Tél a tavaszban - a Börzsöny tetején

57 éve jegyeztem el magam a téli Börzsönnyel. Amikor két napja az előrejelzésekben azt láttam, hogy április 19-ére 15-20 cm hó várható, még szkeptikus voltam: hiszem, ha látom. Amikor azután szerda délre a webkamera szép havat mutatott Hideghegyről, csütörtökre pedig minden szakfórum fagypont körüli hőmérsékletet várt, körbeküldtem az üzenetet síbarátaimnak, hogy én nem hagyom ki ezt az élményt.

Galgóczi Csaba, a turistaház és a sílétesítmények üzemeltetője képet is küldött, hogy térd fölöttig süpped a hóba, Mekli József pedig, a börzsönyi sísport mindenese kész volt Szokolyán fölvenni a havon is járni képes autójába.

Reggel 9 után indultunk a hegyi emberek által 50 éve "Kopasznak" becézett egykori síbajnokkal. Körülöttünk minden szép tavaszi zöld volt, hónak semmi nyoma, de elkezdett havazni. Királyrét után az útszéli fű már fehéredett, az inóci bányaudvartól pedig már jó 10 cm hó borította az erdészeti utat. Az útszéli fák ágai roskadoztak a levelekre rátapadt hótól. Zöld erdő fehér takaróval - nem emlékszem, valaha is láttam ilyent. Autónk kezdett hókotróvá válni, orra a szélvédőre spriccelte a 20 cm-t már meghaladó havat. A Magas Tax alatti rétről a szél az úton kis hófúvást épített, de a lendület átvitt rajta.

Az átépítésre váró taxi turistaháznál (700 m tszfm) tovább menni istenkísértés lett volna, biztos elakadás az egyre sűrűbben hulló hóban. Olyan helyet kerestünk az autónak, ahonnan el tudunk majd indulni visszafelé és kicsi az esélye, hogy rádől egy fa vagy csak egy nagy faág. Fölvettük sícipőnket és elővettük a túrakötéses síléceket, én a műfókát is fölerősítettem lécem talpára, hogy az emelkedőkön se csússzon vissza.

Hát ettől nem kellett félni, mert a hó vizes, tapadós volt. Nyom nélkül kapaszkodtunk fölfelé a már jó 30 cm-es hóban. Ahogy emelkedett az út, úgy nőtt a hó vastagsága, a meredekebbé váló részen nagyon nehéz volt haladni. Fölhívtam Csabát, nem tudná-e elindítani nekünk a déli sífelvonót, mert a pályán, a mély hóban nagyon keserves lesz a mászás.

"Szervizben a lécem, de azonnal indulok" - volt a válasz. Még negyed óra kapaszkodás és ott vagyunk a déli sípálya alján. Megjelent mellettünk egy másik hóembernek látszó sítúrázó, aki más úton érkezett, de sokkal jobban örültünk Csabának, aki Ákossal, nevelt fiával együtt pont megérkezett a sílift alsó állomásához. Megnyomta a megfelelő gombokat és elindult a Poma-lift. Át kellett állítani a kötéseket lesikló állásba és meg kellett taposni a fél méteres havat, hogy beszállhassunk a liftbe. Lassú menetbe kapcsolt Csaba, így is nehéz volt sínyomot fektetni a felvonókötél alatt, de gondolni is rossz volt, hogyan küzdöttük volna le a közel száz méter szintkülönbséget síléccel a mély, szűz hóban mászva fölfelé a pályán. És fönt voltunk 850 méter magasan, az andezitből épült menedékházban, "kicsiny hazánk Jó-reménység fokán" ahogy Berda József versében megénekelte.

Kívül-belül vizesek voltunk, kellett a háziasszony, a Gyergyóból ideszakadt Lidi által készített forró tea és a szárítkozás. De várta Mekli Józsit a munka, a ratrakkal pályát készíteni. Jó fél órába telt, míg a behavazott pályaelőkészítő gépről Ákos közreműködésével lesöpörtük a rengeteg havat és megtankoltunk.

És a nyári pihenőből reaktivált ratrak megindult. Józsi nemcsak minden gép mesteri javítója és karbantartója (nélküle ez az igen öreg ratrak sem működne), de a pályakészítés szakértője is. Mellette ülve figyeltem, hogyan lesz a sízhetetlen 50-60 cm-es szűzhóból lesimított sípálya. Amint elkészült, fölvettem sílécemet és kipróbáltam.

Váratlanul gyors volt a kezelt hó, és a letaposott pályán jól lehetett fordulni. Közben néhány további síző érkezett, ugyancsak túraléccel. Alig hittek a szemüknek, hogy április 20-án nemcsak nagy havat, de előkészített pályát és működő sífelvonót találtak! Évek óta télen sem volt itt ekkora hó! A pályát szegélyező fák ágai a hó súlya alatt annyira lehajlottak, hogy alattuk el sem lehetett sízni, de maradt elég hely a szlalomozáshoz. Már déli 1 óra volt, és továbbra is sűrűn hullott a hó, akinél nem volt síszemüveg, az bajban volt. Közben befutott egy túrázó, aki a Csóványosról érkezett.

Tegnap ott is szép hó esett, de ma egy szem sem! Tehát Hideghegy "lecsapolta" a felhőt - ez máskor is megesik. Érdekes, hogy a mostani havazásnak csak a széle jutott el az Alacsony-Tátráig, nem sokat javítva az ottani hóviszonyokon, de itthon Bánkúton, attól északra pedig a Magas-Tátrában közel egy méter hó hullott.

Délután Józsival elindultunk lefelé. A pályáról leérve a hó mintha homok lett volna, annyira nem csúszott. Amíg a meredek úton ereszkedtünk Tax felé, még csak haladtunk, de a K X és K + jelzés találkozásától, ahol máskor vígan siklik az ember, most csak lépegetni tudtunk, a hó rátapadt a síléc talpára. Frissen kellett volna vaxolni! Végre elértük a behavazott autót, cipőt cseréltünk és a keréknyomokon autónk minden nehézség nélkül elérte az inóci bányaudvart, a jelenlegi hóhatárt.

Péntek hajnalra erős fagy várható, ez jót fog tenni a pályának is, még inkább a síutakat borító hónak, megszűnik a tapadás. Ha kissé melegszik is az idő, a pályán és Taxig a síúton a hó bőven kitart a hétvégén. A sítúrázók pedig összemérhetik, hol több a hó, a Csóványoson vagy Hideghegyen. A síbusz Magas-Taxig várhatóan föl tud majd kapaszkodni, de onnan valószínűleg gyalog vagy sível kell tovább menni a déli sílift aljáig. Hacsak nem tud bekapcsolódni a szállításba a télen bevált terepjáró dzsip.

Jól jött volna ez a hó a tél elején. Reméljük, hogy decemberben jön egy másik mediterrán ciklon és jó időben borítja be hóval hazai hegyeinket!