A hómotor avagy motoros szán története

Mivel a gumiabroncsok jégen, letaposott illetve porhóban, önmagukban meglehetősen korlátozott tapadást tudnak csak biztosítani így sem az irányítást, sem a meghajtást nem érdemes rájuk bízni, ha olyan gépjárművet szeretnénk, amelyet az előbb felsorolt terepviszonyok között akarunk használni. Kezdetben gépkocsik átalakításával oldották meg a havon való közlekedés problémáját, majd a későbbiekben elsőként a Bombardier vállalat kezdett sorozatban motoros szánokat gyártani 1937-ben.

Az első sorozatban gyártott típus a B7 nevet viselte és leginkább egy Citroen "kacsához" hasonlított, ezt követte a jóval nagyobb B12-es típus, amelynek sokoldalúságáról mi sem árulkodik jobban, hogy vontatóként, iskolabuszként, valamint rendőr és postás járműként is alkalmazták.

A gyártó (J. Armand Bombardier) régi álma azonban az egy-két személyes könnyű és olcsó motoros szán volt, ennek az elképzelésnek a mentén kézült el az első "Ski-Doo" fantázianevű jármű, amely olyan sikereket ért el, hogy a cég azóta is ezzel a márkanévvel készíti motoros szánjait.

Az idők során még három gyártó tudott betörni és sikeresen fennmaradni a motoros szánok piacán, a Yamaha, a Polaris és az Arctic Cat egyaránt kb. a hatvanas évek elejétől gyárt motoros szánokat.

Érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy a Yamaha gyárban a motorkerékpár tervező részleg kapta meg a motoros szán fejlesztését, mivel a tesztközpont közelében sem hegy, sem pedig hó nem volt található. Az első teszteket, amelyeknek során egy Bombardier motoros szánba építettek Yamaha kerékpármotort, a közeli tengerpart homokdűnéin végezték. A tesztelést csak később helyezték át Észak-Amerikába.

Az elv a gépkocsihoz hasonlóan a motoros szánoknál is a következő szerint alakult: első "kerék" - helyett sítalp felel az irányításért, a hátsó kerekeket pedig műanyag, illetve gumi hernyótalppal kiváltva gondoskodhatunk a megfelelő hajtásról. A szánok meghajtásához egyaránt alkalmaznak két, illetve négyütemű motorokat, jellemzően a négyütemű motorok a nagyobb teljesítményű szánokba kerülnek. A vízhűtés hőcserélő termosztátja a motoros szánon olyan kialakítással került elhelyezésre, hogy a menetszél mellett a folyamatosan felverődő hó is szabadon éri, ezáltal biztosítva a jó hatásfokú hűtést.

Az első irányító sítalpak nagy szilárdságú, kopásálló anyagokból készülnek, opcionálisan kis kerekek is szerelhetőek rájuk, amelyek a siklófelületből kiállva a siklást nem zavarják, de pl. hómentes betonúton átkelve ezeken gurulva a szán könnyen, a csúszótalpak roncsolódása nélkül manőverezhető. A siklótalpak és a meghajtó hernyótalp is erős és nagy kitérést lehetővé tevő egymástól független rugós felfüggesztésekre vannak rögzítve, mivel a többnyire egyenetlen terepen szinte lehetetlen lenne ezek nélkül a "nyeregben" maradni.

A szán testének elülső motorcsónakszerű lapos kiképzése, valamint a széles, nagy felületű meghajtó hernyótalp lehetővé teszi, hogy a szán mély hóban is könnyen csúszhasson, amikor a siklótalpak elsüllyednek. A meghajtó hernyótalpon széles, rugalmas redők találhatóak, amelyek puha porhóban is megfelelő tolóerőt tudnak biztosítani a szán számára. A felhasználás sajátosságaiból adódik, hogy a motor hűtése mellett gyakran annak fűtését is meg kell oldani a könnyebb indításhoz, illetve a lehető legegyszerűbb és legmegbízhatóbb, hidegtűrő megoldásokat kell alkalmazni a szán szerkezeti elemeinél (főleg a motornál).

A működés rendkívüli megbízhatóságát indokolja, hogy ezeket a járműveket gyakran a sarkkörön túl hosszú távú utazásokra is használják, amikor a tulajdonos az életét bízza a szánra, hiszen lakott településtől több száz kilométerre a farkasordító hidegben létfontosságú, hogy a szerkezet ne hagyja cserben gazdáját.

Szintén fontos jellemzői ezeknek a gépeknek, hogy fűthető üléssel, gázmarkolattal rendelkeznek, valamint a "motoros" kezét, lábát spoilerek, arcát plexi szélvédő védi a felverődő hótól és a hideg menetszéltől. A motoros szánokon természetesen a motorokhoz hasonlóan található első fényszóró, helyzetjelző, féklámpa és indexlámpa is, mivel az északi országokban (Kanada, Alaszka, Skandinávia illetve a hegyvidéki területek) ezek a járművek a mindennapi közlekedés eszközei.

Szintén található a motoros szánokon hátramenet funkció, amelyet azonban a gépkocsiktól eltérően, a sebességváltó hiánya miatt a motor leállításával, majd fordított irányba való elindításával (az indítómotor fordítva forog) oldanak meg leggyakrabban.

A hazai sízők motoros szánnal leggyakrabban a sípályákon találkozhatnak, a legtöbb síterepen ezekkel a járművekkel oldják meg a pálya személyzetének szállítását, valamint megkülönböztető jelzéssel ellátva ezek a járművek bonyolítják a sérült sízők elsősegélynyújtó helyre való szállítását is.

Természetesen a motoros szán elterjedt, mint szabadidős sporteszköz is, számos versenyt rendeznek ma már ezekkel a gépekkel, talán a leglátványosabb az ún.: "up to hill" verseny, amelynek során meredek hegyoldalra kell felkaptatni minél nagyobb magasságba. Ezenkívül vannak több résztvevős kör - cross illetve maratoni túra és tájékozódási versenyek is.

Elterjedésének köszönhetően egyre gyakrabban találhatjuk meg a nagyobb síközpontok szolgáltatásai között a vezetett nappali/éjszakai motoros szán túrákat, amelyek során magunk is kipróbálhatjuk ennek a járműnek különleges élményt jelentő vezetését.