Sítörténelem: 97 éve nyílt meg Bécs fedett sípályája

1926-ban megépült az első fedett sípálya Londonban, amelyet azonnal követett a berlini. Természetesen Bécsben is eljátszottak a gondolattal. A közös pont, hogy egy londoni vegyész nagyon szeretett síelni és a teleket Kitzbühelben töltötte. A legenda szerint, amikor felsóhajtott, hogy miért nem lehet egész évben síelni, akkor az édesanyja csak ennyit mondott: „Fiam, vegyész vagy, találd ki.” Ki is találta, hogyan lehetne havat készíteni. Természetesen akkor még nem léteztek a mai modern, nagy teljesítményű hóágyúk, amelyek csak vízből tudnak havat gyártani. A választás a mosószódára esett, amelyből 152 tonnát gyártott egy alsó-ausztriai vegyi üzem. A szódát folyamatosan szállították a síterepre, 15-20 centiméter vastagon terítették, ebből állt a „hó” 65 %-a. A maradék 35% pedig egy vegyszerekkel telített folyadék, amelynek összetételét akkor sem reklámozták, ma pedig abszolút nem szeretnénk ilyenben síelni. A lényeg, hogy csodát művelt a szódával, „hófehér” és csúszós lett. Az egész nem került sokba, ha koszolódott a „hó”, akkor slaggal simán lemosták és jöhetett a következő adag. Ha valaki esett, a szódától nem lett nedves, nem olvadt rá a bőrére. A helyi humoristák azt ajánlották, hogy mindenki foltos ruhában menjen, és a síelés végére minden koszos ruhát kitisztít a mosószóda. 1924-ben a Nordwestbahnhof vasútállomáson megszűnt a forgalom. Az üres épület adott helyet a 4000 négyzetméteres „havas” területnek, ahol egy 20 méter „szintkülönbségű” pályát építettek a szánkósoknak és a síelőknek. Épült egy síugrósánc is, amely abban az időben népszerűnek számított, főleg, hogy a kor norvég világcsúcstartója Bécsbe házasodott és abban az évben ott oktatott. Az épületet teljesen kivilágították, egyszerre 300 vendég élvezhette a csúszást, vagy a felvonózást az elektromos meghajtású sílifttel.

A megnyitót 1927. november 27-én tartották, amely inkább arról maradt emlékezetes, hogy a beszédet tartó akkori bécsi polgármestert az átadás után megpróbálták lelőni. A merénylő nem volt gyakorlott, villamossal próbált menekülni, de a feldühödött tömeg elfogta és majdnem meglincselte, a csendőrök kivont kardokkal mentették meg az életét. Mai fejjel mondhatnánk, hogy a sikertelen merényletkísérlet jó reklámot hozott a „Hópalotának” (Schneepalast), de a bécsiek nem vitték túlzásba a lelkesedést. Inkább kimentek az akkor még létező környékbeli sípályákra és természetes havon csúsztak. A Schneepalast engedélye 1928 májusában lejárt, akkor bezárták, és véget ért a története.

(Forrás)