Egy szlalomsí lélektana - Atomic Redster S9

Ebben a közegben kicsit sem meglepő hát, ha nem gondolkodtam sokat azon, hogy a tavasz első napjaiban kell-e nekem szombaton, hajnal 2-kor célba venni Kaprunt, hogy kipróbálhassam a következő szezonban megjelenő Sertvotec S9-et! A liftkabinban, útban felfelé, csak hosszú pillanatok múltával tűnt föl a megszokottnál nagyobb csend, valamint, hogy lopva, vagy épp nyíltan, de mindenki a nálam lévő, tűzpiros, ismeretlen sít bámulja. Nem vettem, nem vehettem észre, hiszen a sít vizslattam én is.

Hosszú évek óta doubeldeck Atomicokkal síelek, megszerettem a technológiában rejlő lehetőségeket, és nem is akartam váltani. Erre tessék, itt ez az új ’valami’, amiről azt sem feltétlen tudom, mit kellene elhinni a gyártónak, hiszen a működési elvére vonatkozó információk igencsak szűkösek.

A korábban megszokott, a síléc hosszának jelentős részét lefedő deck helyett a Servotec sorozat ’rásegítő’ rendszere csupán a kötés előtti szakaszon helyezkedik el. A lécen egy hossztengelyen futó fémpálcát találunk, melynek eleje egy nyílhegyre emlékeztető, a lécfelszín síkjába süllyesztett elemmel kapcsolódik a síhez, a vége pedig az első kötés alatt, a platniban tűnik el. A kötés mögötti szakaszon semmilyen ’szerelt alkatrész’ nincs.

A korábbi modellek doubeldeck rendszerének működése viszonylag egyszerű. A decket hosszirányú, ovális alakú résekbe helyezett csavarok rögzítik a léc felszínéhez. Amikor a sí egy kanyarban élhelyzetbe állítva meghajlik, ívét eleinte a deck is könnyen követi, hiszen az ovális lyukakban elhelyezett rögzítésből adódóan a két felület el tud mozdulni egymáson.

A sí így a kisebb erőhatásokra finoman, lágyan reagál. Ahogyan azonban a léc egyre jobban meghajlik a rögzítőcsavarok elérnek a deck rögzítésére szolgáló rések végéhez. Ettől a ponttól kezdve a sí görbülete csak akkor növelhető, ha vele együtt hajlik, és összepréselődik a deck is.

Ezen a ponton – illetve némiképp korábban, a rögzítőcsavarok körül elhelyezett elasztomerbetét miatt - a sí karaktere jelentősen megváltozik, feszesebbé, keményebbé válik, ezzel párhuzamosan fokozódik a stabilitása is. Ez a működési metodika az új rendszerre pillantva elképzelhetetlen. Nem tudjuk, miként dolgozik, de ránézésre látszik, hogy bizonyosan nem így. A síhütték törzsasztalainak jólértesültjei tudni vélik a megoldást. A legendák szerint, az összenyomásra tervezett deckekkel ellentétben a Servotec húzóerőt használ, az alaplécbe implementált rendszer pedig nem passzív, lekövető, hanem épp ellenkezőleg, aktív, kiváltó, de legalábbis rásegítő szerepet kapott.

Az első hallásra kétségeket ébresztő metodika kicsit jobban belegondolva nem is annyira bonyolult. A húzásra tervezett pálca első vége a síléchez kapcsolódik, a másik befut a platni alá. Itt egy előfeszített egységhez kapcsolódik, ami ezáltal folyamatosan húzza a platni felé a sí első szakaszát. Hogy miért jó mindez? Ha belegondolunk, amikor a sí élre állva meghajlik, annak végei, ha csak kicsivel is, de közelebb kerülnek egymáshoz.

Az előfeszített, s ezáltal a sí két pontját egymás felé húzó Servotec rendszer épp ezt hivatott elősegíteni. Összességében tehát nem egy puhább alapléccel van dolgunk, amit a deck az ívekben felkeményít, hanem egy keményebb sível dolgozunk, melynek a meggörbítését a rászerelt rendszer segíti – legalábbis elméletben. Ezt a koncepciót támasztja alá az is, hogy a korábbi doubeldeck síkkel ellentétben a Servotec S9 végig épített oldalfallal készül, ami a keményebb sí elkészítésének tervezői célját sejteti.

Az természetesen továbbra sem világos, hogy pontosan milyen műszaki megoldásokkal, és milyen anyaghasználattal éri el az Atomic az iménti hatást. Ez az alulinformáltság szokatlan érzés a sílécek korábban megszokott, egyszerű (vagy legalábbis annak gondolt) működéséhez képest.

Nem mehetünk el szó nélkül annak bizonytalansága mellett sem, hogy ha valóban működik a rendszer, ha valóban érezhető a Servotec hatása, akkor is mennyire lesz mindez tartós, mennyit gyengül a feszítőerő az éves során. Fontos kérdés az is, hogy javítható, szerelhető-e a struktúra. Ezen kérdésekre egyelőre nincs, és egy ideig még nem is lesz válasz, így figyelmünket jelenleg a léc nyújtotta síélményre koncentrálhatjuk.

Az első ívek az óvatos faggatózás jegyében születtek. Nem mertem, és leginkább nem is akartam otrombán beletaposni a síbe, érezni és érteni próbáltam, mit miért és miként csinál a léc. A sí kissé kelletlennek tűnt, lassan, komótosan, érzetre kissé késve állt fel az ívekre, ezután viszont szépen és stabilan futott végig. A kikormányzás vége és az élváltás kezdete már ekkor is markánsabbnak, kifejezettebbnek hatott. A bemelegítő körök után határozottabban kezdtem kérdezősködni. Az első igazi meglepetések nem is maradtak el.

A sí, ami az élváltásban óvatosan felépített terhelések hatására kicsit tétovának tűnt, az élváltás végétől határozott csőrterhelés mellett a pillanat törtrésze alatt élvezetett pályára állt, majd korábban csak gyári versenysíktől tapasztalt stabilitás mellett ’várta’ az újabb utasításokat. Ez a stabilitás az élszög felépülésétől kezdve folyamatosan jelen volt a kikormányzás végéig, függetlenül attól, hogy óvatos, nyújtott, vagy nagy élszög mellett szűkre húzott, dinamikus kanyarokat síeltem. Ezzel együtt – kevéssé meglepő módon – érezni lehetett, hogy az igazi képességei a dinamikusabb ívek és a nagyobb élszög mellett mutatkoznak meg.

Az igazi meglepetés azonban mégis az élváltás volt. Amikor az ív végére túlságosan hátra kerültem, az élváltásban a sí rendszeresen ’elszaladt’, és csak késve állt fel a következő ívre. Ezzel szemben a sí első harmadán fenntartott stabil terhelés mellett az élváltásban elemi erővel repített át a következő kanyarba.

Egy-egy precízen és dinamikusan végigvezetett kanyar után eleinte szinte képtelenségnek tűnt kontroll alatt tartani az élváltás szakaszát is, az első elfogadhatóan kivitelezett mozdulatsor azonban szinte átértelmezte a dinamikus élváltás fogalmát és az eközben fellépő erőkről alkotott elképzeléseimet.

Az előző napot a doubeldeckkel síeltem végig, így viszonylag friss élmények mentén tudtam összehasonlítani a két sílécet. A doubeldeck minden generációját a finom, érzékeny, szinte gondolatvezérelt bekormányzás jellemezte. Elég volt egy leheletfinom mozdulat, egy egészen apró, alig észrevehető terhelés, és a sí tudta a dolgát.

A D2 a hibákat, tévedéseket, rosszul sikerült időzítéseket elnézően simítja ki, szinte lesi a gazdája minden gondolatát. A Servotec ezzel szemben sokkal önfejűbb, kevésbé megbocsátó, ennél a sínél elengedhetetlen a kontroll folyamatos fenntartása és a megfelelő időzítés.

Mit arról korábban szó esett, a Servotec rendszer csak a sí kötés előtti szakaszába került beépítésre. Mindez a korábbiaknál is egyértelműbbé teszi, hogy a léc megsíelésének kulcsa a terhelés kötés előtti szakaszon történő felépítése, ami már az első kanyarokban egyértelművé vált.

A csőr terhelésének élváltást követő, gyors stabilizálása és ennek fenntartása a Servotec esetében sokkal fontosabb mint az elődeinél. Cserébe sosem tapasztalt stabilitást és dinamizmust kapunk, ami összességében jó üzletnek tűnik.

Érdekes élmény volt a jeges pálya is a Servotec-kel. A déli fekvésű lejtők szinte folyékonyból visszafagyott jegén a sí meglepően nyugodtan viselkedett. Ez a nyugalom pillanatok alatt átragadt rám is, érezve, hogy a léc hihetetlen stabilan fut a jégen, a messzire, nagy élszögre kiküldött kanyarokban is könnyedén támaszt meg, majd feszül bele az ívbe. A bekormányzásban egyszer sem csúszott meg a csőre, mindvégig pontosság és stabilitás jellemezte.

Hogy milyen is az S9 Servotec? A D2 sorozattal összehasonlítva együttműködő ugyan, de semmiképp nem alázatos, vagy épp szolgalelkű. Minden pillanatban kontroll alatt kell tartani, éreztetni vele, hogy ki síel meg kit. Mihelyst lankad a síző figyelme, a léc azonnal büntet, ’elszalad’ az alulkontrollált ívek végén.

Rakoncátlan, mint a félig belovagolt csikó, mint a neveletlen vadászkutya amikor a határait próbálgatja. Folyamatos kontroll alatt azonban a sí gyorsan megszelídül, beleáll a munkába, és egy elképesztő teherbírású serpát kapunk társul, aki minden pillanatban kimagaslóan teljesít. Mit mondhatnék, izgalmas szezonnak nézünk elébe.