Gyarmati Panka és Szigeti Viktor interjú

Hogy és mikor indultatok el a lejtőn (szánkó, síléc, deszka)? :)

Gyarmati Panka:
Mint minden kisgyereknek, nekem is szánkóval kezdődött a "pályafutásom", utána - 3 évesen - jött a sí. Akkor még csak telelés szintjén jártunk ki Ausztriába a családdal évente kb. egy hétre.

Szigeti Viktor:
Én a szerencsések közé tartoztam, mert apukám síugró volt, ezért 3 éves koromban elkezdhettem síelgetni. Egy ideig én is síelő szerettem volna lenni. Majd 2000 körül voltunk ismerősökkel síelni és volt velük két snowboardos srác is - utána következő ősszel mondtam is apunak, hogy szeretnék egy snowboardot, amire ő csak annyit válaszolt, hogy "ha lesz ilyen kis méretben akkor megkapod, de ezt kötve hiszem..". Erre a sorok között egy felső polcon megláttam az első lapomat. Egy évig nem is nagyon kísérleteztem vele, mert nem annyira ment, de egy évre rá már jobban ráéreztem és azóta is snowboardozom.

Mikor volt az első versenyetek?

Gyarmati Panka:
Az első versenyem a Kékestetőn volt a Fundango rendezésében, egy héttel előtte ugrottam először ugratón. Ott ismertem meg többek között Bertha Ákost, aki később tanítgatott, úgymond "edzőm volt" - és persze belecsöppentem a snowboardosok világába. Szigeti Viktor:
2005-ben indultam először, egy Ridehouse rendezte versenyen.

Miből áll a felkészülés/edzés?

Gyarmati Panka:
Az edzésem télen elsősorban snowboardból áll, emellett néha trambulin vagy konditermi edzések vannak (idén sok versenyzés miatt ezek sajnos jórészt elmaradtak :) ). Ha nincs hó, akkor napi 3 óra konditerem, futás, bicaj, játék (foci, kosárlabda), trambulin/torna és egyéb kondi- és koordinációs edzések.

Szigeti Viktor:
Sokat járok futni, biciklizni, ugróasztalozni és úszni is, ami mellé hetente azért egyszer-kétszer beiktatok konditermi edzést is. Ezeken kívül még a mentális tréninggel is próbálom fejleszteni magam, kisebb nagyobb sikerekkel.

Milyen élmények, izgalmak értek a junior VB-n?

Gyarmati Panka:
A VB-re 3-an (Szigi, én és egy bolgár osztálytársam) mentünk, a suli edzőjével. Nagyon meleg időt fogtunk ki, a hegyen is lehetett vagy 15 fok, ami fekete nagykabátban nem volt túlzottan kellemes. Sok ismerőssel futottunk össze a verseny helyszínén - persze sok új ember is volt - így nagyon jó hangulatban mentem fel a hegyre, és végre tudtam a haverokkal is csúszni. A park nagyon tetszett kívülről, viszont mikor kipróbáltuk, nagy gondot okoztak a nagy hőség miatt kialakult buckák. Harmadikként jutottam a döntőbe, ami nagyon nagy boldogság volt számomra, már önmagában az is, hogy benne vagyok a legjobb 12-ben, de mégis kihívást jelentett, hiszen meg akartam tartani ezt a helyet. A döntőn már eléggé izgultam, így az edző nem is engedte, hogy megnézzem a többieket, és az első kör után a pontszámomat sem. Megsúgták, hogy első helyen állok, erre persze még jobban izgulni kezdtem, hiszen a győzelem már a kapuban volt, és nem akartam elveszteni. A második kör után leérve a többiekhez gratuláltak a versenytársak, én persze el sem tudtam hinni, ez volt az első alkalom, hogy még el is érzékenyültem :). Az edző is nagyon örült, még pezsgőt is vett, ami igazából hihetetlen. A csúcspont pedig az volt, mikor a dobogó legfelső fokán a magyar himnuszt hallgattam.
Mindent összevetve nagyon sok jó emlékkel,élménnyel távozhattam.

Szigeti Viktor:
A junior VB-re sajnos sérültem mentem ki, ami miatt a motivációm kissé megcsappant. Odaérve láttam, hogy komoly helyen lesz a verseny, ráadásul az idő is jó volt, napsütés, meleg meg hasonlók. A félcső patent volt, és a versenyzők nagyon keményen nyomták benne.
Nem is nagyon izgultam, mert az első napi edzés után nyilvánvaló volt, hogy a japánok és az amerikaiak között fog eldőlni ez a menet. De azért a kitűzött körömet sikerült beadnom. A slopestyle-on sajnos nem így volt. Ott az első kvalifikációs körömet sajnos elrontottam, ami miatt kicsit elkenődtem, de jött Dominik, az edzőm, és megnyugtatott, hogy meg tudom csinálni, csak lazán. Szerencsére így is lett - sikerült ugyanis azt a kört végigcsinálnom, amit eddig soha életemben egy körben nem tudtam beadni, mert mindig valami közbejött.
Majd felérve láttam, hogy az én heat-emben második vagyok eddig. Majd láttuk hogy az egyik északi barátunk ment egy nagyon jó kört, így harmadik voltam már, de csak négy jutott be a döntőbe. A fináléban a fáradtság miatt sajnos elrontottam az első körömet, majd a másodikban is vétettem egy két kisebb hibát - így végül 12-ik lettem.
A végső helyezésnek igazából egyszerre örültem, és kicsit mérges és szomorú is voltam, hogy nem jött össze jobban. Milyen az élet a Schladmingi sísuliban?

Gyarmati Panka:
A tél kivételével az "unalmas" lenne a legjobb szó a kinti életre, hiszen mindennap ugyanaz program: suli, ebéd, edzés, vacsi, tanuló óra, alvás - és persze Schladming kis város, ha nincsenek turisták, akkor üres, és egyébként sincs az a nagy pörgés.

Szigeti Viktor:
Nehéz, de azért jó. Szerencsére a tanári kar eléggé rugalmas - a többiekhez hasonlóan - velem is, bár a vizsgaidőszakban eléggé stresszes tud lenni.

Mikor és mennyit vagytok Magyarországon?

Gyarmati Panka:
Magyarországon idén karácsonykor és február elején voltam (mert eltört a kezem), és persze most, hogy tavaszi szünet van. Szóval összesen 3-4 alkalommal.

Szigeti Viktor:
Nagyon keveset vagyok Magyarországon. Amikor valami elintéznivalóm van, akkor szoktam hazalátogatni.

Szerintetek milyen egy ideális nap a hegyen?

Gyarmati Panka:
Ideális nap a hegyen - jó kérdés :). Akkor kezdem reggeltől - arra ébredni hogy a hasamra süt a nap, majd mikor kinézek az ablakon, látom hogy megvolt az eredménye az éjszakai havazásnak. Felmenni a haverokkal vagy edzőtársakkal a hegyre, szűzhavazni, majd mikor már mindent kijártunk akkor bemenni a parkba - ami persze szépen meg van shapelve - és beadni (minimum) egy új trükköt. A napot pedig egy forraltborral zárni a hüttében. Mondjuk ez inkább egy álomnap, de azért remélem kielégítő a válasz. :)

Szigeti Viktor:
Minden nap ideális, csak úgy kell felfogni. De amúgy amikor minden ideális akkor lehet új trükköket gyakorolni. Az addigi trükköket meg lehet finomítani. Ami fő, hogy mindig érezd jól magad.

3 dolog, amire a legbüszkébbek vagytok eddigi pályafutásotok során?

Gyarmati Panka:
Legbüszkébb a VB és World Rookie Festen nyert aranyra vagyok; arra, hogy az eredmények ellenére is sikerül szerénynek maradnom és hogy már megpróbáltam a dupla backflipet, amit még egy lány sem adott be parkban - persze remélem, hogy én leszek az első.

Szigeti Viktor:
A backside 1080-ra, valamint a Felnőtt Világbajnokságon és a Junior Világbajnokságon elért helyezéseimre mindenképpen büszke vagyok.

Legdurvább trükk, ami eddig összejött?

Gyarmati Panka:
Legdurvább trükk talán a backside 720, de remélem jövőre a már említett dupla backflip lesz.

Szigeti Viktor:
Switch Frontside 1080, de már sikerült egy-két Dupla Corkot is leraknom.

Legnagyobb esés/sérülések?

Gyarmati Panka:
Inkább a legfájdalmasabb esést válaszolnám meg, mert legnagyobból sok van, de szerencsére sok edzés miatt mindenből fájdalom nélkül felállok :). Tavaly Olaszországban kiugrott a könyököm és 2 órát kellett még kocsikáznom, mire elértünk egy kórházba ahol visszarakták.

Szigeti Viktor:
Az elmúlt 5 évben sok mindenben volt részem (sajnos). 6-7 agyrázkódás között volt egy durvább, ahol 2 hétig egy sötét szobában ülhettem, és semmit nem tehettem - csak a fekvés és a legózás ment. Egy évvel ezután meg kellett műteni a jobb vállamat, mert a szalagok ellazultak a sok eséstől. Ezt egy könyökcsont-repedés követte, ami a könyök izmot nyomta, ezért kaptam egy hétre egy szép műanyag sínt. Most utoljára pedig ráestem egy korlátra Szlovákiában az edzésen - pontosabban sikerült öt gyakorló kört mennem és egyet elkezdtem, de az első korláton elakadtam és ráestem baloldalon a medencecsontomra. Mindez egy szép szombati napon történt, de én csak hétfőn mentem kórházba otthon, Schladmingban. Itt a már régi ismerős doktornő jól leszidott, hogy milyen ostoba voltam hogy nem mentem egyből el orvoshoz. Végül csináltak egy ultrahangot majd egy röntgent, és megnézték hogy minden rendben van-e az érzékelésemmel a lábamban. A gyakorlatokat végezve észrevették, hogy a fő ideget találtam el, ami mozgatja a teljes bal oldalamat, ezért kaptam egy nagy injekciót, hogy le ne bénuljak. Az ellátás után a doktornő elmondta hogy felelőtlen voltam, és hogy jobban vigyázzak magamra.

Kik a példaképeitek?

Gyarmati Panka:
Példaképem snowboardban Mark Mcmorris Red Bull rider, aki még csak 17 éves, de már egyebek közt Air&Style győztes, és az egyik (elsőként beadott) trouble cork "tulajdonosa". Emellett unokatestvérem, Gyarmati Zsófi és testvérem, Kata a legnagyobb példaképeim. Ők azok, akik kitartóan harcolnak a céljaikért, és el is érik azokat, megtalálták a középutat a szórakozás és a kemény munka között. Zsófi vokalista a Kerekes Bandnél (17éves), és célja hogy fogorvos legyen, Kata pedig Frankfurtban tanul ösztöndíjjal.

Szigeti Viktor:
Igazi példaképem nincsen, de felnézek minden jó snowboardosra.

Mik a hosszabb távú célok, hova szeretnétek eljutni versenyzésben?

Gyarmati Panka:
Legnagyobb célom az X-Games, és - amennyiben lesz - az olimpia slopestyle-ban. Emellett szeretném megnyerni a TTR World Ranking-et. Persze magasra tettem a lécet, de ezért nevezik őket céloknak. :)

Szigeti Viktor:
A célok között első helyen mindenképpen az Olimpia szerepel. De az X-Games-en és az Air & Style-on való részvételnek is nagyon tudnék örülni.

Mit üzentek a lelkes ifjú ridereknek?

Gyarmati Panka:
A fiataloknak azt üzenem, hogy ne adják fel, mert az elején persze nehéz a snowboard is, mint minden más, de utána hihetetlen érzés, és ez nem csak egy sport, hanem életmód is egyben.

Szigeti Viktor:
Még úgy érzem, hogy én is ifjúnak számítok, de a nálam fiatalabbaknak csak azt tudom üzenni, hogy csússzanak sokat, és sportnak tekintsék.

Köszönjük a válaszokat Panka és Szigi, további hasonlóan elképesztő sikereket és kitartást kívánunk a jövőben!

Fotók és szöveg: Horányi-Névy András
Az interjú a síelők.hu megbízásából készült.