Legek sorozat: Ahol a legtöbb hóágyú üzemel

Manapság elengedhetetlen lett a hóágyúk használata, hogy így biztosítják a sícentrumok késő ősztől egészen mélyen a tavaszba nyúlóan a biztos hótakarót.

AZ EURÓPAI NAGYKUTYÁK

Európában a franciaországi Les 3 Vallées az éllovas, mivel itt mintegy 2000 hóágyú üzemel, bár ha azt nézzük, hogy 600 km-es pályarendszerre jut ennyi, akkor már nem is olyan nagy ez a szám. A Három Völgyön belül legtöbbet Meribelben találunk, ahol a hóágyúk száma 685. Az andorrai Grandvalira közel 200 km-es pályarendszere majd’ 1100 hóágyúval büszkélkedhet. Ha már a Pireneusoknál tartunk; feltétlen érdemes megemlítenünk a másik, azonban már spanyolhonban fekvő rekordert, Alp 2500-at (112 km pálya), ahol telente 818 hóágyú ontja magából a havat. A többi spanyol síterep egyáltalán nem nevezhető rekord döntögetőnek, esetleg még a királyi család kedvelt téli üdülőhelyét, a spanyol St Moritzot, azaz Baqueira Beretet említhetnénk meg közel 550 hókészítő masinájával. Andalúzia olajfákkal tarkított vidékéből kiemelkedő Sierra Nevadában is van "néhány", szám szerint 398 darab. Bár itt még érthető is, hiszen Sierra Nevada Európa legdélebbi síterepe a ciprusi Troodos és a Kréta szigetén található kicsiny sípálya mellett. Mindenesetre azt leszögezhetjük, hogy Sierra Nevada területéhez, a sípályák mennyiségéhez és a klimatikus viszonyokhoz képest csekély ez az armada. Mindenesetre arra azért valahogy mégis elég, hogy novembertől májusig lehessen síelni itt, Afrikával átellenben.

Ugorjunk egyet, és nézzük meg mi a helyzet a sógoroknál. A Skiwelt sírégióban több mint ezer hóágyú garantálja a havat. Viszont a hóágyúk és pályakilométerek számát összehasonlítva Karintia tartománya vezet toronymagasan. Bad Kleinkircheimben (100 km feletti pályarendszerén, majd 100%-os hóágyúrendszer kiépítettség) 730 hóágyú üzemel telente ! Az osztrák műhó Mekka címét a schladmingi síhinta hegyei viselhetnék, a négy síhegyen 910 feletti a hóágyúk és lándzsás hókészítők száma. Közülük is magasan kiemelkedik Planai-Hochwurzen ahol a tekintélyes armada oroszlánrészét találjuk, mintegy 580 darabot! A pályakilométerekhez mérten mindenképpen őket tekinthetjük a szomszédban a rekordereknek.

Talán azt hinnénk, hogy Skandináviában nincs nagy szükség a hóágyúkra, mégis itt is találunk "legeket". A legnagyobb norvég sícentrumban, Trysilfjelletben összesen 300 hóágyú produkálja telenként a "mesterséges fehérséget".

A FELKELŐ NAP ORSZÁGÁBAN MÉG HOLLE ANYÓ AZ ÚRNŐ

Ázsia magas hegyeiben legtöbb helyen még egyáltalán nincs, vagy elhanyagolható a hóágyúk száma. Japánban telente inkább a téli monszun során leesett hatalmas nagy hómennyiség eltakarítása jelenti időközönként a gondot, így itt mesterséges hóra nincs nagyon szükség. Természetesen kivételek itt is akadnak, méghozzá Dél Korea. A Koreai-félsziget délebbi felén a téli hónapokban bőven jut a szibériai hideg levegőből, csapadékból annál kevesebb. A helyzet olyan extrém, hogy mesterséges hó nélkül mindössze pár hetes síszezonnal bujkálhatnának a koreaiak. A "hóokádó sárkányok" száma világviszonylatban azonban nem elég egy toplistás helyezéshez, azok legfeljebb helyi rekordokat döntögetnek.

LÁTOGATÁS A KENGURUK FÖLDJÉRE

Azt gondolhatnánk, hogy Ausztráliában találjuk a legtöbb hóágyút. Főként figyelembe véve azt a tényt, miszerint az emberek többségének az országról inkább az Ayers Rock, a Nagy Korallzátony, a homokos tengerpartok és félsivatagos pusztaságok jutnak eszébe mintsem a havas hegyek. De az igazság az, hogy itt javarészt kisebb terepek vannak, pontosabban a szintkülönbségük kicsi és így a pályák sem a leghosszabbak. A kenguruk földjén Thredbo a listavezető a maga 450 hóágyújával. A helyi lifttársaság elmondása alapján amikor Thredbo kizárólagosan Holle Anyóra támaszkodott átlagosan 19 olyan napot számoltak össze telenként, amikor egészen a völgyig lesíelhettünk, manapság száz napig is hóbiztos az Eukaliptusz fák között kanyargó völgypálya.

USA: MŰHÓ MEKKÁK A KELETI PARTON

Az Egyesült Államokat azonban bátran nevezhetjük a világ "hóágyú nagyhatalmának", ugyanis itt találjuk a legtöbb hóágyút. A 32 km-es pályarendszerrel rendelkező Mountain Creeken mintegy ezer hóágyú üzemel. Ehhez képest már csekélységnek mondható Granit Peak 500 darabja. Granit Peak egyébként szintén nem egy hatalmas síterep, a kilométerek száma hasonló mint Mt. Creeken.

Azonban az egyik koronázatlan király a szintén USA-béli Hunter Mountain (New York állam). Itt, írd és mondd 1100 hóágyú ontja magából a friss műhavat! Percenként 40 tonna mesterséges havat tudnak készíteni, és egy átlagos szezonban a síparadicsom 1 milliárd 890 millió liter vizet használ fel. Egy óra leforgása alatt egy futballpálya nagyságú területre 30 cm havat tudnak előállítani. Ezenkívül itt található a világ legnagyobb hóágyúja is. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Sundayriver és Nubs’ Nob (mindkettő USA) is azt állítják, hogy ők rendelkeznek a világon a legméretesebb hóágyúval. A síterület nagysága 97,2 hektár, összehasonlításképpen az osztrák St. Corona 30 hektár. Hunter Mountainon 10 ülőfelvonó működik és egy húzólift és a síterület szintkülönbsége 490 méter.

Azonban Huntert is toronymagasan veri a Maine állambeli Sundayriver, ahol több mint 1750 hóágyút találunk. A síparadicsom 18 felvonóval és 128 pályával büszkélkedhet. Tovább haladva a keleti parton Killingtonnak sincs szégyenkezni valója. A new yorkiak körében igen kedvelt síközpontban 1435 hóágyút telepítettek 89 kilométer sípályára.

VÉGSZÓ

Összegezve; a legtöbb hóágyú a kék bolygó legnagyobb síparadicsomában, a franciaországi Három Völgyben működik. Ha azonban hozzávetjük a darabszámhoz a kilométerek hosszát, úgy már messzemenően nem ilyen rózsás a helyzet. Így még a Top 10-es listánkba is nehezen kerülne be. Ezt a futamot inkább az Egyesült Államok keleti partja nyerte meg; Sundayriver, Hunter Mountain és a többi (mű)hóvár.