Csúszás gleccseren - előnyök és hátrányok

A közelben található gleccsereknek köszönhetően egész nyugodtan kimehetünk akár júliusban is egy jó sízésre Ausztriába vagy Franciaországba. A magasabb hőmérséklet mellett azonban sok más különbség is van a téli sízéshez képest, amikkel nem árt tisztában lennünk, mielőtt nekivágunk egy gleccsertúrának. Az ősz és a tavasz beköszöntével még aktuálisabb a téma, hiszen ott a sok besíző/kisíző tábor és gleccserfesztivál, ahol szintén belecsöppenhetünk ebbe a fantasztikusan érdekes világba. Cikkünkben röviden bemutatjuk a gleccservilág előnyeit és hátrányait, illetve hogy mire érdemes felkészülni, hogy ne érjenek meglepetések.

A napfényes oldal

Értelemszerűen az első és legfontosabb előnye a gleccserterepeknek, hogy itt egész évben hódolhatunk kedvenc "téli" időtöltésünknek. Biztosan lesz hó, nem kell tehát aggódva lesni az előrejelzéseket és a hójelentéseket. Ráadásul nem kell a megszokott tömeggel számolnunk a pályákon és a hüttékben - sokszor szinte teljesen üres pályákon sízhetünk, de még a délelőtti, "zsúfoltabb" időszakban is jóval szellősebbek a pályák, mint a téli főszezonban.

Az öltözékünk is sokkal lezserebb és kényelmesebb, mint egy cudar januári napon. Pólóban napozhatunk a déli pihenőben, és a pályákon is elég egy softshell vagy egy vékony kabát, nincs szükség a téli vastag öltözékekre, aláöltözőre, sapka-sálra.

A főszezon után sok versenyző, profi lesikló vagy freestyle guru érkezik edzeni a gleccserekre tavasztól őszig, mikor a többi terepen nincs hó. Így alkalmunk nyílik megfigyelni a látványos mozdulatokat a levegőben, vagy a végletekig csiszolt kaputechnikát, és akár el is leshetünk tőlük néhány trükköt.

A természet is egészen más arcát mutatja, mint a fehér lepel borította téli hónapokban. Egészen varázslatos tud lenni az alpesi tavasz vagy ősz, fantasztikus színek a pályákon kívül, szokatlan illatok a levegőben, melyek egészen mások, mint amit a téli ittlétkor megszokott az ember. Ráadásul a pályán kívül rengeteg olyan alternatív kikapcsolódási lehetőség vár ránk, amire télen nincs lehetőségünk. Kipróbálhatjuk a raftingolást, túrázhatunk a csodálatos környezetben hótalp vagy sífutóléc nélkül, a mountain bike szerelmesei is túrázhatnak, vagy akár egy komoly downhill terepen tehetik próbára magukat, sőt, az alpesi tavakon szörfözni és vitorlázni is lehet ebben az időszakban. Győzzön tehát válogatni az ember - ha marad még a sízés mellett ereje - a programok közül. A szállások ilyenkor, szezonon kívül ráadásul jóval olcsóbbak - kivéve persze a kifejezetten gleccser mellé épült pályaszállásokat - mint a téli hónapokban, sokszor egészen közel a síterephez találhatunk fél- vagy akár harmad áron szállást, és némi autózás vagy buszozás után így is hamar csatolhatjuk a léceket.

Ami a reklámokból kimarad

Aki sokat utazik távolabbi terepekre, annak nem okoz nagy meglepetést, de a közeli régiókhoz szokott sízőknek bizony érdemes tudni, hogy a jó gleccsersízéshez messzebbre kell utazni, jellemzően legalább Tirolig, mint egy normál, téli kiruccanáshoz. Ez persze sokakat nem tántorít el, de érdemes tudni, hogy legalább 5-600 kilométeres utazással kell számolni.

A napos sízésnek és magas hőmérsékletnek a legtöbben örülünk, ám ennek egyenes következménye, hogy délutánra vizesedik a hó, és helyenként már-már vízisízünk, mint síelünk - főleg a pálya alsóbb részein. Ez természetesen fokozottan igaz a nyári hónapokra, ahogy egyre jobban haladunk az őszbe, és csökken a hőmérséklet, egyre kevésbé zavaró a jelenség.

A pályák hossza és szélessége a gleccser kiterjedéséhez kötött, ezért sok esetben rövidebb és kisebb területen síelhetünk, mint a téli hónapokban. A katalógusokban hirdetett kilométerek és pályák sokszor a téli állapotot mutatják, ezért nem árt előre érdeklődni, hogy ez megfelelő hó híján mennyire csökken le, és mennyi a gleccseren besízhető terület, nehogy csalódás érjen minket a megérkezéskor. A pályán kívüli élet, a freeride és a szűzhó világa - ami télen sokakat vonz - a gleccseren életveszélyes játék lehet a gleccserhasadékok miatt. Ezért azok, akik a pályán kívül érzik jól magukat, inkább a téli hónapokra időzítsék a sí- és snowboard túrát, mert a gleccseren a megszokottnál is többet kockáztatnak, ha a pályán kívül merészkednek. A tavasztól őszig itt edző profik miatt sajnos több helyen lezárt pályaszakaszok vannak, emiatt sajnos csökkenhet a besízhető terület a pályákon is.

A gleccserek legtöbbje északi fekvésű, és magasan található, jellemzően 2000-2500 méter fölött. Ez sok esetben együtt jár a szeles, viharos időjárással, ezért számoljunk vele, hogy erős szél esetén a felvonók akár egész nap is állhatnak, így kieshet 1-2 nap a túrából. Ilyenkor jön jól a számos alternatív programlehetőség, akár a komoly szélben egy jó szörfözés a helyi alpesi tavakon, vagy egy túrázás az erdőben.

Amikor kék ég és napsütés vár minket a pályán, akkor is érdemes fokozottan odafigyelni, nehogy pórul járjunk, hiszen a téli hónapokhoz képest sokkal jobban éget a nap ilyenkor. Érdemes jól felszerelkezni magas faktoros napvédő krémmel, és figyeljünk oda a folyadékpótlásra is, hiszen a melegben, napon sportolva könnyen kiszáradhatunk! A síterephez jutás is általában körülményesebb, mint télen, autóval hosszú szerpentinút vezet rendszerint a felvonókhoz, sok helyen alternatívaként gleccservasúttal (Mölltal, Pitztal), illetve kabinos lifttel (Hintertux, Kaprun) kell számolnunk, mely megnöveli a szállástól a felvonókhoz jutás idejét.

Kalandra fel!

A gleccsersízés tehát egy fantasztikus élmény egyedülálló környezetben, de sok szokatlan körülmény és bosszúság forrása is lehet. Szerencsére választékból nincs hiány, az alábbi linkre kattintva megtekinthető egy lista az európai gleccserterepekből:

https://sielok.hu/sitereplista/kontinens/europa/gleccser/1/rendalthighcsokk/