Reggel fél nyolckor műszakváltás a kabinosnál, miközben Frank már 93 órája síel. 1900 m-en a hegyállomásnál +3 fokot mutatnak a hőmérők, feltehetően ismételten egy meleg napnak nézünk elébe. Délután negyed négykor aztán eléri korábbi rekordját és a kitűzött 130 óráig még 29 óra kemény sízés van hátra. Frank kicsiny szülőfalujából, a bajor Unterreichenhofenból buszokkal érkeznek a lakosok, hogy buzdítják Frankot. Este nyolckor Annemarie Moser Pröll – korábbi olimpiai és világbajnok- látogatja meg a rekordert és a megvilágított lejtőn tesz vele néhány közös csúszást. Este negyed tízkor aztán egy nem mindennapi esemény zajlik le: Frank elé hirtelen az erdőből egy szarvas ugrik ki. Szerencsére a síző gyorsan reagált és sikerült kikerülni az állatot.

Február 1.

Hajnali fél háromkor ismételten egy defekt történik, ezúttal a világítás mondja fel a szolgálatot, a hegyállomástól egészen a középállomásig egyik pillanatról a másikra aludnak ki a lámpák. Az ágyukból ébresztik fel a két villanyszerelőt, akik viszonylag gyorsan elhárítják a problémát. Eközben Frank egy nagy erejű halogén lámpát kap, így a sötét pályán is boldogul. 115 órányi sízés után azonban már jelentkeznek Frankon a fizikai tűrőképesség határai, ráadásként az eső is elkezd esni.

Délután öt órára már eléri a kiszabott 130 órát, fél 9-kor pedig már túl van 300 000 m szintkülönbségen. Háromnegyed órával később a két másik rekorder; Fluhr és Seiwald feladja a küzdelmet, számukra befejeződött a rekordkísérlet. Este 10 kor hatalmas nagy tömeg gyűl össze a pálya aljánál, hogy méltóan ünnepelje az új rekordert Frank Flar személyében, ugyanis eddig több mint 132 órát tett meg. Flar azonban hajthatatlan, és úgy dönt: nem áll meg, tovább síel, amíg bírja szusszal.

Február 2.

12 óra, Franz síel síel és síel; immáron 146 óra folyamatos sízést könyvelhet el, s újra teljesen fittnek látszik. Délután négy órára aztán végre eléri a 150 órát. Hihetetlen, január 27.-én délelőtt 10 h-kor kezdte, és most fejezte be ! Hatalmas nagy tömeg fogadja Frankot és megkezdődik az ünneplés…

FLÜHR VISSZAVÁG: 200 ÓRA A SÍTALPAKON

2004 telén aztán ismét Christian Fluhr döntötte meg az eddigi rekordokat, mivel 200 órán keresztül állt sítalpakon, vagyis nyolc napon és nyolc éjszakán keresztül szelte renditlenül egy kis német síterep lejtőit. A rekordkísérlet először került egy német síterepen a megrendezésre, nevezetesen Oberaudorf-Hocheck sípályáin. A választás azért esett Hocheckre mivel itt található Németország leghosszabb éjszakai lejtője, ami 3 km-t tesz ki, s mivel a sötét beállta után sem áll meg a sízés, így ez nem egy elhanyagolható szempont.

Első nap

Kevéssel reggel nyolc óra előtt Fluhr még az utolsó nyugodt reggelijét fogyasztja, majd 1 óra múlva felcsatol és elindul az ülésessel felfelé. Délután négy fele először lépi át a 100 km/h-ás sebességet és 107 km/h-val száguld a völgy felé. Az este nyugodtan telik a szépen kivilágított sípályán, majd kevéssel éjfél előtt egy 15 perces kis szünet következik (ruhacsere).

Második nap

Hajnali hat óra, csontighatoló -13 fokot mutatnak a hőmérők. 10:45 h-kor Fluhr eléri a 100 000 m szintkülönbséget. Délben aztán a négyülésesen egy rutinvizsgálatot hajtanak végre, így 15 percig a csákányossal kell liftezni. Fluhr azonban nincs elkeseredve, sőt örül egy kis változatosságnak, ráadásul ezen a pályán még a Nap is jobban süt, ami az alacsony hőmérsékleteknél bizony nem hátrány. Este kilenckor a hivatalos esti sízés befejeződik és újra a rekorderé az egész lejtő, igaz a vendégek nagy része a hideg miatt már korábban az apres sí bár melegét választotta.

Harmadik nap

Hajnali egykor ismételten egy sebességet dönt, ugyanis immáron 117 km/h-val száguldozik lefelé. Hajnali kettőkor egy kis szünet következik, masszírozás, ruhacsere és az elmaradhatatlan orvosi vizsgálat. Este nyolc fele aztán elered az eső, így egy egyórás kényszerszünet következik. Reggel nyolc órakor Fluhr a liftezés közben interjúkat ad az újságíróknak. „Ez egy igai horrorisztikus éjszaka volt, úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna, ezért kétszer is meg kellett állnom egy ruhacserés szünetre; hajnali kettőkor és hajnali öt órakor” – kommentálta. Fél 11-kor ismét vált az időjárás, és a változatosság kedvéért most a hó szakad.

Ötödik nap

A mai nap reggelén szép napsütéses idő fogadja Christiant, akár a képeslapokon. Azonban az éjszaka folyamán nagy fájdalmai lettek, ugyanis a sícipő nagyon nyomta a lábát. Ezen úgy próbál segíteni, hogy a felvonózás ideje alatt lecsatolja a léceit, és a sícipőket is meglazítja. Ez valamit enyhít fájdalmain. Aztán úgy dönt, hogy sícipőt vált, és az eddigi keményebb cipőt egy puhább fajtára cseréli.

Hatodik nap

Reggel fél hét: a felkelő Nap első sugarai ragyogják be az Oberaudorfi környéki hegyeket. -12 fokot mutatnak a hőmérők, Christian azonban ez sem érdekli, inkább viccesen megjegyzi „oh, lassan megint melegedni kezd”. Na igen, az éjszakai -17 fokhoz képest kétségkívül már enyhébb az idő.

Hetedik nap

Reggel kilenc órakor megdönti korábbi rekordját, ami 168 óra volt. Eddig szinte az összes arcát megmutatta az anyatermészet; csodálatos napsütés, hóvihar, szakadó eső és csontighatoló hideg. A mai napon -20 fok alá süllyedt a hőmérséklet. Christian azonban továbbra is fit és dinamikusan szeli Oberaudorf lejtőjét. Éjfél fele aztán kezd egyre jobban fáradni, így a liftezés közben alszik egy kicsit. A négyülésesen van hely arra, hogy erre a pár percre kicsit eldőljön.

Nyolcadik nap

S végre elérkezett az utolsó nap, kevéssel fél 10 előtt még egy gyors orvosi rutinvizsgálat következik. Christianra még hét órányi sízés vár. 17:08 h-kor végre sikerült. Szinte kimondani is furcsa; 8 nap, 8 éjszaka, 8 óra és 8 perc. Ennyi időt töltött sítalpakon Christian Fluhr az új világrekorder a folyamatos sízésben. A hihetetlen rekordot egy hatalmas nagy parti zárta Oberaudorfban.

FLÜHR ÚJABB REKORDJA: 265 ÓRA FOLYAMATOSAN

2008-ban Christian Flühr újra porondra lépett, ezúttal a tiroli Obergrurgl-Hochgurgl adott helyszínt a rekordkísérletnek. Januárban 11 napon keresztül szelte folyamatosan a lejtőket, ami 264 órát jelent! Christian a tíz perces liftezés közben evett, ivott és pihente ki fáradalmait.

2008 szeptemberében Hollandiába látogatott a rekorder, ahol Landgraaf-i sícsarnokban állította fel újabb rekordját, vagyis 111 órás megállás nélküli síelést. Ez a rekord a sícsarnokokra érvényes, ott ugyanis a felvonó rövidsége miatt jelentősen kevesebbet tud pihenni/aludni, ezért ennél több lécen töltött idő szinte fizikai képtelenség. S vajon mi lesz a következő rekord? Esetleg átlépi a mágikus 300 órát? Meglátjuk, mindenesetre izgatottva várjuk a német rekorder következő kísérletét.