II. János Pál pápa titkos olasz síelései

II. János Pál egykori titkára, Stanislaw Dziwisz bíboros hamarosan megjelenteti visszaemlékezéseit a lengyel pápáról, amelyben részletesen ír arról, hogyan próbáltak meg a tömegben elvegyülve, felismerhetetlenül síelni az olasz hegyekben. Dziwisz új könyvéből már néhány részlet napvilágot látott katolikus hírforrásokban és a Vatikánhoz közeli római újságban, az Il Messaggero-ban.

Először 1981 telén merült fel annak az ötlete, hogy elinduljanak síelni. A pápa biztos volt benne, hogy ezt nem néznék jó szemmel és csak kellemetlen biztonsági intézkedések árán lehetne megvalósítani, ezért kénytelenek voltak a vatikáni méltóságokra vigyázó Svájci Gárda figyelmét kijátszva 'kiszökni'.

A Castel Gandolfo nevű téli rezidencián úgy döntöttek, hogy kölcsönkérik az egyik helyi pap autóját. A Szentatyát beültették a hátsó ülésre, és az ellenőrzéskor kifelé hatalmas újság mögé bújtatták. Aztán szép lassan, testőrök és kíséret nélkül, a közlekedési szabályok teljes betartásával elutaztak Ovindoli síterepére.

A pápa síruhában, sapkában és napszemüvegben könnyen el tudott bújni a tömegben. Ugyanúgy sorban állt a lifteknél mint bárki más, és éveken át mégsem ismerte fel senki. Titkára szerint fantasztikusan élvezte, hogy egész nap egyedül síelhetett, legtöbbször azokat a pályákat választotta, ahol legkisebb volt a tömeg.

Persze előbb-utóbb kitudódott a dolog. A pápa nagy meglepetésére egy 10 éves sífutó fiú ismerte fel őt először, amikor útbaigazítást kért kísérőitől, akik éppen arra a lejtőre mutattak, ahonnan a pápa csúszott le. Később már megromlott egészségügyi állapota miatt nem tudott elutazni síelni, de szívesen töltötte szabadidejét a havas csúcsok között.

Az olaszok nagy tiszteletben tartják a pápa hegyek és síelés iránti vonzalmát. A kedvenc hegységében hegycsúcsot, kedvenc síterepén pedig sípályát neveztek el róla.