Így használd a hóláncot

A megfelelő hólánc kiválasztásakor két dolgot kell figyelembe venni:
a méretet és a minőséget.

Minden gumimérethez a hozzá tartozó méretű hóláncot kell kiválasztani - ez egyértelmű, de a minőség megítélése sem sokkal nehezebb. Szerencsére oldaltartást nem adó, tehát csak a haladást segítő, de autót oldalra csúszni engedő létra sémájú láncokat már nemigen forgalmaznak. (Ha esetleg ilyet örököltünk, gyorsan adjuk oda a vasgyűjtőknek!) Az ipszilon és a rombusz minta az általános, ezek közül is a rombuszt részesítsük előnyben! Sok autó kerékjáratában meglehetősen szűk a hely, itt csak a kisebb és lapított szemű láncok férnek el, a terepjárókhoz viszont vastag, nagy szemű láncokat gyártanak.

Ha már megvan a lánc, a felszereléssel jobb először nem fagyoskodó kézzel a hóban kotorászva kísérletezni, hanem még indulás előtt begyakorolni. Legtöbb hólánchoz mellékelnek jól értelmezhető fotókkal, rajzokkal illusztrált felszerelési útmutatót, ami segít a rögzítés fortélyainak begyakorlásában. A hóláncot mindig a meghajtott kerékre szereljük fel. Rendkívüli hóviszonyok esetén nem árt mind a négy kereket, sőt az utánfutó (pl.: lakókocsi) kerekeit is hólánccal ellátni. Bár a felszerelés típusonként eltérhet, a felszerelés után általában 50-100 métert kell haladni, majd a helyére rendeződött láncot véglegesen meg kell feszíteni. Jó tudni, hogy hólánccal nem szabad, de nem is tanácsos 50 km/óránál gyorsabban menni, és amint újra "kemény" útfelületre hajtunk, amit a lánc hangosabb zörgése is jelez, azonnal le kell szerelni!

+ Tipp: Azoknak akik nem akarnak vesződni a lánc felszerelésével, és csak néhány kilométert kell megtenniük mély hóban úti céljukig: a hólánchoz hasonlóan jól kapaszkodnak a kerékre húzható speciális, hóban tapadó anyagból készült "hózsákok" (más néven hózokni, hósapka, textilhólánc vagy kerékhuzat), ám ezek nem minősülnek hóláncnak, így a hatóság figyelmét elterelendő jó legalább egy filléres láncot is magukkal vinniük!