Télen-nyáron havon: a síoktató, aki évi 300 napot tölt sícipőben

Hogyan kezdődött a világjárásod?

Az első „déli-földtekés” kaland Argentína volt, 9 téli szezont töltöttem az Andokban, egy Las Lenas nevű síterepen. Itt a tél kb. májustól októberig tart. Ez a világ egyik legjobb freeride terepe, sok gazdag turista jár ide az USA-ból, Kanadából és a világ minden tájáról. Érdekesség, hogy a resort tulajdonosa egy malajziai család, akik nem is járnak síelni, nekik ez csak egy „játszótér”, a szakmai vezetést egy megszállott helyi erőkből álló kis csapat, egy síimádó baráti kör végzi. Magashegyi környezetben vannak a pályák, 3400 a legmagasabb csúcs és több mint 300 kilométerre van a legközelebbi város. Nem messze van innen az a helyszín, ahol az „Életben maradtak” című filmet forgatták.

Milyen volt síoktatóként az életed Dél-Amerikában?

Szerettem Argentínában élni és dolgozni. Az Európában megtanult oktatói munkát folytattam, haladó szintű csoportokat tanítottam síelni, freeride-ozni, és természetesen sok magánórát is vállaltam. Két év betanulás után, amikor már jól ment spanyol nyelv, beiratkoztam a helyi guide + lavina technikai képzésekre, a síoktatói munkám mellett továbbképeztem magam, a lehető legmagasabb szintre. Itt szedtem fel a lavinákkal kapcsolatos mélyebb ismereteim is, amire alapozva ma már tematikus táborokat is szervezek síoktatók számára, valamint kiképző oktatóként is dolgozom.

Mi a legmagasabb szakmai szint, amit egy síoktató elérhet?

A képzési szinteket az SMSZ-ben (= Síoktatók Magyarországi Szövetsége) csillagokkal jelölik, ahol a négy csillag a maximum, és ezt koronázza meg a nemzetközileg elismert ISIA kártya. Erre a szintre csak azok a síoktatók tudnak eljutni, akik hivatásnak tekintik a szakmájukat és több évnyi munkát és tanulást tesznek bele hosszabb távon. Jelenleg 13-an vagyunk a kb. 1000 aktív síoktató közül ezen a legfelső szinten az SMSz-ben.

Miért hagytad el Argentínát 9 év után?

Szívesen maradtam volna még, mivel sok spanyol haverom volt, otthon éreztem magam, magas szintű szakmai munkát tudtam végezni, álomszép környezetben. Ráadásul többet is kerestem, mint télen Ausztriában, az ott töltött évek alatt sok visszatérő vendégem is volt Las Lenason. Viszont az ottani jövedelmem idén már nem tudtam volna hazahozni a katasztrofális gazdasági helyzet miatt. Jelenleg Argentínában 40%-os infláció, tilos dollárra váltani a helyi pénzt, pont olyan a helyzet, mint nálunk a kommunizmusban, amikor valutakártya volt. 35% azonnali adót számolnak fel, ha külföldi kártyával fizetsz, és hiába hozod el Európába a pesót, senki sem váltja be. Emiatt kellett országot váltanom, az elmúlt nyáron (ami ott tél) már Ausztráliában dolgoztam.

Milyen tapasztalatokat, élményeket szereztél Ausztráliában?

Ausztrália, és az egész déli félteke legnagyobb síparadicsomában, a Perisher Ski Resort nevű helyen dolgoztam 4 magyar síoktató társammal együtt. Ez egy igen hóbiztos hely, ahol relatív magas a páratartalom, ennek köszönhetően a hó hamar tömörödik és ratrakolás nélkül is azonnal síelhető. Tehát kevés hó is be tudja takarni a pályákat, és még extrémen enyhe időben is hosszú szezont lehet kihozni, ez fontos volt a választásban. A minimum négy hónapig tartó téli szezon garantált, lehet jól pénzt keresni, ha sok hó van akkor még többet. Ausztráliában is nagyon népszerű sport a síelés, dübörög a síbiznisz, van kereslet a drága szállásokra és oktatásra egyaránt. Amint leesik a hó, megtelnek a síiskolák vendégekkel. Feketézés kizárt, csak a helyi síiskolák dolgozói jogosultak oktatni a pályákon.

Mitől ilyen népszerű ott a síelés?

Ausztrália 25 millió lakosának 80%-a az óceán partján él. Ennek ellenére az ország 3. helyezett lett a téli olimpia éremversenyében és az elmúlt években ragyogó eredményeket értek el a sísportban. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy van egy iskolai program, melynek keretében sok gyerek megtanul síelni, az egyhetes táborokban a kapuk közötti síelést is tanulják és versenyeken vesznek részt. Ez a rendszer nagyon hatékony, egy egész generációt mozgat meg. A gyerekek kipróbálhatják az alpesi sí mellett a mogul, freestyle és síkrossz szakágakat valamint a snowboardot is, itt tűnnek fel a tehetségek, a jövő olimpikonjai. A többség pedig egyszerűen beleszeret a síelésbe, és később a családdal jár síelni.

Mennyibe kerül a síbérlet Ausztrália legnagyobb síterepén?

EPIC pass bérletet váltottam ki, ami egy amerikai találmány és elővételben olcsóbb mint egy kapruni szezonbérlet (850 amerikai dollár). Az egész világon terjeszkedő Vail Resorts sítársaság vásárolta fel irdatlan összegért az ausztrál Perisher síközpontot is, és az általuk kibocsátott EPIC szezonbérlet a legjobb ár/érték arányú konstrukció. Üzemeltetői oldalról kedvező, hogy egy cég kezében van a síterep üzemeltetése, a bérlés és az oktatás is, így a bérlet tulajdonosai a szolgáltatásokból kedvezményt is kapnak. A napijegy nagyon drága átszámolva több mint 60 ezer forintba kerül a főszezonban, ami itt a július és augusztus.

Milyen körülmények között éltél, hol laktál?

A Perisher Resort négy részből áll, az egyik része egy víztározó partján található, az egykori óváros pedig egy elárasztott területen, a víz alatt van. A vízerőmű miatt itt zajlott egykor a világ legnagyobb magaslati építkezése, kellett a munkásoknak a szállás és szórakozás, és ezért épült itt meg ez a hegyi város és a síközpont is. A síiskola itt bérel lakásokat a síoktatóknak. Lehet választani a tömegszállás jellegű olcsó és a jobb körülmények között, én az utóbbira kb. 300 ausztrál dollárt fizettem ki hetente. Már igénylek egy bizonyos szintű kényelmet ennyi év után.

Volt időd utazgatni is? Mennyit láttál Ausztráliából?

A síterep Sidney és Melbourne között fekszik, az óceánpart mindössze 2 óra autózásra van és Canberra is kb. 2 óra. Bejártuk a környék városait, voltam többször a fehér homokos óceán partján. Gyönyörű, hatalmas, egzotikus ország. Kicsit veszélyes a közlekedés, mert 100 méterenként ugrik ki egy kenguru az útra, és sok a vombat is (főleg naplemente idején), tele van az út széle állati tetemekkel. Utazásaimról szoktam kitenni képeket a Maugler nevű Instagram oldalamra, ha valakit érdekel, ott tud követni. Volt egy izgalmas lakóautós utazásunk Tasmániában is, erről is tettem ki képeket.

Említetted, hogy nem egyedül utaztál ki, hanem csapattársakkal. Kik ők?

Öt magyar síoktató dolgozott idén nyáron velem együtt Ausztráliában: Koloszár Balázs és Stummer András, akik az SMSZ democsapatban is társaim, Balogh Gergő sí- és szörfoktató is, vele Japánban is dolgoztunk korábban együtt, Szakony Szilvi, aki elsősorban freeride oktató, valamint Szende Lilla.

Elárulod, mennyit keres ott egy síoktató, érdemes nyáron földtekét váltani?

Míg Ausztriában általában fix havi fizetés + borravaló a jellemző, a fizetés Ausztráliában 100% azon múlik, hogy mennyit dolgozik, hány tanítványt oktat és hogy hányan térnek vissza hozzá. A kereset alapja tehát az órabér, ami a végzettség szintjéhez igazodik. Nekem 50 ausztrál dollár volt az órabérem, ehhez jött 14 dolláros pótlék a visszatérő vendégek esetén, szerencsére volt ilyen is bőven, ez mutatja legjobban a tanítványok elégedettségét. Itt tehát mindenki annyit keres, amennyit dolgozik, nincs garantált fix fizetés, az adózás pedig egyszerű. Elégedett voltam a keresetemmel, de sajnos az enyhe idő miatt a tervezettnél 3 héttel korábban bezárt a síterep, ez érzékenyen érintett.

Világjáró oktatóként hogyan látod a klímaváltozást, az időjárással kapcsolatos trendeket és ezek hatását a szakmádra?

Az Andokban, Ausztráliában és Japánban is érezhető a klímaváltozás, évről évre kevesebb a természetes hó. Európában is rossz a helyzet, a 2024-es február elment, ilyen korábban emlékeim szerint nem volt. Az elmúlt években egyértelmű volt a trend, hogy gyengébben lettek a telek, kevesebb hó esik, és ez mindkét földtekére igaz. Ez fenyegető ránk, síoktatókra nézve. Vannak kilengések, megnőttek az extrémitások az időjárásban. Ehhez kell alkalmazkodnunk.

Volt időközben három téli szezonod Japánban is, erről is mesélj!

Japán óriási élmény, totális kultúrsokk, teljesen más közeg. Két szezont Niseko, egyet pedig Hakuba síterepen töltöttem, ami a majmokkal való közös pezsgőfürdőzésről és a fantasztikus minőségű porhóról híres. Ezeket a terepeket azért választottam, mert itt télen soha nem olvad el a hó, hosszú, jól tervezhető a szezon. Bár ott is vannak felmelegedések, és tapasztaltuk, ha túl meleg lent van a városban, akkor kedvesebben jönnek fel a hegyre. A covid-járvány is itt ért el, szerencsére már túl vagyunk ezen.

Évente közel 300 napot töltesz sícipőben? Ezt hogy bírod?

Ez az egész munka legnehezebb része, a lábfejem életben tartása, megvédése a fagyástól, bőrbetegségektől. Saját magamon is kísérleteztem, hogy melyik kenőcs-mix a leghatásosabb és speciális tudást is szereztem „boot fitting”, azaz sícipő formázás témában. Erről is tartok már előadásokat szakmai körökben. Az év nagy részében freeride sícipőt hordok, ami sokkal kényelmesebb, mint a hagyományos sícipő, nem is beszélve a versenycipőkről.

Nem volt nagy a kísértés, hogy átállj inkább a snowboardra?

Nem, én a sízést imádom minden formában, a snowboard nem az én világom.

Van felszerelés szponzorod?

Ruházat terén igen. A Helly Hansen "nagykövete" lettem, ennek kapcsán több anyag (cikkek, interjúk, videó) is készültek és jelentek meg rólam freeride témában.

Hol és kiktől tanultál meg síelni?

Szüleim vittek el síelni gyerekkoromban, és a pályán kívüli szűzhó élvezete már akkor megérintett. Az egyetemi sítáborokban kaptam rá igazán a síelés ízére, amikor Vincze Márton oktató kezei alá kerültem a Magyar Egyetemi Sí Egyesületben. Ez meghatározta az életem.

Ezek szerint van más szakmád is, ha egyetemre jártál.

Igen, informatika szakon végeztem, de nem dolgoztam a szakmámban, az egyetem elvégzése után teljes gőzzel a síoktatásba vetettem magam. A havas élményeken kívül a szakmai rész is érdekelt, amikor volt lehetőségem, mindig képeztem magam. Már négy INTERSKI kongresszuson vettem részt, ahol előadásokat, workshopokat is tartottam lavinabiztonság, boot fitting, sérülés-megelőzés témában.

Sérülésed volt-e az elmúlt sok síelős év alatt?

Egy sípcsonttörésem volt, éppen a sícipő sétáló-módba való állítás miatt. Viszont sokat teszek a megelőzésért: rendszeresen erősítek szárazon is, funkcionális edzésekre járok és az életmódom úgy alakítom, ahogy egy sportolónak élnie kell. Igyekszem ezt a szemléletmódot is átadni a tanítványaimnak is.

Ausztriában kezdted az oktatást, nem vágysz vissza az Alpokba?

Osztrák síterepeken is megfordulok különböző események kapcsán, de azt láttam és hallottam, hogy eléggé felhígult a síoktató szakma. Van egy olyan trend mostanában, hogy a nyugat-európai országokban a tehetős szülők gyerekei a középiskola után utazgatnak pár évet a világban, kipróbálják magukat valamilyen érdekes területen, mielőtt egyetemre mennek. A szülők beíratják őket síoktató képzésre, 3 hét alatt elvégzik az Anwärter (segédoktató) szintet, amivel már el tudnak helyezkedni egy osztrák síiskolában. Sok holland fiatal járja ezt az utat. Ők megelégszenek a havi 800-1200 eurós keresettel, és mivel a szülők úgyis támogatják őket, ezzel letörik az árakat és sajnos a színvonalat is. A szakmaiság nem feltétlenül fontos számukra, és nem is igazán motiváltak, hiszen nem a teljesítményük alapján kapják a fizetést. A fiatalok életében ez csak egy epizód és szerintem emiatt sok a gyenge minőségű munkaerő, de amíg van rá kereslet, ez így működik is.

Hogyan tudna ez jobban működni?

Argentínában, Ausztráliában és Japánban egyaránt két dologgal motiválják a síoktatókat. Az egyik, hogy annál magasabb fizetést kapnak, minél magasabb szintű végzettséget érnek el (ez egyébként Ausztriában is így van), a másik pedig, hogy prémiumot kap, aki visszatérő, elégedett vendégeket hoz a síiskolának. Tehát a szakmai szinttel és az elégedettségi mutatóval arányosan nő a fizetés.

Mi lesz a következő állomás, hol tervezed a következő telet / nyarat?

Kaprunban kezdtem a szezont novemberben, de most a tél elején visszatértem Japánba, Niseko síterepén fogom tölteni a 2024/25-ös síszezont síoktatóként és hegyivezetőként. Most kezdődik itt a tél, decemberben már főszezon van.

Mit üzensz a síelők.hu olvasóinak?

Sok havat, biztonságos és körültekintő síelést kívánok mindenkinek. Élvezzétek a csúszásokat! Remélem, mielőbb találkozunk valamelyik hegyen!

A cikkben szereplő képek jogtulajdonosa Végh András (Maugler)