Egy osztrák síterep eladta az ülőliftjét, hogy kifizesse adósságait

h i r d e t é s

2020 enyhe tele erősen éreztette hatását a síterep (720 – 1078 m) gazdálkodásán. Csődközeli helyzetbe jutottak, egyre csak nőttek az adóságok. Bebizonyosodott, hogy a korábbi üzemeltetés hosszútávon már nem lehet fenntartható, ezért komoly változtatások mellett tették le a garast.

Az új koncepcióban mellőzték az üzemeltetés legdrágább tételeit, csökkentették a hóágyúzható felületet, és lemondtak az ülőlift üzemeltetéséről. Ez utóbbi eladása fontos szerepet játszott a pénzügyi egyensúly visszaállításában. Az idei szezonnak úgy indultak neki, hogy már előre kihirdettek, az ülőliftet semmilyen esetben sem indítják be. Ezzel jelentős energia és személyzeti költségeket spóroltak meg. Szezon közben pedig sikerült az ülőliftet értékesíteni. 480 ezer euróért egy lengyel síterepre kerül, az összeg pedig elég a felhalmozott adósságok kifizetésére.

Az új koncepció lényege, hogy a „családi síterep” megfogalmazás csak néhány rövidebb pályát jelent, amelyeket kizárólag húzóliftekkel szolgálnak ki. A hóágyúkat nem űzték el véglegesen. Egyrészt azért sem, mert ritka módon 2017-ben közösségi finanszírozással, a síterep szimpatizánsai gyűjtötték erre össze a pénzt, másrészt úgy ítélték meg, hogy a rövidebb pályák hóágyúzása még finanszírozható. Ezen felül a „vékonyabb havon” is űzhető téli sportok kerültek előtérbe, mint például a sítúrázás és a hótalpas kirándulások. Menetközben új ötletként megjelentek a szánkózók. A helyi klub szánkóit egy kisebb átalakítás után a csákányos lift viszi fel a dombra. A szánkózás annyira népszerű lett, hogy versenyeket is rendeztek az előző szezonban. Természetesen a bérletárak is jelentősen megváltoztak. A karcsúsított szolgáltatásokhoz igazítva csökkentek a bérletárak. Akik csak a fenti szolgáltatásokat szeretnék igénybe venni ezért napi 24 eurót (gyerekek csak 12-őt) fizetnek. Mivel a helyi közösség téli sportolása az egyik legfontosabb szempont, így a szezonbérlet 240 eurós (gyerekeknek 120 eurós) árával igen népszerűnek bizonyult.

Az első „megújított” szezonban 20 ezer bérletet adtak el, és újra nyereséggel zártak egy szezont. Az előző télen 67 napon át üzemeltek. Az üzemeltetők kiszámolták, hogy hóágyúk nélkül csak 12 napot tudtak volna üzemelni, vagyis a szezonban leállított ülőliftet csak ennyi napon keresztül tudták volna használni.

Bár még csak egy szezon telt el a síterep „újraindítása” óta, de a helyiek bizakodnak. Bebizonyosodott, hogy a munka utáni síelés és szánkózás népszerű tud lenni, a helyi gyerekeknek ismét lehetőségük van napközben megtanulni a síelés alapjait, pl. az egyik pályát három hideg decemberi nap alatt 50 cm vastagon be tudták havazni.