Magyar induló a világhírű freeride síversenyen

Eddig Chamonix-ban rendezték a versenyt, de tavaly elmaradt és az idén új volt a helyszín és a formátum. Monte Rosa sziklás hegyei, 20 meghívott rider: 15 pro + 5 újonc. Én voltam az egyik újonc, sokat tanultam. A srácok 15 méteres ugrásból teljes természetességgel csúsznak tovább 100-zal az 50%-os hegyoldalon. Pontozó bírók nincsenek, a riderek maguk értékelték egymás futamát esténként videóról visszanézve (egy sör mellett).

Öt klasszikus pontozási szempont van: útvonal, ritmus, kontroll, agresszivitás, és technika. Kontroll a legszigorúbb, ha valakinek leér a feneke = teljes kontrollvesztés. Hiába ugrassz 25 métert, ha nem tökéletes az érkezés, akkor már csak 1 pontot kaphatsz a tízből.

Hóviszonyok: a verseny időpontjának egy kéthónapos intervallum volt megadva, hogy majd a legjobb hóviszonyok esetén rendezzék meg. Esett is 2 hétig a verseny előtt. A tervezett helyszíneken néhány lavinát lerobbantottak a biztonságunk érdekében. Majd esett még 30-40cm porhó. Ideális viszonyok után összehívták a versenyzőket. Verseny előtti nap azonban jött a szél és a legtöbb helyen kérgesre fújta a havat. Az első napi pályán egyenetlen, kérges havon mentünk. Hol beszakadt, hol nem. Szerencsére a 2. és 3. napon már sikerült találni jó havat, így kicsit megnyugodtunk az első napi körülmények után.

1. nap
A csúcs tövében mindenki egy órát szemlélte a "pályát", 800m szintkülönbség (egy szuszra hosszúúúúú). Távcsövekkel tervezgették az útvonalukat. Helikopterrel felvitték a csapatot a csúcsra. A sziklarengetegben se lentről, se fentről nem lehetett belátni rendesen a pályát: helyenként kitakarták a hófoltokat a nagy sziklák.

Elsőnek elindult Jan (SLO) és hatalmas lavina indult el vele. A hegy levált körülötte. Láttuk, hogy egyensúlyozik és eltűnik a hóban, majd átbukik a sziklafalon. Eltűnt, izgultunk érte és vártunk. Leesett egy 30m-es sziklafalon és sikerült talpon maradnia. Ha elesik, meghal. Láttuk kicsit később, ahogy elcsúszik a sziklafal alól, teljesen ernyedten egy kanyar nélkül,"sokkot kapott". Este megünnepeltük az újjászületését. A hegyimentők megnyugtatták, hogy nem volt sok esélye, viszont annál több szerencséje.

Nagyon hosszú volt a pálya, így többen, a bevállalósok közül eltévedtek a sziklarengetegben. Volt, aki 10 percet várt, amíg rászánta magát egy 20 méteres ugrásra. Az érkező kemény volt! Már itt láttunk szép útvonalakat, de a versenyzők jó része még óvatosabb volt. Jómagam is a lehető legbiztonságosabb útvonalon jöttem le kis ugrásokkal. Nagy hatással volt mindenkire a lavina...
Első nap délután a forgatáson ketten lesérültek.

2. nap
Két futam is volt. Ideális helyszín, 700m szintkülönbség. Gyönyörű sziklaugrások, szaltók, és lehetetlen útvonalak. Az olasz Jacopo (courmayeur-i hegyi vezeto) szép sziklamászó útvonalon síelt le. Már én is többet vállaltam: ugrásokat, egy meredek szakaszt (55%), és egy előre szaltót. A szaltóból sarokra érkeztem és leoldott a kötésem, így fenéken csúsztam a pálya hátralévő kilaposodó szakaszán a léceim után. Vicces volt. Jókat röhögtünk, amikor este visszanéztük a pontozásnál.

Sajnos a hó alatt még gyakran fogtunk köveket, így látványos cigánykerekeket lehetett látni látszólag ártalmatlan szakaszokon. Egy ilyen esetben a francia William olyat benyomott magának, hogy a hátralévő napokban sem látott, úgy bedagadt a szeme. De versenyzett tovább egy szemmel.

A másik esélyest, a cseh Robin-t a helikopter mókázta meg. A ZAG lécét lefújta a hegytetőről (50m zuhanás után összetörött). Így szokatlan kölcsönlécekkel folytatta a versenyt. Pedig én neki adtam volna az első díjat.

3. nap
Rövidebb lejtő kiélezve az ugrásokra. A chamonix-i Sebastien végig pattogta az utat: ugrott, ugrott és ugrott. Összesen nem kanyarodott négyet a 400m szintkülönbségen. Nagy ugrásokat láthattunk és persze látványos eséseket. Itt ugrottam én is a legnagyobbakat. Meg is előztem két tagot és elneveztek Flying Fox-nak, állítván, hogy hasonlítok a dzsekimen lévő rókafejre.
Este persze hatalmas záró buli, ahol még a tűzoltótömlő is bulizott velünk.

Láthattunk a versenyen mindenféle veszélyes dolgot, amit már a legdurvább extrémfilmeken bemutattak, de élőben nagy élmény volt. A francia William meghívott magához Tignes-be, hogy megmutassa a legdurvább csuszásokat otthon. Megnéztem. Betörött az orrom és sántikálok még most is...