Stubai gleccser fesztivál 2007

Normális esetben az ember hosszú kényszerszünet után ilyenkor érzi és éli át újra a havas lejtőkön való csúszás élményét, azaz egyszerűbben szólva kezdi meg a szezont. Idén azonban nem így alakultak a dolgok, hiszen október végén Holle Anyó alaposan megrázta az alsóausztriai hegyek felett a dunyháját, így már október 26-án ünnepelhettük Lackenhof am Ötscheren a szezonnyitányt.

De térjünk vissza Stubaihoz.

Szerda délután szerencsésen megérkeztünk a Stubai völgyébe, majd elfoglaltuk a szállásunkat. Hotelünk a négycsillagos Happy Stubai volt, amivel teljes mértékben meg voltunk elégedve; tiszta, tágas szobák, bőséges reggeli, vacsora és wellness részleg, többek között egy kinti medencével. Igaz hozzá kell tenni, hogy a kinti medence fűtését nagyon nem vitték túlzásba, hiszen 28 fokos volt, bár kétségtelen, hogy egy kiadós szaunázás után jólesett, nélküle viszont elsősorban az észak-német vendégek élvezték.

Másnap aztán irány a gleccser, aminek alsó völgyállomását a nyár folyamán építették újjá, és meglehetősen futurisztikus ruhába öntötték az egész épületet. A parkolókból szemlélve úgy tűnik, mintha egy csészealj csapódott volna a hegyoldalba. Belül viszont kissé kiábrándítóak a csupaszon hagyott betonfalak, igaz ebbe a sivárságba viszonylagos derűt varázsol egy hatalmas textil alakzat, amit belülről mindig más színekkel világítanak meg; így hol zöld, hol kék színekben pompázik. Az épületben egyébként még helyet kapott az Intersport Comfort Center, ahol egyszerre 1500 pár sílécet és 1200 pár cipőt tárolhatunk, ezzel Ausztria legnagyobb sídepója.

A pályákra két kabinossal, a Gamsgartennel és az Eisjoch kabinjaival juthatunk fel. Előbbi a 2620 méter környékén fekvő Gamsgartenig visz, ahonnan négy és hatülésesekkel utazhatunk tovább. Hivatalosan a Gamsgartenig lehetett lecsúszni, nem hivatalosan azonban akár a Fernauig ( 2300 m ) is. Az ide vezető Gamsgarten (3-as piros pálya) lejtőjét már javában hóágyúzták, de még nem ratrakolták és késő délutánra meglehetősen átfagyott a lejtő, amit a szintén megfagyott kisebb-nagyobb hórögök még tetőztek. Egyszóval nagy síélményt nem nyújtott, de legalább addig sem a kabinossal jöttünk lefelé, sőt a nap végén a kabinosoknál való sorbanállást is sikerült ilyen módon kikerülnünk, hiszen a Fernaunál érthető okok miatt nem kígyóztak az emberek.

Az első napon azonban a Silberschneiden (piros kettes) szeltük az akkor még szinte érintetlen porhavat. A felső részén, ahol még a gleccseren vezet a pálya, nem volt gond, csak úgy lebegett az ember a friss hóban, aztán lejjebb már itt-ott kevésnek bizonyult a hómennyiség, így "kövező" lécek és deszkák hiányában inkább a lecsatolás mellett döntöttünk.

Szintén nagyon jó és egy "kis" mászással elérhető freeride lehetőségek kínálkoztak a Stubaier Wildspitze és a Daunkogel, tovább a Daunkogel és a Daunkopf csúcsai között terpeszkedő hómezőkön. Hétvégére azonban egyre többen fedezték fel e helyeket, így már igencsak keresni kellett a szűzhó borította részeket.

Egyébiránt összesen négy gleccseren; Daunferner, Eisjoch, Windachferner és Gaisskarferner üzemeltek a felvonók.

Apropó felvonók; Stubai nyugodtan kiérdemelhetné a legkényelmesebb (osztrák) gleccsersíterep címét, ugyanis a pályák oroszlánrésze kabinosokkal és/vagy ülőliftekkel elérhető. Ez alól kivételt mindössze a Gaisskarferner sípályái képeztek, de ez is csak azért, mert nem volt végig nyitva, tehát a Pfaffengrat duplaszékesig nem lehetett lecsúszni. Stubainak úgy gondolom, hogy ez a lehető legnagyobb előnye, hiszen a gleccsereken többnyire húzóliftekkel juthatunk fel a lejtőkre; iskolapélda erre Kitzsteinhorn vagy éppen Dachstein, de Kaunertal és Hintertux sem panaszkodhat, ami a húzóliftek számát illeti.

Sokan mondják, hogy Stubai meglehetősen lapos, így a jobb sízőknek és hódeszkásoknak nem jelent nagy kihívást. Ezt most szeretném megcáfolni:) Kétségtelen, hogy az Eisjochferner meglehetősen csekély eséllyel pályázna a legnehezebb sípálya címére, de hasonló "utazós" lejtőt, szakaszt bármelyik más gleccseren is találhatunk. Viszont jó néhány komolyabb piros és fekete pályát is kínál Stubai, tehát unatkozni nem lehet. Különösen akkor nem, ha érdeklődési körünk nem kizárólagosan a ratrakolt lejtőkre korlátozódik, vagyis némi pályán kívüli kalandozástól sem zárkózunk el. Előtte viszont érdemes a terepet alaposan szemügyre venni, például felvonóból, lévén gleccseren vagyunk, és bizony ez veszélyeket (ld. gleccserhasadék) is magában rejt.

November eleje már hagyományosan főszezon a gleccsereken, mivel Mindenszentek sok helyütt ünnepnap, így sokan döntenek egy hosszú hétvégés síelés mellett. Stubaion november 1. és 3. között napi 11-12 000 vendég fordult meg! Az első napon még nem okozott ez különösebb problémát, november 2.-tól viszont valóságos síelők és hódeszkások hada árasztotta el a sípályákat. Ennek eredményeként az egyébként bő tíz perces autóút a hoteltől a felvonókig fél-háromnegyed órásra növekedett. Az Eisjoch kabinosánál igencsak tekintélyes sor kígyózott, így inkább a Gamsgartent választottuk, ahol kb. tíz perc után már a kabinban ültünk. A fenti felvonóknál többnyire 5-6-7-8 perceket kellett várni, igaz a sorokat nézve az ember azt hitte, hogy ez legalább egy húszperces, ha nem több. De lemértük és rájöttünk, hogy a tények és a szubjektív idő között nagy különbség van. A csákányos felvonóknál ennél azért hosszabb várakozási időkkel kellett számolni, de amikor a pályák krémjét libegőkkel és kabinos liftekkel is ellehet érni, akkor ki az, aki a csákányost választja?:)

Vasárnap, azaz az utolsó napon szinte kiürült a gleccser, legalábbis az előző napokhoz képest így éreztük. Ebben feltehetően szerepet játszhatott az időjárás is, hiszen míg a korábbi napokon képeslap idő volt, napsütéssel, kék éggel és kifogástalan hóval, addig ezen a napon ködbe és felhőkbe burkolóztak a hegyek. Különösen a völgyből nézve tűnt reménytelen a helyzet. Felérve azonban kellemeset csalódtunk; napsütés, itt-ott kisebb-nagyobb felhőfoszlányok és lényegesen kevesebb ember.

Stubait bátran ajánlhatom egy őszi besízésre, biztosan mindenki megtalálja a számításait, a freestlye-osoknak egy kiváló funpark is található. Igaz félcső nincs, de annál több a különféle elem; rainbow, korlátok, jumpok és mindezek valóban nagyszerűen felépítve. Ráadásul a gleccser fesztivál keretében sí-, és snowboardtesztre is lehetőség nyílt jobbnál-jobb márkákkal; így f2, Santa Cruz, Head, de a Nordica modelljeit is lehetett próbálgatni.