Utazásunkat kezdjük a sógoroknál. Az osztrák Alpok hazánkból is könnyedén és kényelmesen elérhető, így freeride szempontjából talán ez a legkézenfekvőbb célpont.
A magyar határtól egy órányi autózásra már a Raxalpe és Schneeberg 2000 méteres vonulataival találjuk magunkat szembe.
Az autópályán haladva, látva az Alpok előbb említett két keleti végvárát már biztosan többek fejében is megfordult: milyen lehet onnan lejönni? Erre hangozhatna az egyszerű válasz, hogy fantasztikus, de lássuk egy kicsit bővebben…
A Rax, egyike a legkényelmesebben elérhető desztinációknak. A Höllental völgyéből Hirschwang mellől indul a nagykabinos, ami nem egészen 10 perc alatt közel 1600 méteres magasságba szállít minket. Innen három hagyományosnak számító útvonalon csúszhatunk le a völgybe, ezek: a Seilbahngraben (rózsaszín), Lahngraben (kék) és a Südrinne (piros). A mellékelt térképrészleten még világosabbá válik. A színjelöléseknek semmi közük a meredekséghez, bár gondolom erre már a legtöbben a rózsaszínnél rájöttek.
A Seilbahngrabent lehet a legkönnyebb megtalálni, ugyanis ahogy a neve már sejteti, ez lényegében a kabinos felvonó alatt vezet el. A három variáció közül ez a legnépszerűbb, aminek meg van az a hátránya, hogy hamar kijárhatják. Egyetlenegy kritikus pontja egy sziklákkal tarkított letörés. Ez azonban inkább a szezon eleji (még kevés hó) és a tavaszi vagy enyhébb időszakban jelenthet gondot. Utóbbinál ugyanis hajlamos a reggeli eljegesedésre. A legjobb időszak rendszerint Karácsonytól március elejéig/közepéig terjed. Sajnos később a völgy alacsony magassága (kb. 500-600 m) miatt lenn már rosszabbak a hóviszonyok, vagy egyáltalán nincs is már hó, miközben a hegyen még mindig méterekben mérik a hóvastagságot.
A Südrinne a kabinos hegyállomása mellett lévő hoteltól (Alpengasthof) indul. Felső része, az úgynevezett bemenet 45 fokos meredekségével talán néhányunkat eltántorítana tőle. Azonban lefelé menet meredekségéből fokozatosan veszít – bár még így is egy jó kis fekete pályának felelne meg – és egyre jobban kiszélesedik, majd úgy 1100 méteres magasságban egy alpesi rétbe torkollik bele, amely szintén viszonylag meredek. A rét után következik a Südrinne utolsó szakasza, ez már kevésbé emberpróbáló a Knappenhofig, majd innen a Schöleren keresztül egészen a völgyig.
A harmadik variáns a Lahngraben, igaz ez már nem a csúcstól indul, így szintkülönbsége is csekélyebb, mint az előző két társának. Így a felső a szakaszt a Südrinnén keresztül tesszük meg, majd a Gsoll rét (Gsollwiese) irányába vesszük az irányt, és végül így érjük el a Lahngraben lejtőit. A Südrinne felső részén mindig óvatosan menjünk be, és először győződjünk meg a hószerkezetről. Itt gyakorta indulnak el kisebb-nagyobb lavinák. Ez közvetlenül nagy hóesések után nem lehet probléma (részben ilyen körülmények között készült a fotók egy része, ekkor egy méter porhó esett), mivel a frissen leesett nagy mennyiségű porhó nem kötött meg, így maximum jelentéktelen csúszások, ún. sluffok
alakulhatnak ki.
Több méteres hónál hókupacokká szelídülnek az éles sziklák
Amennyiben nem közvetlenül friss hóesés után megyünk, mindenképpen legyünk óvatosak. Ilyenkor már rétegekbe rendeződik a hó, és ezek az egymás felett elcsúszhatnak, magukkal rántva a ridert. Több, sok hegyet megjárt helybéli szerint jó körülmények közt a Raxalpe egyike Ausztria legjobb mélyhavas helyszíneinek. Azt se feledjük el, hogy az alsóosztrák és felsőstájer régió gyakorta több havat kap, mint Tirol magas hegyei.
Keresés
21 cm
