A másik Salzkammergut

Mond valamit Ausseerland neve a kedves símániákus olvasónak? Remélem igen: így nevezik Salzkammergut Stájerországba átnyúló területét, vagy ha úgy tetszik, a stájer határvonalak kúsznak be finoman a szomszéd tartományok közé. Egy biztos: Ausztria tartományi határai összevissza szabdalják a Salzkammergut régiót.

Míg a vidék legismertebb tavain Felső-Ausztria és Salzburg osztozik, a cikkünk tárgyát képező déli tavak képei zömében Stájerország promóciós nyomtatványain díszelegnek. A "világörökség része" címet birtokló Hallstatt még bizonyára ismerős, azonban Grundlsee vagy az Altausser See talán már kevésbé, pedig ezekre néznek a környék legjelentősebb sípályái.
A "másik" jelző másik oka, hogy míg a jól ismert, nagy északi tavak kifejezetten nyári célpontnak számítanak, utóbbi déli tavacskák már Tauplitz és Loser igencsak jól síelhető hegyoldalainak panorámáját teszik tökéletessé.

Ausseerland egyfajta természeti előcsarnoka az emblematikus Dachstein hegységnek.

Mind Tauplitz, mind pedig Loser pályáiról fenséges látvány a pár méter híján háromezres csúcs, illetve az alatta elterülő gleccser, melyet koronaként vesznek körbe a fenséges sziklaormok. Tauplitzra honfitársaink vélhetően nemcsak az impozáns szomszédság vagy a panoráma miatt látogatnak. Magyarországról az általam csak középső autópályának becézett S6-os út felől érkezve elsőként ezt érintjük, a Loser hegy 25 kilométerrel odébb, a stájer határon meredezik. Maga Tauplitz elég népszerű magyar körökben, könnyen és viszonylag gyorsan elérhető, autóban töltött hosszú órákat spórol meg az, aki megelégszik az alig kétezres magasságig törő pályákkal. És miért is ne lenne elég? Csak azért, mert nem mondhatjuk el utána, hogy 100-200 kilométeres rendszeren síeltünk?
Tíz magyar síelőből ötnek Tauplitz még szinte sok is, merem állítani anélkül, hogy meg akarnék bántani 200-300 ezer sízőt. Szóval tessék felfedezni a viszonylag közelebb eső osztrák területeket is! Érdemes ezzel kezdeni, főleg ha már néhány honfitársunk látott benne annyi fantáziát, hogy belevágott a főfelvonó alatti legnagyobb kocsma-étterem egység üzemeltetésébe, teljes magyar személyzettel.

Tauplitz, ha nem is egyedülállóan, de rendelkezik egy olyan érdekes tulajdonsággal, miszerint a pályák nem az aljában, vagyis nem a parkolók közelében futnak össze. Mindössze egy pálya érkezik ide. Ez a több kilométer hosszú, egész izgalmas és élvezetes kék-piros pálya köti össze Tauplitz települést az 1500 méter feletti, nagy kiterjedésű, teknőszerű sípályarendszerrel, Tauplitzalmmal. Itt, a fennsíkon egy kifejezetten kellemes, családias környezet vár ránk, pályaszállásokkal, vendéglőkkel, rönkfákból összerakott autentikus menedékházakkal. Errefelé nehéz komolyabban eltévedni a pályákon, hacsak nem keveredik valaki a két nagy hegyről leinduló összekötő pályák egyikére. Erre az apróságra azért érdemes figyelni, mert míg az 1-es jelölésű, az előbbiekben már említett piros pálya Tauplitzra érkezik, addig a 2-es jelű, szintén piros nehézségű erdei csatorna Bad Mitterndorf városába fut, ahonnan viszont az izgalom kedvéért nincs felvonó vissza a hegyre, vagyis buszozhatunk egyet.

Családi vonásai ellenére húzós piros és fekete pályákat is találunk, a terület legmagasabb, felvonóval elérhető pontjaként aposztrofált, ijesztő nevű Lawinenstein csúcs majdnem 2000 méter magas, innen indulnak le a legizgalmasabb pályák. A renitensebb sízőknek csendben elárulom: itt egész jókat lehet bohóckodni pályán kívül is, anélkül, hogy komolyabb szabályokat sértenénk...

Loser, bár testvére Tauplitznak, egészen más történet.

Egyrészt, míg Tauplitzalm pályarendszere el van dugva a völgyben utazó szeme elől, a Loser csúcs egy félelmetesen szép sziklakoronával hirdeti önmagát, talán az egyik legkülönlegesebbel, amit valaha Ausztriában láttam. Ahhoz képest, hogy Loser mindössze 29 kilométer pályával szerénykedik, kifejezetten érdekes, két részből álló rendszert kínál, amelyeket a völgyben futó autóút választ el egymástól. A Loser csúccsal szemben található a kisebbik rendszer, két hosszú és igényes piros pályával, egy még hosszabb kékkel, illetve az elmaradhatatlan funparkkal. Ami engem illet, én itt melegítenék pár körrel, úgyis szépen süti a nap délelőtt, aztán irány át szembe, fel a grandiózus sziklakorona mögé. Akik esetleg hozzám hasonlóan felnőtt korukra is gyermeklelkűek maradtak, ott találják meg igazán a számításukat. Az itteni eklektikus pályarendszert nehéz leírni. Még ha kicsiben is, de tényleg van itt minden, a legfelsőbb területek jó hóviszonyok esetén gyakorlatilag egy nagy, természetes funparkként funkcionálnak. Igaz, hogy a 850 méteren fekvő parkolóból 3 ülőlifttel és 2 köztes csúszással lehet csak feljutni az 1837 méter magas Hochangerre, de többszörösen megéri. Egyrészt felfelé hosszan csodálhatjuk a Loser lábánál elterülő Altausser-tavat, másrészt miután kitomboltuk magunkat a fenti pályákon, közel fél órán keresztül csúszhatunk vissza az aljára, egy piros panorámapályán. Mi kellhet még ezen kívül egy tökéletes naphoz?

Tauplitz és Loser együtt bőven elég egy egyhetes síprogramhoz is. A parkolás egyik helyen sem nem túl komplikált, így ha nem pályaszállást választunk, akkor sem lesz nehézkes az eljutás egyik pontból a másikba. Ez esetben megfontolandó lehet a közöttük fekvő Bad Aussee vagy Bad Mitterndorf szálláslehetőségeit felkutatni, de jó szívvel ajánlható a Grundl-tó partján fekvő Grundlsee város is, tökéletes bázisként a "csillagtúrázáshoz" a két síterület között.

Ha mégis megelégszünk egy sítereppel, vagy ha csak egy hosszú hétvége erejéig tudunk Ausseerland vendégei lenni, akkor is szánjunk legalább egy kis időt a környékre, túl látványos ahhoz, hogy érintetlenül hagyjuk. Tauplitz esetében a szemben fekvő masszív Grimming hegy és környéke, főként a lábánál fekvő Pürgg városka lehet fakultatív program. Utóbbi "kirakat-település", mely már egyszerűen olyan szép, hogy szinte fáj, mármint nem itt élni. Aki sokat hüledezik a televízió síugrás-közvetítésein, az ne hagyja ki a Grimming lábánál található óriássáncot, Kulm hírhedt építményét. Ha egyszer felnézünk az aljából erre a kifejezetten sírepülésre tervezett műremekre, ahol 200 méter alattit nem illik ugrani, onnantól biztos, hogy még nagyobb alázattal leszünk a sportág iránt.

Ha inkább a kalandos Losert választjuk, Altaussee megtekintése kötelező, a helyieket a látványos fekvésű, szokásos osztrák nyugalmat sugárzó településükön jogosan árasztja el a büszkeség, főleg amikor a Mefisztót is megformáló Klaus Maria Brandauer háza előtt kísérnek bennünket. Nekünk, magyarországi vendégeknek azonban már egy séta a tavat övező sétányon önmagában is elegendő lehet, hogy egy pillanatra feledtesse itthoni hétköznapjaink megpróbáltatásait.