Újra síugrósáncot építenének Bécsben

A sícsarnokkal ellentétben Michael Häupl polgármester igencsak szorgalmazza, hogy Bécsben épüljön egy síugrósánc, és újra komoly versenyeket rendezhetnének, hiszen a semmeringi női alpesi VK futamok népszerűsége is bebizonyította, hogy a környéken élők szeretik a téli sportokat.

A jelentősebb síugró versenyek közül például Oslo (Holmenkollen) és Innsbruck is a város központjához közel rendez versenyt, Bécs is ezt szeretné, „jó ötlet közel hozni a nézőkhöz a magas színvonalú versenysportot.”

Lassan harmincegy éve, utoljára 1978. február 19-én rendeztek síugróversenyt Bécsben, az akkori győztes egy 42, illetve 43 méteres ugrásokkal nyerte meg a búcsúviadalt. Azóta nem használták az Ober St. Veit városrészben található Himmelhof sáncot. Korábban három sánc is üzemelt Bécsben, de az említett Himmelhofon található építmény volt a legismertebb.

A sáncot 1948-ban kezdték építeni, és már 1949 januárjában megrendezhették az első versenyt. A népszerűségét 1953-ban érte el, amikor 20 000 néző előtt rendeztek versenyt a Bécs Bajnoka címért.

Korábban, 1931-ben épült a Cobenzl sánc, ahol már ebben az évben nemzetközi versenyeket rendeztek húszezer néző előtt, amelyet a győztes egy 40 méteres ugrással nyert meg. 1940-ben kibővítették a sáncot, és már hatvan méteres ugrásokat is láthatott a közönség. A város harmadik sáncát 1940-ben építették a Hadersorf-Weidlingau részen. Erről a sáncról lehetett a legnagyobbakat ugrani, nem voltak ritkák a 70 méteres ugrások sem. A három „nagyobb” sánc mellett számos kisebb méretű sáncon is gyakorolhattak a helyiek.

Az utóbbi harminc évben többször is felvetődött egy modern sánc építésének a gondolata. Utoljára a bécsi Műszaki Egyetem tanulói készíttek terveket egy 90 méteres sánc építésére még 2002-ben. A sísánc megépítése Bécsben is jobbára a politika kezében van, politikusok – ha érdekeik megkívánják – időről-időre felmelegítik ezt a témát.