A síterep átadása nem ment zökkenőmentesen. Már 1947-ben elkezdték építeni a pályákat és a liftet, de novemberben akkora havazás zúdult a környékre, hogy az egész építkezést le kellett állítani és csak a következő évre készültek el. 1948 végén mindenki lázasan várta a nyitást, de a természet megint gonosz tréfát űzött a helyiekkel, ezúttal a hóesés maradt el. Mivel akkoriban még nem volt jellemző a hóágyúk használata, így január végéig kellet várni, amikorra is ideális körülmények fogadták a síelőket. Az átadási ünnepséget ettől függetlenül már decemberben megtartották.
A síterep büszkesége az egyszemélyes ülőlift, amely a nyitás óta szolgálja a vendégeket. Ma már múzeumi ritkaságnak számít. Az 58 éves liftet jövőre tervezik teljesen felújítani, bár ezzel kapcsolatban vannak még viták a tulajdonosok között. Sokan szeretnék megtartani továbbra is egyszemélyes, de modern liftként - már csak hagyománytiszteletből is. Mások inkább egy többülésest szeretnének helyette. Az is szempont, hogy az együléses a hasznosságához viszonyítva túlságosan sokba kerülne.
A mellékelt képen a híres együléses lift, a Single átadása látható, amelyet az akkori kormányzó és szépségkirálynő közösen "helyezett üzembe". A fénykép a vermonti símúzeumban tekinthető meg.