Januári "Champagne Powder" Ausztriában

Azt mondod esett 40 cm friss hó, no és milyen? Olyan tapadós-féle, aminek minden ovis önfeledten örül, hiszen nagyszerűen gyúrhatnak belőle hógolyót, előkészítvén egy délelőtti hócsatát.

Esetleg remekül formálhatunk belőle az erdő szélén egy jókora hóembert? A friss hó sem mindig porhó, és maga a porhó is hol tömörebb, hol lazább. Minél hidegebb a levegő, minél kevesebb a levegő nedvességtartalma és minél gyengébb erejű a napsugár, annál jobb a hó.

Amikor minusz 20 fokban esik a hó, majd azt egy derült éjszaka követi száraz levegővel, mindez januárban, amikor a Nap még nem bír „tavaszi erővel”, nos, akkor előfordul olyasmi Európa magasabb síterepein, amit odaát „champagne powdernek” hívnak.

Az a nagyon laza, nagyon levegős és könnyű porhó, amit könnyedén elfújhatsz a hütte előtti asztalról, legyen az 20 cm vagy még vastagabb.

Január utolsó napjait írjuk, Ausztriában hideg uralkodik, különösen igaz ez a gleccserekre. Kedden aztán valóságos hóvihar söpör végig Zell am See-ben, rövid idő alatt a völgyben is tekintélyes havat hozva. Kora estére kissé lanyhul, majd ismét belekezd, de olyan igazán derekasan.

Este 11 lehet, már csak egy-két magányos hópehely táncolása az éjszakai égen emlékeztet a hóviharra. S nézd, odafenn a felhőtenger szakadozik, és itt-ott csillagok ragyognak le ránk. Nyugovóra tér a freerider, de álmából hamar felébred. A januári Nap bekacsintgat az ablakon, és indulásra „készteti”.

Hivatalosan 40-50 cm hó esett, nagy elvárásokkal szállunk be a kabinba. Felérve egy igazi téli csodavilág fogad minket Kaprunban.

Havazás után a hegyek – legyenek azok bárhol – mindig oly’ csodásak, olyan szűziesen szépek. Mintha egy bálban lennének, ahol minden hegyoldal a táncparkett közepén szeretné megmutatni új, hófehér ruháját.

A hegyek mögül lassan kibújó Nap aranysárgára festi a lejtőket, a végeláthatatlan hómezők csak úgy csillognak, mintha milliónyi apró kis gyémánt fedné őket. Ropog, csikorog a hó a lécünk alatt, csak úgy csipkedi a januári hideg az arcunkat.

Kissé gémberedett ujjainkkal fogjuk a botunkat és indulunk lefelé. A reggeli napsütésben az első íveket húzni nem mindennapi élmény. Keresem rá a szavakat, a kifejezéseket, de nehéz. Nehéz bármit is találni rá, ezt – bár olyan közhelynek hangzik – át kell élni.

A hó fantasztikusan könnyű, nem tanúsít semmilyen ellenállást, csak száll mindenfelé, lazán és könnyedén. Száll, porzik a lécünk, deszkánk alatt, körülöttünk a levegőben, időnként az arcunkba csapódva.

S odafenn, a gleccseren? A korábban említett tényezőkhöz hozzájön a gleccser hűtő hatása, olyan ez, mint egy nagy kültéri fagyasztó. Érezzük is ezt arcunkon, ujjainkon; de minden egyes lesiklás elfeledteti velünk a csontig hatoló hideget.

Könnyedén kúszik a lécünk a megannyi hókristályok közegében, szinte eggyé válunk a csillogó hómezőkkel, a szűziesen pompázó hegyoldalakkal. Művészként rajzoljuk bele a nyolcasokat ebbe a hamisíthatatlan téli világba. Szóval igenis, létezik champagne powder az Üveghegyeken is túl….