Perge Ferenc élménybeszámolói

Magamról:

1933-as születésem folytán talán jogosan sorolhatom magam, nemcsak az öreg, de a "vén", és még mindig aktív, sízők táborába. 1948 Karácsonyára kinőttem a korcsolyacipőmet és szüleim választás elé állítottak, vagy új korcsolyacipő, vagy sícipő. Az utóbbit választottam, annak ellenére, hogy korcsolyázni is nagyon szerettem.

Ekkor kaptam az első, szögletes-orrú, alacsonyszárú bakancsomat, valamint kőrisfa, fémkantni nélküli, fémpofás, bőrszíjas, a cipősaroknál rugós léceket. Ezzel a felszereléssel kezdtem meg a pesterzsébeti volt Juta-dombon, autodidakta gyakorlataimat, csúszkálásaimat, amit aztán évekig a Normafa környékén csiszolgattam tovább szezononként pár napon keresztül.

Ennek köszönhetően 1954-ben, a katonai szolgálatom alatt, már részt vehettem a Légvédelmi Hadosztálybajnokságon, ahol részemről "nem a győzelem, hanem a részvétel" volt az eredmény.

1964-ben kezdtem szervezetten hegyet mászni, amihez a téli idényben hozzátartozott a sízés. Ettől az időtől kezdve több évig minden szezonban, amikor hóviszonyok is jók voltak, a hétvégék zömét a Hideghegyen, egy-egy hetet pedig, vagy a szlovák, vagy a lengyel síterepek valamelyikén töltöttem. Később, ahogy a síutak szervezése egyre jobban népszérűsödött az utazási irodák kínálatában, következett a bulgár, olasz, osztrák, francia terepek bejárása feleségemmel, akit szintén sikerült kellőképpen "megfertőznöm".

1980 után miután a hegymászást főleg korom (47) és kondicionális állapotom miatt befejeztem, egyre többet jártuk a sípályákat. Az utóbbi 10-15 évben szezononként 2-3 alkalommal látogattuk meg valamelyik síközpontot, előtérbe helyezve az általam felállított szempontot: "Miért menjek oda, ahol már jártam, mikor még annyi szép és jó hely van, ahol még nem" Így aztán a magyar, szlovák, lengyel, bulgár, osztrák, olasz, francia és svájc síközpontok közül eddig közel 100-at sikerült bejárnom és megismernem, egynémelyeiket többször is.

Sajnos az évek múlásával az intenzitás, teherbírás csökkent. A "mélyhósízés" a "buckasízés" már a múlté, rozoga térdeim miatt. A havazás, köd sosem volt ínyemre, de a szemem romlásával ez is hatványozottan zavar. Viszont ha süt a nap és a pályák szépen le vannak kezelve, akkor még számomra is "szép az élet" a sípályákon, a gyönyörű hegyi környezetben.

Mióta számítógépem van és rendszeresen járom a síterepeket részletes beszámolókat készítek, amiket szívesen megosztok másokkal is, hátha sikerül valamelyik szép tájra, pályára elcsalogatni olvasóimat, hozzásegítve tapasztalataimmal az ő élményeinek bővítéséhez is.

Perge Ferenc (e-mail címem: peferenc@t-online.hu) Profilom

Ország	Síterep beszámoló (.doc formátumban)	Fotóalbum
Olaszország	Dolomitok, 2004. képes beszámoló
Olaszország	Dolomitok, 2005. képes beszámoló
Olaszország	Dolomitok, 2006. képes beszámoló
Olaszország	Schnalstal, 2001. - gleccsersízés nyáron
Olaszország	Piancavallo, 2006. - képes beszámoló
Olaszország	Piancavallo, 2007.
Ausztria	Heiligenblut, 2009.
Ausztria	Heiligenblut, 2011.
Ausztria	Hochkar, 2008-2009.
Ausztria	Hochkar, 2010.
Ausztria	Salzstiegl, 2003. - képes beszámoló
Ausztria	Salzstiegl, 2004. - képes beszámoló
Ausztria	Schladming, 2005.
Franciaország	Briancon, 2011.
Franciaország	Briancon, 2014.
Franciaország	Les Arcs, 2010.
Franciaország	Les Orres, 2012.
Franciaország	Orelle, 2013.
Franciaország	Paradiski, 2008.
Franciaország	Risoul, 1997.
Franciaország	Pra Loup, 2008. - képes beszámoló
Franciaország	Puy St. Vincent, 2005. - képes beszámoló
Franciaország	St. Gervais, 2004.
Franciaország	Tignes, 2007. - képes beszámoló
Franciaország	Valmorel, 1999.