Besízés Jasnán a Karácsony előtti hétvégén

Valóban jól összegyűrték a felhőket a "felsőbbségek" a Tátra felett, mert hogy december 17-re mintegy 110 cm-es hó legyen Jasna sípályáin, arra régen volt példa. Igaz, a pénteki érkezés napjának délutánján nemcsak a hólánccal, de később a csúcs környékén dúló viharos széllel is meg kellett küzdenünk. Pár száz méterrel alább azért már a szemünket is ki tudtuk nyitni, így immár nemcsak éreztük, de láttuk is a nagyon kiválóan karbantartott pályát, amin - hála a karácsonyi bevásárló őrületnek - aránylag kevesen voltak.

A Cool Rent Kft-től bérelt 9 fős Renault Master mikrobusszal 4 és fél óra alatt tettük meg a Budapest - Jasna közötti utat, így már érkezésünk napján megkezdtük a besízést. Előtte a parkolással volt némi mizéria, de leltünk helyet, még ha 2-300 méter gyaloglás árán is.

Az első sízős délutánon meglehetősen viharos időjárás fogadott minket a sípályán, a felső régiókban orkánerejű szél és hófúvás tombolt, így az egyetlen még működő hatos ülőliftet is lezárták a közönség előtt. A Zahradky-ról induló tányéros lifttel az erdő védelmében még jót síeltünk sötétedésig.

A péntekről szombatra virradó éjszakán a szálláson mintegy 30 cm, a sípályákon hozzávetőlegesen 40-50 cm friss porhó esett. Az időjárás is megnyugodott némileg, gyengült a szél, így az Otupné-ról induló kabinos és ülőlift, valamint néhány tányéros felvonó kivételével az összes sílift üzemelt. Fantasztikus, december közepén rendkívülinek számító hómennyiség és minőség fogadott minket a pályákon, a jelentős számú síelő ellenére nem kellett hosszabban sorban állni a felvonóknál, kivételt képezett ezalól a Zahradky hatos ülőliftje, amelynél a hivatalos szezonnyitó sok nézőt vonzó műsora zajlott.

Különleges élményt jelentett az erdőn keresztül haladó síút kipróbálása, amelyen a síterület teljes szélességén át lehet csúszni. Itt a hóval borított fenyők mesebeli díszletet teremtettek. Vasárnapra a többé-kevésbé folyamatos havazásnak köszönhetően ismét 10-20 cm friss porhó fogadott minket a pályákon, ezzel fokozva a szinte fokozhatatlanul jó hóviszonyokat.

A felvonók alatt elhelyezett hómérő oszlopok ekkor már csak a 130 cm-es hóvastagságot jeleztek. Az időjárás erre a napra tartogatta a legjobb oldalát, elállt a szél és az egyre gyakrabban felszakadozó felhőzet mögül előbukkant a nap, megvilágítva a vastag hótakaróval borított tájat. Ekkor már érdemes volt a Konsky Grun-re vivő ülőliftet is kipróbálni. A lift felső 1829 méteres magasságban fekvő állomásán a jégkorszakba illő környezet érzését az itt mérhető -18 C° is erősítette.

A büfék is teljes gőzzel üzemeltek, meglehetős választékot biztosítva az eltikkadt sívándoroknak. Forralt bor 35 SK (240 Ft), pár virsli 40 SK (280 Ft), sült kolbász 70 SK (490 Ft) stb. A Campus Club közreműködésével foglalt szállásunkként funkcionáló Hotel Repiskát több okból is ajánlhatjuk. A pályáktól mintegy 4 km-re lévő hotelben uszoda, szauna és egy atombiztos ping-pong terem biztosítja a szabadidő kultúrált eltöltését. Az utóbbi egyáltalán nem túlzás. Ilyet még a létező szocializmusban felnőtt is ritkán látott. A két ping-pong asztalt rejtő terembe egy acélkeretes betonnal kiöntött mintegy 20 cm falvastagságú ajtó vezet. Félni persze nem kell, hogy a huzat becsapja, mert hárman mintegy 5 cm-re tudtuk megmozdítani.

Egy magyar csoport a két és fél nap alatt sok mindent tett a szlovák-magyar barátság megszilárdításáért, ami az uszodában kellő ordítozással, pezsgőzéssel, némi üvegtöréssel, no és a rohangászás folyományaként bekövetkezett óriási eséssel tetőzött, melynek eredménye egy vértócsa lett az medencepart kövezetén, biztosítva ezzel egy ingyenes AIDS vizsgálat lehetőségét. Amúgy ezen kedves honfitársaink egyike volt az, aki nyári gumikkal próbálta meg leküzdeni hegyre vezető végszakaszt, ami egy Volvó és egy vonókötél segítségével röpke fél óra alatt sikerült is. Kedves honfitársaim! Vegyetek legalább egy pár téli gumit és egy pár hóláncot (ami nem hátrány, ha a kerékre is illik!), és minimum így induljatok útnak!

Hogy milyen egyéb folyománya volt sítúránknak? Egy újabb síszerelmest "alkottunk", aki néhány óra gyalogos tanulást követően gyönyörűen lejött a kék pályán, ami a pálya állagát és őt magát is egyformán dicséri. Mi pedig a hegyi levegőtől elpilledve ültünk be a mikrobuszba vasárnap délután, hogy visszainduljunk a még havazatlan fővárosba.