A franciáknak igen közeli emlékei vannak arról, hogy milyen is egy katasztrofális szezon. Az utóbbi évtizedekben mindig volt legalább egy szinte teljesen hómentes tél, így ha nem érkezik meg az első nagyobb havazás december elejére, akkor bizony egyből beugranak a 1989/1990-es vagy a 2000/2001-es szezon képei a fekete domboldalakról. Szerencsére az idei december átlagosan tette a dolgát és nem kellett nagyot csalódniuk a helyieknek, az ünnepekre már lehetett csúszkálni.
A magasabban fekvő síterepekre az Észak-Alpokban január végére megérkezett az első nagyobb havazás és a szezon további részében már nem volt gond a hóval. A legmagasabban fekvő síterepek még a jelenlegi kora nyári időjárásban is üzemelnek, és a legtöbbjük csak május 8-án zár be.
Régiónként vizsgálódva, nézzük először a legtávolabbi régió a Pireneusok pályáit. Az idei szezon itt a tipikus példája annak, hogy az időjárás nem működött együtt a síterepekkel. Hó esett ugyan, a mennyiséggel sem volt gond a magasabb régiókban, csak nem akkor, amikor kellett volna. A kiemelten fontos időszakokban - Karácsony és február - pont nem esett, így a februári bevételek 30 százalékkal csökkentek a nem túl acélos tavalyi szezonhoz viszonyítva is.
A Pireneusok alacsonyabban fekvő síterepei hasonlóan a Vogézek, a Massive Central vagy Jura régió számos alacsonyan fekvő síterepeihez hóhiány miatt az egész szezonban zárva maradtak. Az említett régiók magasabban fekvő pályái az előzetes számítások szerint kb. 30 százalékos veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni az idén.
A Déli-Alpok az utóbbi időben egyre népszerűbb lett honfitársaink körében, bár az időjárás az utóbbi szezonokban már sok gondot okozott errefelé. Az idei félelmek szerencsére nem igazolódtak be teljesen, köszönhetően a remek február-márciusi időszaknak, amely sokat segített abban, hogy csak 10 százalékos bevételcsökkenést kelljen elviselniük a síterep üzemeltetőknek. Negatívumok itt is voltak, pl. a Gap melletti Ceuse síterep egész szezonban nem tudott kinyitni, így az idei nyáron nagyszabású hóágyúvásárlásba fognak.
Az elmúlt szezon legfontosabb tanulsága itt is a hóágyúk segítsége vagy hiánya. Nagyon sokan azon a véleményen vannak, hogy a szezont a hóágyúk mentették meg az idén Franciaországban. A havas napok száma az idei szezonban átlagosan 10 százalékkal csökkent, de az üzemeltetők szerint hóágyúzás nélkül ez akár a 30 százalékot is meghaladhatta volna.
A hóágyúzás feltételeinek javítását a franciák kiemelt kérdésként kezelik az idén. A síterepek parlamenti képviselői folyamatosan tárgyalnak az illetékes minisztériumok képviselővel, mivel ez a kérdés jelentősen befolyásolhatja a francia síterepek jövőjét és versenyképességét az Alpok más országaival szemben.
Jelenleg a francia pályák 18 százaléka hóágyúzható, és ezzel a kapacitással jelentősen az osztrák és olasz síterepek mögött kullognak. A tavalyi szezonban a sípályák fejlesztésére szánt 156 millió euró nagy részét új liftekre költötték. Az idei szezonban várhatóan jóval több jut majd a hóágyúzásra. Csak az Észak-Alpokban húsz új víztározó építését tervezik a következő szezonra.
Az Észak-Alpok régió az idén jelentős hasznot húzott az alacsonyan fekvő síterepek gondjaiból, de ez is csak arra volt elég, hogy minimális veszteséggel zárják az idei szezont. Az itt található 14 nagy síterep termelte ki a francia bevételeknek a felét, főleg a február-márciusi időszak kedvező hóviszonyai voltak jótékony hatással a bevételekre.
Az idei szezon francia fejlesztései, mint az Alpok többi országában (és Magyarországon is) arról szól majd, hogy minél több hóágyút lehessen üzemeltetni. A hat milliárd eurósra becsült francia téli turizmus életben maradása szempontjából életbevágóan fontos lesz, hogy az állam támogatja-e kamatmentes kölcsönökkel a mesterséges havazás feltételeinek javítását, és a természetvédők várhatóan kemény ellenállása ellenére mi valósul meg az eredeti tervekből.