Nos, Viktor ezt télen sem hagyja abba, lécet csatol és a hóban is hetente háromszor teszi meg a kb. 5 kilométeres távot. Tavaly készítettek róla egy filmet "Szabadság a teher alatt" (Freedom Under Weight) címmel, amely díjat nyert a híres banffi hegyi filmek fesztiválján. Gondosan összeállított csomagja kb. 65 kilót nyomhat, tetején sílécekkel rögzítve. Van benne több rekesz sör, kenyér, üvegekben káposztasaláta, hatalmas sajt és vajdarabok, csokoládé és elvileg bármit felcipel, amire fenn szükség lehet. Egy átlagos ember felállni sem tudna ezzel a súllyal, nemhogy sítalpakon felvinni a házba.
Viktort mindenki ismeri errefelé. Több mint harminc éve mindig ugyanazon az úton viszi fel a rakományt, télen-nyáron. Évente kb. 180 alkalommal küzdi le ezzel a hatalmas teherrel az 1200 méteres szintkülönbséget. Kiszámolták, hogy annyit cipelt már, hogy azzal 465-ször megmászhatta volna az Everestet tengerszintről indulva. Az átlagos túrázó kb. 10-20 kilós zsákot cipel, Viktor legalább 60 kilósat, vagy néha a dupláját is. Egy óra alatt nyolcszor több kalóriát éget el mint az átlagtúrázó. Sebessége változó, néha fél nap alatt sikerül felérnie.
Az amerikaiak csak síelő öszvérnek nevezték Viktort, ahogy a majdnem kétméteres farácsos hordószerkezetéhez kötözött teherrel közlekedik. Csak két kis zseb lóg ki két oldalt, egyik a víznek, másik pedig a mobil telefonnak. A súly annyira leterheli, hogy csak a közvetlenül előtte lévő egy-két métert látja. Amint felért a rakománnyal már csúszik is vissza.
Megszállottságát hűen jellemzi, hogy amikor legutóbb 2000-ben lavina rombolta le a menedékházat saját hátán vitte le a törmelékeket a hegyről és cipelte föl az újjáépítéshez szükséges anyagokat. Nem volt hajlandó igénybe venni a helikopteres segítséget.