Sokan elgondolkoztak már azon, hogy mekkora üzlet egy síterep üzemeltetése? Mennyibe kerül a hóágyúzás, vagy a liftek üzemeltetése? Mennyi bérletet kell eladni egy nap, hogy az a nap ne legyen veszteséges. Az egyik legjobb svájci síterep közzétette a napi költségeit. Hát, nem olcsó az élet…
Arosa-Lenzerheide
290 ezer svájci frank, vagyis körülbelül 84 millió forint. Átlagosan ennyibe kerül egy nap üzemeltetés a svájci Arosa-Lenzerheide síterepén. A helyi SRF tudósítása alapján végigjárjuk, miből jön össze ez a hatalmas összeg.
A legnagyobb tétel a liftek üzemeltetése. Főszezonban 40 lift üzemel, megállás nélkül, napi nyolc órán keresztül. A teljes napi rezsinek körülbelül a felét viszi el a liftek üzemeltetése, a síterep adatai szerint ez az összeg 140 ezer svájci frank.
Sok pénzt visz el a síterep üzemeltetése
A legfontosabb tétel a hóágyúzás. Nem ez viszi el a legtöbb pénzt, de ezen nem lehet spórolni. Hóágyúzás nélkül már itt is csak korlátozottan lehetne síelni. A hóágyúzás becsült napi költsége (energia, víz, stb.) 25-30 ezer frank naponta.
Ha már behavazták a pályákat, akkor mehetnek a ratrakok. A ratrakok pedig zabálják az üzemanyagot. A dízelfogyasztás napi költsége 43 ezer frank.
Külön kell még költeni a pályakarbantartás egyéb elemeire, a lavinák elleni védekezésre, a pályák biztonságának fenntartására, ez napi 25 ezer frankot visz el.
Ezen kívül felmerülnek marketing és informatikai költségek, valamint a sípályák bérleti díjának kifizetése a tulajdonosok felé. (A legtöbb síterep csak bérbe veszi a pályákat télre a tulajdonosoktól, többnyire a helyi gazdáktól, ezek a pályák nem a síterepek tulajdonában állnak) Erre naponta 52 ezer frankot számol a síterep.
Itt a számla tételesen... (Kép: http://www.srf.ch)
A síterepen a legdrágább napijegy 69 frankba kerül, egy hatnapos bérlet fajlagosan 55 frankba kerül naponta. Ha az egyéb kedvezményes jegyekkel (nyugdíjas, diák és gyermek) ellensúlyozott átlagárat vesszük, pl. körülbelül 50 frank/nap, akkor körülbelül 5800 vendégnél lehet nullszaldós a síterep. Ez természetesen csak játék a számokkal, csak becsülni lehet az arányokat.
Az egyik legnagyobb tétel, ami itt nem szerepel az a beruházások visszafizetésének költsége.
Egy síterepnek folyamatosan fejlődnie kell, különben lemarad a versenyben. Új liftek, új pályák, új attrakciók. Ezekre a beruházásokra vagy hitelt kell felvenni, és akkor kamatostul vissza kell fizetni, vagy saját pénzből kell megvalósítani, de akkor meg kell rá termelni a pénzt.
A gépek berendezések amortizációjáról ne is beszéljünk...
Szóval a cikkben szereplő költségek szerintem csak a felét teszik ki a költségeknek.
A cikkíró viszont nem számolt az egyéb bevételekkel, amik a fogyasztásból jönnek (étel, ital, stb.). Ezek legalább annyit, ha nem többet hoznak a konyhára, mint az eladott bérletek.
Igen, biztosan vannak egyéb bevételek, vendéglátásból is, de abban nem vagyok biztos, hogy a pálya melletti hütték nagy része a síterep-üzemeltetőkhöz tartozna, onnan bevételük származna.
Pont ez a síterep fejlesztett nagy ütemben az előző években, a banki törlesztések tételt én sem találom, (+sok egyéb mást, alkalmazottak bére, stb.) de gondolom nem kötnek minden üzleti titkot az orrunkra.
Valószínűleg az eredeti cikk célja a nagyságrendek érzékeltetése, hogy ilyen költségek, ilyen bérletárakat eredményeznek.
Csatlakoznék az előttem szólóhoz, ez elég felületes számítás, nagyon sok állandó és fajlagos költség felmerül még, ugyanakkor extra bevétel, állami támogatás, pályázati lehetőség, regionális fejlesztési lehetőség és adókedvezmény. Sokszor gondolkodtam felvonóban ülve, hogy mekkora költség lehet egy ilyen liftrendszert kiépíteni, megkockáztatom, hogy több millió (akár 10 millió) euró/frank. Szóval egy sípályának szerintem nem a napi üzemeltetés a legnagyobb költsége, hanem inkább a teljes bekerülési érték és annak ugye van egy tervezett megtérülési ideje is. Majdnem mindegy, hogy hitelből van vagy befektetésből egyikre kamatot másikra profitot kell kalkulálni.
Szerintem rohadt jó a cikk! Nem tudom miért várjuk el egy sítereptől a könyveibe való betekintést? Számomra lejött mit akar a cikk írója bemutatni.
A beruházás költségeit meg nagyon helyesen külön kell kezelni a működéstől. Igaz, hogy sokba kerül az eszköz finanszírozás, de ne felejtsük el, hogy ezzel együtt az üzemeltető cég értéke is növekszik.
Mármint arra célzok, hogy egy sílift építése, vagy a hóágyú rendszer fejlesztése értéknövelő beruházás, nem pedig karácsonyi ajándékra felvett személyi hitel...
A beruházásokat pl. Ausztriában sokszor nem csak önerőből kell megvalósítani, hanem a tartomány, állam, illetve érdekelt önkormányzatok is fizetnek, van, hogy 10 milliós liftnél 1/3 az önerő.
A pálya melletti hütték témához: vannak olyan síterepek, ahol a hütték jó (nagy) része a síterephez tartozik, ilyen pl. Kaprun, vagy Zell am See. De, ha egy kicsit messze megyünk, akkor Grandvalira (Andorra). Bár inkább a fordítottja igaz a legtöbb helyen.
Én is megnéztem egy síterepet, de nem síztem.
Német,francia,osztrák síterepekkel nem lehet összehasonlitani. Költségek?Szállodák, éttermek... ékszerboltok! Kb.dupla árak,csodák. Senki ne gondolja,hogy az egész veszteséges! K.János
Keresés
43 cm
Az egyik legnagyobb tétel, ami itt nem szerepel az a beruházások visszafizetésének költsége.
Egy síterepnek folyamatosan fejlődnie kell, különben lemarad a versenyben. Új liftek, új pályák, új attrakciók. Ezekre a beruházásokra vagy hitelt kell felvenni, és akkor kamatostul vissza kell fizetni, vagy saját pénzből kell megvalósítani, de akkor meg kell rá termelni a pénzt.
A gépek berendezések amortizációjáról ne is beszéljünk...
Szóval a cikkben szereplő költségek szerintem csak a felét teszik ki a költségeknek.
A cikkíró viszont nem számolt az egyéb bevételekkel, amik a fogyasztásból jönnek (étel, ital, stb.). Ezek legalább annyit, ha nem többet hoznak a konyhára, mint az eladott bérletek.