Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Ónos eső támadás a Normafa környékén

2014.12.05. | Szerző: Nagy Zoltán
A Széchenyi-hegy tetején lakom, a fogaskerekű felső végállomásától két percre. Szeretem a természet közelségét, és azt, hogy itt picit mindig más az időjárás, mint lent a városban. Ami az utóbbi egy hetet illeti, nem kicsit volt más idefent, mint odalent.
Vasárnap kirándultunk egy rövidet a János-hegyre. A Normafa környékén még alig volt valami kis zúzmarásodás, jegesedés, de fent a János-hegy kupoláján teljesen más időjárás fogadott, mint alig 30-40 méteres szintkülönbséggel lejjebb. A kilátó körül a fákat, bokrokat csodás zúzmara borította, mintha egy kis mesevilágba csöppentünk volna.
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás
Mivel meglehetősen nagy volt a köd, és a szél is fújt, úgy gondoltuk, minek is mennénk fel a kilátóba, hiszen nem láthatunk semmit. Egy kedves arra járó srác megneszelte, hogy hezitálunk, és melegen ajánlotta, hogy menjünk fel, nem fogjuk megbánni. Neki lett igaza.
Az egész kilátót belepte a jég, mintha egy jégpalotába tévedtünk volna. Az apró kis részletek mintha aprólékosan, egyedileg lettek volna tervezve, és jégcsipkevarrók által kidolgozva. Csak ámultunk a fagyparádé pompáján, amíg a dermesztő szél le nem kergetett.
Másnap reggel kiléptem az erkélyre, és megint egy más világ fogadott. Minden jégbe fagyva: erkély korlát, fák, kerítések, házak, vezetékek, autók.
Kimentem sétálni, mobilommal lőttem néhány nem túl jó minőségű képet, utólag már sajnálom, hogy nem vittem le a jobb gépemet, csodás témát nyújtott a környék. A bokrokon, fákon minden ágat vastag jégréteg borított, a parkoló autókat teljesen beborította a jégpáncél.
Elkezdtem dolgozni otthon, de érzékeltem, hogy a helyzet egyre durvább. Kint mintha háború dúlt volna. Fél percenként hatalmas reccsenéssel szakadtak le az ágak, dőltek ki fák. Indulnom kellett dolgozni, lementem a városba, de arra nem gondoltam volna, hogy három napnak el kell telnie, mire újra beléphetek a lakásom ajtaján.

Munka után indultam volna haza 5-6 óra felé, de addigra már lezárták az Eötvös utat, és mindenhonnan figyelmeztetések hallatszottak: aki teheti, ne menjen a környékre, mert életveszélyes. Tudtam, hogy nem túloznak: hallottam és láttam reggel, ahogy dőlnek ki a fák, szakadnak le az ágak. Ahhoz sem volt kedvem, hogy akár az autómra, akár a fejemre szakadjon egy faág.

Drága testvérem befogadott, nála csöveztem 3 napig. Közben jöttek a hírek az otthonomból. Hétfőn este elment az áram. Mivel a ház kazánja áram nélkül nem képes működni, így leállt a fűtés is. A ház mind a 35 lakása áram és fűtés nélkül maradt, aki tehette, elmenekült otthonról.
Szerda este helyreállították az áramellátást, csütörtök délután tudtam visszatérni az otthonomba, addigra már nagyjából átmelegedett a lakás.Izgultam, hogy vajon mi fogad otthon, hogyan vészelték át a fák a kertben az ónos eső kegyetlen támadását. A kapuban egy leszakadt faág majdnem eltorlaszolta a bejáratot, a kert pedig elég siralmas képet mutatott.
Az ablakom előtt álló három gyönyörű gesztenyefából az egyik teljesen keresztbe tört, a másik kettőről is hatalmas ágak szakadtak le, és szomorúan feküdtek a földön.
Sétáltam egyet a környéken, kíváncsi voltam, milyen képet mutat a Széchenyi-hegy, miután leolvadt a jég a fákról. A járdákat mindenhol ágak borították, az utak szélén is sorra hevertek a halomba gyűjtött faágak.
A kertekben néhol egész vastag törzsű fák is kidőltek. Azért szerencsére a pusztítás nem volt teljes, csak minden nagyjából tizedik-huszadik fa dőlt talán ki, viszont gyakorlatilag minden fa kisebb-nagyobb károsodást szenvedett. A fák csúcsai szinte mindenhol letörtek, de sok helyen az alsó vastag ágak sem bírták a terhelést.
Aztán elmentem a Normafa környékére is, részben azért, mert kíváncsisággal kevert aggodalom volt bennem, hogy vajon hogyan bírta a Budapest kedvenc kirándulóhelye a hányattatásokat. Másrészt azért is, hogy itt a sielok.hu-n hírt adhassak arról, milyen képet nyújt a környék, hisz tudom, hogy sok olvasónknak szívügye a Budai-hegység eme gyöngyszeme.
A környék fehér rendőrségi szalagokkal van körbekerítve, se a réteseshez, sem a szánkózós-síelős részekre nem szabad bemenni. Ugyan már elmúlt a jégveszély, de még mindig zuhanhatnak le ágak, dőlhetnek ki fák.
A 21-es normafai megállójától gyakorlatilag semerre sem lehet elindulni, minden erdőbe vezető út le van zárva, a János-hegyre vezető betonutat is beleértve. Itt ugyan autósokat engedéllyel átengednek, de a gyalogosokat megkérik, hogy saját érdekükben ne sétáljanak tovább.
Hogy hogyan néz ki az erdő? A fák tele sérülésekkel, letört ágak borítják a talajt mindenfelé. Vannak kidőlt fák is, de szerencsére nem annyira sok. Nem történt akkora katasztrófa, mint pár éve a Tátrában, vagy talán tavaly Szlovéniában volt egy hatalmas ónos eső kár, mely teljes erdőket tarolt le.
Szomorú képet nyújt a sok friss sérülés a fákon, a járdákat, turistautakat letört gallyak, ágak borítják az egész környéken. Most hétvégén senki ne tervezzen ide kirándulást, egyrészt azért, mert elég lehangoló látványt nyújt a vidék, másrészt pedig még mindig veszélyes.
Mindenképpen bízhatunk benne, hogy az erdő képes a megújulásra, pár éven belül a Normafa környéke kiheveri ezt a katasztrófát, és megszépülve fogad minket kirándulásainkon, síeléseinken, szánkózásainkkor.
2015.01.13. 04:42:55 Rita Szotyori
Nagyon tetszett az utleiras Normafrol es a kornyekerol. Valamikor en is arra jartam ismertem minden teruletet a sipalyaknak. Fogaskerekutol a Kis es Nagy Normafa volt az elso megallas. A Kis Normafa vege egy meredek, szuk nyilashoz vezetett amin nem mentem le, mert senki nem tette ezt. A nagy Normafa vegen a bokrok kozott egy uthoz erkeztem amely masik oldalon levo osvegy vitt a Harangvolgy fele.Ha kovetem a leirasod Annakapolna kovetkezik, de ha jobbra letertel az Egyetemin a Csovon keresztul Harangvolgyben voltam es innen mentunk az 59-es villamoshoz. Mas alkalommal mentem az ot es tiz meteres siugratok fele, majd Disznofon keresztul az 59-eshez.Talan ez mar mind nem igy van, de igy volt az en idomben. Megegyszer koszonom a leirast, nagyon jo volt visszaemlekezni, Levente.
Szólj hozzá Te is!
Kapcsolódó címkék:
Kapcsolódó síterepek:
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó galériák:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE » INGYENES TANÁCSADÁS » SÍELŐK NAPTÁRA »
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 24 vendég és 0 regisztrált felhasználó látogatja.